Sziasztok!
Nem fűznék hozzá semmit! :) Jó olvasást!
Puszi, Bella
28.fejezet
Kristen szemszög
Szúrós szemekkel méregettem, miután megállított. Talán nem kellek neki?! Éreztem, hogy a könnyek ismét mardossák szemeim, de mostmár kétszeresen.
-Kristen… El nem tudod képzelni mennyire, kívánlak… De ma nem lehet… ilyenek után még nem kéne…
-Igazad van, ne haragudj- fúrtam fejem mellkasába, és beszívtam isteni illatát.
-Sosem tudnék rád haragudni Kristen! – mondta, majd felnéztem csillogó szemeibe. – Te vagy a mindenem! Szeretlek, mindennél jobban!
-Én is téged! – viszonoztam vallomását, és egy puszit adtam a szájára.
Eldőlt az ágyon, engem pedig a mellkasára húzott, és azon nyomban elnyomott az álom.
Álmodtam, végre a sok rémálom mellett kijutott nekem a jókból is. Mintha egy kész történet lett volna…
A reggel első napsugaraira ébredtem fel, amint bevilágított az ablakon, bele egyenesen a szemembe is. Nem túl nagy kedvvel, de kikeltem az ágyból, és bementem a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam. Beálltam a zuhany alá, és csak folyattam magamra a jó meleg vizet. Mikor végeztem, magamra tekertem egy törölközőt, és beálltam a szekrény elé, hogy valami ruhát keressek. Hosszas keresgélés után egy rövid farmer nadrágot és egy narancssárga bővebb ujjatlan felsőre esett a választásom, mivel kint nagyon jó idő volt. Beágyaztam, azután pedig lementem a konyhába reggelizni. Anya már ott volt a konyhában, és ki is készítette nekem a müzlit a pultra. Gyorsan bekanalaztam, utána pedig mentem volna ki, de anyám megállított, hogy menjek el a boltba, mert szüksége van 1-2 dologra az ebédhez. Ide is adta a bevásárló listát, én pedig felkapva a sárga conversemet, és a napszemüvegem, és már indultam is a boltba, ami gyalog kb. 20 percre volt innen. Szerencsémre nem voltak olyan sokan, így hamar összekapkodtam a dolgokat, és már álltam is a pénztárhoz. Fizettem, majd fogva a szatyrokat indultam is a kijárathoz, ám amikor kinyitottam az ajtót, és léptem volna, valakibe beleütköztem, és elveszítve az egyensúlyunkat, elestünk, vagyis én rá az illetőre. Elég kínosan éreztem magam, még fel sem mertem nézni, ám amikor felpillantottam, hogy ki is van alattam, elvesztem azokban a gyönyörű szürkéskék szemekben. Nagy nehezen magamhoz tértem, hogy bizony fel kellene állnom, és elrugaszkodva a kezemmel a földtől lemásztam Róla. Ő is felállt azután, és a kezembe adta a szatyrokat, amik kipottyantak a kezemből.
-Sajnálom, ne haragudj, hogy fellöktelek! – kért egyből bocsánatot, és már a hangjától is tiszta libabőr lett a bőröm.
-Nem, nincs semmi baj.- mondtam neki, majd rámosolyogtam, mire az ő szája is mosolyra húzódott.
És ez volt az újabb rossz dolog, mert az is csak még jobban elvette az eszem. De hát mi van velem?! Miket gondolok?! Most látom először, és teljesen összezavar.
-Egyébként Rob vagyok. –mondta, és a kezét nyújtotta.
-Én pedig Kristen, de barátoknak csak Kris. –mondtam, és elfogadtam a kéznyújtást, ám amint összeért a kezünk, olyan volt, mintha kis szikrák pattogtak volna mindenfelé. Hát ezt nem hiszem el… Úgy látszik, ez egy ilyen nap.
-Hát, örülök, hogy megismerhettelek. –mondta.
-Én is szintén. –mondtam
-Szia!
-Szia!
Végre akadálymentesen indultam tovább, de egész úton csak Ő járt a fejemben. Nem tudom mi, de valami nagyon megfogott benne. Talán az, hogy iszonyatos jól néz ki, és az a kócos haj, és szürkéskék szemek. De biztosan van barátnője. Ugyan miért ne lenne. Míg ennyire elgondolkodtam, közben haza is értem, és beadva a csomagokat anyámnak, kimenekültem a kertbe, hogy nehogy valami másik munkát sózzon a nyakamba. Elővettem a zsebemből az iPodomat, és elkezdtem hallgatni a zenét is, míg kifeküdtem egy kicsit a napra.
Annyira elszaladt az idő, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy hűvösebb lett a levegő, és egy kicsit be is sötétedett. Összeszedtem magam, és visszamentem a házba. Anyám éppen valami filmet nézett, így nem is zavartam meg, egyből felmentem a szobámba. Átvettem a pizsamám, és egyből be is dőltem az ágyba. Az összes energiám elszállt a mai nap, pedig nem is csináltam semmi megterhelőt. Bár a srác a boltban igen is az volt. Annyira elvette az eszem egész nap. Remélem találkozom még vele. Ezzel a reménnyel aludtam el.
Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Elátkoztam azt, aki most felébresztett, mert nem nagyon szerettem, ha valaki felébreszt. Főleg nem ilyen korán. Ránéztem a kijelzőre, és megláttam Katy nevét.
-Szia!
-Jó reggelt álomszuszék, csak hogy felvetted. Készülj. Ma este megyünk bulizni.
-Talán ha egy kicsit később hívtál volna, jobban örültem volna. Hová megyünk?
-A Black Cat-be. Este nyolcra érted megyek. És csípd ki magad!
-Ööö… rendben, rendben, rendben. Kész leszek. Csak… csak most hagy aludjak, kérlek szépen még! Utána este azt csinálsz velem, amit akarsz!
-Vigyázz, mert szavadon foglak! Na de aludj tovább. Puszi, szia!
-Szia, puszi!
Majd miután letettük, szerintem nem telt el 5 perc sem, és már aludtam is.
Már csak egy fél óra volt Katy érkezéséig, de még sehol sem tartottam. 5 perc alatt gyorsan lezuhanyoztam, a szekrényből kikaptam egy feszülős fekete farmert és egy sötétkék bővebb felsőt, amiből kilátszott az egyik vállam. Majd kivettem egy fekete magas sarkút is, aminek elől pántos része volt. Kihúztam a szemem tussal, és kentem egy kis szempillaspirált is. Beletúrtam a hajamba egyszer-kétszer, és indulásra készen voltam. Azt hiszem, rekordidőt teljesítettem. Hallottam kintről a kocsi hangját, így le is mentem, és levéve a fogasról a kabátomat, ki is mentem. Anyunak meg bekiabáltam, hogy majd jövök. Egy taxi várt rám kint benne barátnőmmel. Ahogy beültem, azt hittem megfojt, úgy magához ölelt. Intett a taxisnak, hogy mehet, majd bediktálta a címet. Kb. egy 10 perces kocsi út volt a helyig, Katy megköszönve a fuvart, kifizette a taxist, és elindultunk be. Katy egyből kiszúrt egy üres boxot, és megragadva kezemet elkezdett oda húzni. Egyből oda jött a pincér, és felvette a rendelésünket. Én egy Sex On The Beach-et kértem, Katy pedig egy sima vodka narancsot. Nem telt el még 15 perc sem, már a harmadik pohárral ittuk, és csak egymás után döntöttünk magunkba mindent. Mikor már eléggé sikerült fokozni a hangulatot, felálltunk, hogy táncolni menjünk. Nehezen ugyan, de elbotladoztunk a táncparkettig, és éppen egy pörgős számot nyomtak, ami tökéletesen illet a jelenlegi állapotunkhoz. Katy időközben lelépett a mosdóba, így egyedül maradtam. De már csak azt kezdtem el érezni, hogy valaki hátulról fogdosni kezdett, és közben meg-megmarkolta a fenekem is. Hátrafordultam, hogy lássam, ki az, de nem tudtam rendesen kivenni az arcát. Próbáltam ellökni magamtól, de nem hagyta magát. Már kiabáltam, már amennyire a hangos zene engedte, és próbáltam még mindig ellökni, bár a saját egyensúlyom sem volt meg a sok pia miatt, de még így sem sikerült. Már a sírógörcs szélén álltam, amikor hirtelen megragadta valaki a karját, és elrántotta mellőlem, aki nekiesett az asztalnak. Nekiálltak volna verekedni, de az egyik testőr kidobta a pasit. Aki viszont megmentett engem, visszajött hozzám, és odaterelt az asztalunkhoz. Leültünk, és akkor végre észrevettem, hogy ki is az. Rob volt, a tegnap reggeli srác, akivel találkoztam a boltnál.
-Jól vagy? –kérdezte
-Igen, persze, köszönöm hogy „megmentettél” attól az őrülttől.
-Ugyan, semmiség, bárki megtette volna a helyemben.
-Hát, nem úgy tűnt. Mindenki elvolt foglalva valamivel.
-Sajnálom. Egy idióta állat. Remélem nem bántott.
-Nem, nem, csak fogdosni kezdett, de semmi komoly. –nyugtattam meg. Vagyis inkább csak magamat, mert még egy kicsit reszkettem most is.
-Hát akkor jó. Egyébként mi járatban erre egyedül?
-Nem egyedül jöttem, egy barátnőmmel. Jut eszembe, ő hová a francba tűnt el?
-Nem tudom kivel jöttél, de én már nem láttam itt senkit.
-Ne haragudj, de kimegyek a mosdóba, és megnézem, hogy nincs e ott.
-Persze, menj csak nyugodtan, addig én, itt megvárlak. –mondta, és eleresztett egy féloldalas mosolyt, amitől a szívem kezdett egy kicsit félreverni.
