21.fejezet Part 2

Sziasztok! Itt lenne a 2 part. Ez rövidke lett nagyon, így ide nem feltétlen várom el az 5 komit, komizzon az, aki úgy látja :) Azthiszem, a következő résszel majd kárpótollak titeket :P ;)

Jó olvasást!

Puszi, Bella

21. fejezet

Part 2

Kristen szemszög

Miért csinálja ezt velem állandóan? Próbálok elszakadni tőle, de ő nem engedi. Istenem. És én még ezek után is képes vagyok szeretni. Annyira mondta a maga igazát, hogy nem tudom, hogy higgyek e neki. De meghalok csak azért, hogy megérintsen, vagy megcsókoljon. Lehet, hogy adnom kéne neki még egy esélyt, és akkor jobban meg is ismerjük egymást.

-Ide figyelj Pattinson!!! –és leugrottam az asztallapról, így el kellett engednie, különben felborulunk.

-Ez az utolsó, értetted??! Az utolsó alkalom, hogy megbocsátok neked!!! Ha mégegyszer eljátszod ezt, elfelejthetsz!! Megértetted??

-Ígérem!! És nem lesz következő alkalom, ezt megígérhetem neked teljes mértékben!!-mondta

-Na gyere ide-nyújtottam felé kezeimet.

Ő nem volt rest magához vonni engem, én pedig belebújtam a karjaiba, mint egy pici cica, aki bújik a gazdájához.

-Annyira szeretlek-suttogta a hajamba.

-Én is téged… -mondtam

Felemelte a fejem az államnál fogva, és ajkait enyémekre nyomta, én pedig nyaka köré fontam karjaimat. Ő pedig derekamnál fogva húzott magához egyre közelebb. Nyelve bebocsájtást kért számba, amit nem tudtam nem megadni neki. Már kezdtünk volna éppen belemelegedni a dolgokba, mikor egy hangos köhintés szakított meg minket, mire mindketten odakaptuk a fejünket.

-Mi a fasz?-kérdezte Rob, miközben feléjük fordította a fejét.

A srácok álltak ott.

-Tudjátok, mi igazán nem akartunk megzavarni semmit, de az ingyen pornóról leakartunk mondani, mielőtt még itt egymásnak estek.

Én természetesen fülig pirultam. Rob pedig felmordult.

-Ti aztán sosem. –mondta szerelmem.

-Csak azért jöttünk, hogy ideje lenne órára menni, ugyanis már csöngettek. Kristen, a lányok pedig téged keresnek.

-Jézusom, már ennyi az idő??! Én rohanok! Majd találkozunk-daráltam el gyorsan, Rob szájára nyomtam egy puszit, és rohantam be a lányokhoz, akiket meg is találtam a folyosón.

-Szia csajszi!! Láttunk téged, de nem akartunk titeket megzavarni. De a fiúk nem bírták ki, hogy ne menjenek oda. Amúgy mi történt a hétvégén? Minden rendben??

-Persze, igen, csak egy kicsit rosszul voltam, de minden rendben-mondtam. 

21.fejezet Part 1

Sziasztok! Itt is lenne a 21.fejezet, és igen, Part 1, mivel holnap kapjátok meg a másik felét. Jó olvasást! És köszönöm a komizóknak a 20 db kommentet!
Puszi, Bella

21.fejezet

Kristen szemszög

Ezek után már senkivel nem akartam sem beszélni, sem találkozni. Elvonultam a szobámba, a saját magányomba, és kiadtam magamból a bánatomat, és órákon keresztül csak sírtam, és sírtam. Hogy fogok én tudni vele ismét találkozni. Mikor látni fogom őt mindennap a suliban. Ez egy kész rémálom. Folyamatosan azok a képek jutnak eszembe, amikor olyan boldogok voltunk. Ezalatt az egy hét alatt. Az első csókunkra, ami egy játék miatt csattant el, és az első érintések, és az első érzelmes csók. Ahhh, miért nem tudom kiverni őt a fejemből? Egyfolytában csak rajta jár az agyam, mikor végre elkéne felejtenem. De ha ez ilyen egyszerű lenne. Tegnap még szerettem, és még most is, de megcsalt, ezért utálnom kéne. De még így sem tudom.

Rob szemszög

Elküldött. Mi mást is vártam tulajdonképpen? Megérdemeltem, de én is csak egy hülye áldozat vagyok, aki megbíztam az anno legjobb barátomnak mondott egyénben. De azt tudom, ezt még keservesen megfogják szenvedni. De legelső sorban azon kell agyaljak, hogyan hódítom vissza az én szépségemet. Máskor olyan kreatív tudtam lenni, most viszont egy haszna vehető ötlet nem volt az agyamban. Talán holnap a suliban. Ott úgy sem tud elmenekülni előlem. Márcsak ezt az éjszakát kell kibírnom valahogy, és végre láthatom. Belegondolni sem merek, hogy ő most milyen állapotban van otthon. Legszívesebben már ott lennék mellette, és vigasztalnám, de nem tehetem, ugyanis miattam került ilyen állapotba. Ezen gondolatok között hajtottam álomra a fejem, bár aludni nem nagyon tudtam. Másnap reggel sikerült elég korán felkelnem, és mire rendbe szedtem magamat, és hihetetlen gyorsasággal hajtottam a sulihoz. Még senki nem volt ott olyan, akivel közelebbi ismeretségben lettem volna, így nem tehettem mást, minthogy várok. Apránként szállingóztak be az emberek a kapun, mikor megláttam szívem hölgyét belépni a kapun, és szép lassacskán botorkált az asztalukhoz, ahol gondolom a lányokat várta. Engem nem vett észre, mert éppen egy fa takart el, és mivel nem akartam még magam felfedni, így körbe mentem, hogy ne lásson, és lassan odasétáltam az asztalhoz, ahol volt. Fent ült az asztallapon, háttal nekem, így odatudtam osonni hozzá, és hátulról átöleltem. Éreztem, ahogy megremegett, így elkönyveltem magamnak egy jó pontot.

-Rob, mit keresel itt? Engedj el, kérlek, de azonnal. – én azonban nem engedelmeskedtem neki.

-Hiányzol-suttogtam a fülébe. –És nem engedlek el. Mert ez jó érzés így.

-De megcsaltál Rob. Ezek után még is mit vársz? Hogy térden csúszva állok majd az ajtódba, és visszamegyek hozzád?

-Kristen….. nem úgy történt semmi, ahogy te azt gondolod. Mindketten áldozatok vagyunk. Én is, te is. Mert olyan csúcs szuper haverjaim vannak. Nem emlékszem semmire sem abból az éjszakából. Higgy nekem, kérlek!!

-És miért tenném?-fordult immár szembe velem, és mostmár ő maga próbálta lefejteni a kezeimet magáról, de én nem hagytam. – Elég sötét a múltad ilyen szempontból ahhoz, hogy hinni tudjak. Így nem tudok megbízni benned Rob. Sajnálom. –sütötte le a szemeit, és láttam a kicsorduló könnycseppeket.

Lecsókoltam őket az arcáról, és a fülébe súgtam:

-Szeretlek.

Visszaölelt. Két karját derekamra fonta, és úgy bújt hozzám szorosan. De ekkor mondta ki azt, ami nekem a legjobban fájt.

-Rob, ez nekem így nem megy. Nem tudom ezt így csinálni. Ezek után már nem. Ne haragudj.

-Ne, kérlek. Kristen. Ne csináld ezt. Én a teljes igazat mondtam, és mióta téged megismertelek, senki másra rá sem néztem. Te megváltoztattál engem. Érted változtam meg, hát nem érted?

-De én nem tudok így bízni benned. Akkor ezentúl sehová ne mehetsz el egyedül úgy, hogy ha bepiálsz, vagy bedrogozol, elveszted az agyad, és valakinek az ágyában kötsz ki.

-Ez nem igaz. Ismered a baráti körömet, tudod, hogy ők nem olyanok. Ezek pedig teljesen mások voltak. Azt hittem, meglehet bízni bennük. De nem. Tévedtem, én voltam a hülye. 

Friss

Ma este hozom a frisst, csak egy kicsit későn, olyan éjfél felé. :) Ne haragudjatok, hogy tegnap, tegnapelőtt nem voltam.... :$
Puszi, Bella

Sarah In My Dream

Sziasztok! Ez most itt csak egy kis hírdetés. A friss holnap jön. 

Szóval, arra szeretnélek titeket kérni, hogy nézzetek be barátnőm blogjára. Vasárnap fog felkerülni hozzá az első fejezet. Nézzetek be, mert nagyon nagyon jól ír. :)

http://sarah-inmydream.blogspot.com/

20.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 20. fejezet. És mivel ez egy kerek szám, és már a 20., így ennél a fejinél a komihatár most 20 db komi. Tudom, hogy követelőző vagyok, de mindig megkapom azt az 5 komit, de csak annyit. Máskor tudtok 15-en is komizni, akkor utána miért nem? Mint már Thalia és May, és még sokan mások is írtak ugyanerről. Nálam nem lesz szünet, de örülnék, ha leírnátok a véleményeteket. És akik bejelölik a tetszik, stb gombot, 20-an is, és mégis csak 5 kommentet kapok. Na de nem is húzom ezzel az agyatokat már én is, csak egy kis észrevétel/megjegyzés. Jó olvasást!

Puszi, Bella

u.i: kitettem a szereplők közé 2 db új képet 2 új szereplőről, akik ebben a fejezetben lépnek be majd a töribe. 

zene itt van egy szám, amit a feji írása közben hallgattam. Ha akarjátok, indítsátok el hozzá. Megadja a feji hangulatát ;)

20.fejezet

Kristen szemszög

Ezt nem hiszem el. Ezt nem hiszem el. Könnyeim folyamatosan záporoztak. Hogy tehette ezt velem? Legalább mondta volna meg, hogyha már nem szeret, vagy egész végig csak játszott velem?! Inkább mondta volna ezt, mintsem hogy megcsaljon valakivel. És én még azt hittem, hogy szeret. Ezt soha nem bocsátom meg neki. Írtam a wc-ből egy smst Nikkinek, hogy haza kellett mennem, mert nagyon rosszul vagyok, és hogy ne aggódjanak, amiért nem mentem vissza hozzájuk. Leintettem egy taxit, majd nagynehezen bediktáltam a címet, a sofőr kérdezte is, hogy minden rendben van-e, amire én csak azt válaszoltam, hogy igen. Csendben zokogtam a hátsó ülésen, mikor végre hazaértem, kifizettem a taxist, és bementem a házba. Nem akartam senkivel sem beszélni, csak felrohantam a szobámba, ledobtam a cipőmet, majd bedőltem az ágyba, és végre hangot adtam bánatomnak, és hangosan kezdtem el zokogni. Nem igaz, hogy lehettem ilyen hülye. Most tört össze a szívem teljesen. És egyhamar nem is fog begyógyulni. Miért így kellett megtapasztalnom a szerelmet? Én tényleg szerettem Robot. Még most is szeretem, de ezek után már csak utálni tudom.

Rob szemszög

Egy közös óránk sem volt Kristennel a mai napon. Alig vártam már a suli végét, mikor végre újra láthatom. Ám kaptam egy sms-t az egyik régi barátomtól, Paul-tól, hogy találkozni szeretne. Kiskorunkban sokat jártunk össze, így mivel már régen láttam, visszaírtam neki, és megbeszéltük, hogy hol, és mikor találkozzunk. Nem tudtam szólni a srácoknak, csak annyit, hogy sietnem kell, és majd beszélünk, ugyanis 15 perc múlva a Lionban kellett lennem. Egy kézfogással, és egy öleléssel üdvözöltük egymást. Leültünk egy boxba, kértünk egy-egy sört.

-Haver, már vagy ezer éve nem láttuk egymást. Hogy vagy? Mi van veled?-kérdezte

-Az igaz. Nincsen semmi. Van egy gyönyörű barátnőm, akit nagyon szeretek. Lemondtam a nőcsábász életmódomról emiatt az angyal miatt. Remélem legközelebb ha találkozunk, betudom őt mutatni neked.

 Kb. egy másfél órával később érkezett meg az egyik ismerőse, akit be is mutatott.  Rachelnek hívták. Paul megkérte, hogy hozzon nekünk valami piát.

-Na, de visszatérve a barátnődre, igen, szeretném majd megismerni, aki rabul ejtette a szívedet.

-Majd legközelebb. –mondtam

Rachel visszaért az italokkal, én pedig egy húzóra le is hajtottam az egészet. Már az első pohárka után kezdtem magam furcsán érezni, és Rachel még többet és többet hozott, mikor már arra sem emlékeztem, hogy ki vagyok. Minden elszállt a fejemből. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Forgott körülöttem a világ.

Reggel, mikor felébredtem, iszonyatosan zúgott a fejem. Mikor körül néztem, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Nem volt ismerős a hely. Eleve azt is furcsállottam, hogy miért vagyok teljesen meztelen. Amikor magam mellé pillantottam, megláttam Rachelt, akin szintén nem volt ruha.

Nem, Nem, Nem!!!! Ez nem lehet. Hogy lehetek ekkora balfasz?? Ordították a gondolataim. Ez nem lehet igaz. Hogy tehettem ilyet?! Lefeküdtem ezzel a csajjal. De nem is emlékszem semmire. Az egész tegnap este kiesett azután, miután elkezdtünk valami töményebbet inni. Biztosan belekevertek valamit az italomba. De az egyik legjobb barátom miért csinált volna ilyet?! Magam sem tudom, de kiderítem. De elsősorban nem ezzel akartam foglalkozni. Hanem hogy ezután hogyan fogok Kristen szemébe nézni. Eddig sem éltem szent életet, és ezt ő is tudta. Ha ez kiderül, soha nem fog nekem megbocsátani, és elveszítem. Kikeltem, magamra kaptam a ruháimat, amelyek szanaszét hevertek a földön, majd hívtam egy taxit, miután nagy nehezen megnéztem, hogy mi az utca neve. Bevágódtam a taxiba, és miután hazaértem, egyből beálltam a zuhany alá, hogy lemossam magamról a tegnap éjszaka mocskos pillanatait. Megborotválkoztam. Szombat volt, és már dél is elmúlt. Gondoltam, átmegyek Kristenhez. Eltettem a telefonom, de láttam, hogy kivan kapcsolva. Bekapcsoltam, és láttam, hogy Kristen sokszor keresett. Ez mégjobban lehangolt. Míg én valahol hancúroztam, bár tudtomon kívül, ő meg szegény velem akart lenni. Ki tudja, mennyire aggódott, hogy nem ért el. Gyorsan odaértem hozzájuk, és becsengettem. Kristen nyitott ajtót, akinek pirosak, és duzzadtak voltak a szemei.

-Kristen, mi történt, mi a baj?-kérdeztem azonnal, és odaléptem hozzá, hogy magamhoz ölelhessen, de ő ellökött magától.

- Takarodj innen!!-köpte felém a szavakat, majd rámcsapta az ajtót.

Tehát tudja. De hát kitől tudhatta meg? Senkivel nem is találkoztunk. Az nem lehet. Odaálltam az ajtó elé, és bekiabáltam.

-Kristen. Kérlek, hadd magyarázzam meg. Nem úgy van, ahogy gondolod. –mondtam.

- Tűnj el innen, soha többet nem akarlak látni. És ezen nincs mit megmagyarázni.-ordított ki, de hallottam, hogy nehezen, ugyanis ismét sírt.

Miért kell nekem egyfolytában ezt csinálnom? Egyfolytában csak megbántom őt, és csak fájdalmat okozok neki. Pedig az életemnél is jobban szeretem.

Hazamentem, de nem tudtam, mit csináljak. Ezt nem tudom egyszerűen helyrehozni. Felhívtam Paul-t, hogy jöjjön át, és hozza magával Rachelt is.

Elég hamar ideértek.

-Oké. Rendben. Most szépen elmondjátok, hogy mire is ment ki a játék. Te csak úgy a semmiből felbukkansz, és már is valami balhé történik. Tudom, hogy ti ketten sántikáltok valamiben. Gratulálok, ügyesek voltatok.

-Nem tudom, miről beszélsz Rob. Legjobb barátok vagyunk.

-Én inkább már a múlt időt használnám. Kiskorunkban még talán. De azóta már eltelt pár év. Hogy tehettél ilyet?

-Én nem csináltam semmit. Te mentél el Rachellel az éjjel. Nem tehetek róla, hogy nem tudsz parancsolni a farkadnak.

-Én nagyon élveztem az estét, remélem, hogy te is szivi.-lépett oda hozzám Rachel, és próbálta a nyakam köré fonni karjait, de én elléptem előle.

-Fejezd be. Nem is emlékszem az éjszakából semmire. Tudom, hogy valamit belekevertetek a piámba. Ne nézzetek hülyének.

-Ez nem igaz. Sose tennék ilyet. Rob, eszednél vagy?

-Nagyon is. De mondom, gratulálok. Most mindent elrontottatok. Nem tudom, honnan tudtatok a kapcsolatomról, és hogy ki kért meg titeket erre, de tudom, hogy csak arra ment ki a játék, hogy szakítsak Kristennel. És most tűnjetek el innen! Soha többé nem akarlak titeket látni.

-Tudod, hogy úgyis fogunk még találkozni. Remélem, minnél hamarabb. –kellette magát még tovább Rachel. Undorodtam tőle.

-Kifelé!!

Nem szóltak most már semmit, csak elmentek. Akit régen a legjobb barátomnak hittem, most hátba szúrt. Nem tudom, ki állt a dolgok mögött, de nagyon azt akarja, hogy ne legyünk boldogok. Sikerült neki. Most hogy fogom visszahódítani Krist? Nehéz lesz.

Felhívtam Lizzy-t, és mindent elmondtam neki. Vele annyi mindent megtudtam beszélni, mióta Nina lapátra tett. Átérezte a bánatomat, és azt mondta, hogy segíteni fog nekem visszaszerezni Krist. Azt mondta, hogy most ide is jön, és majd beszél vele. Megköszöntem neki a segítséget, és vártam.

Kristen szemszög

Nem tudom, mennyit aludhattam az éjjel, valószínűleg semennyit sem. Az este történtek után képtelen voltam. Nem akartam őt soha többé látni. Reggel viszonylag korán keltem. Nem volt itthon senki, pedig szombat volt. Furcsálltam is az egész dolgot. Egyszer csak csöngetett valaki, de nem akart senkit se látni, de kinyitottam az ajtót. Rob állt kint. Amint meglátott, és valószínűleg duzzadt és kisírt szemeimet, ő egyből odalépett hozzám, de én eltoltam.

-Takaródj innen. –mondtam neki, és az orrára csaptam az ajtót. A könnyek ismét utat törtek maguknak.

-Kristen. Kérlek, hadd magyarázzam meg. Nem úgy van, ahogy gondolod. –mondta.

- Tűnj el innen, soha többet nem akarlak látni. És ezen nincs mit megmagyarázni.-ordítottam ki, de el-el csuklott a hangom közben.

Ezek után már nem mondott semmit. Valószínűleg elment. Nekidőltem az ajtónak, és lecsúsztam a földre. Sok időbe telt, mire ismét sikerült lenyugodnom.

Ebéd után anyámék is hazaértek. Anyám egyből megkérdezte, hogy mi történt, én pedig csak annyit mondtam neki, hogy Rob és én szakítottunk. Nem mondtam el a részleteket. Anyám magához ölelt, és mondta, hogy mennyire sajnálja.

-Jajj, Kristen. Biztosan van valami más megoldás erre. Annyira úgy látszott, hogy szeretitek egymást. Mi történt?

-Nem illettünk össze. Ennyi.

-Sajnálom. De nem szabad szomorkodni. Annyi rendes srác szaladgál még az utcákon. Biztosan megtalálod majd te is a neked valót.

-Remélem anya. Remélem. 

19.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne az egész feji. Most talán sikerült visszatérni a normális hosszúságra. És ne öljetek meg, de azért komizzatok :) Jó olvasást! 

Puszi, Bella

19.fejezet

Kristen szemszög

sehogy sem tudtam visszaaludni azután az álom után. Nem tudom, milyen ötlet vezérelt, de felkeltem, összepakoltam a holnapi iskolai cuccomat, és a holnapi ruhámat, majd lementem. Anyámnak írtam egy levelet, hogy ne keressen, délután itthon leszek. Kiléptem az ajtón, és elindultam az úton Rob háza felé. Tudom, hogy ez milyen őrült ötlet,hogy éjnek évadján átmegyek hozzá, de most rá volt szükségem. Remélem, nem fog megharagudni érte. Megnyomtam a csengőt, de nem jött senki. Utáltam magam, amiért idejövök, és felébresztem. Megnyomtam még egyszer a csengőt, de még most sem jött senki. Hát, ez az én szerencsém. Biztos ilyen mélyen alszik, és nem hallja a csengőt. El is indultam volna vissza, ám ekkor nyílt az ajtó, és Rob lépett ki rajta kótyagos fejjel.

-Kristen. Mi a baj?-sietett oda hozzám egyből.

-Semmi, csak volt egy rémálmom, és nem merek elaludni. Sehogy sem tudok. Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Csak rád volt ebben a pillanatban szükségem.

-Ugyan, ne hülyéskedj. Tudod, hogy ide bármikor átjöhetsz. Akármikor.-mondta, és magához húzott.

-Annyira szeretlek.

-Én is téged. –mondta

-Gyere, menjünk be.

Magával húzott be a házba. Ledobtam a táskám a nappaliba, és fel is mentünk a hálóba. Rob ledöntött az ágyra, és ajkait enyémekre tapasztotta. Ujjait végighúzta az oldalam mentén, én pedig dereka köré csavartam lábaimat, és meg is éreztem hasamnak nyomódni vágyát. Felnéztem rá, és ő is engem nézett éppen, csillogó szemekkel. Két kezem közé véve arcát simítottam végig rajta.

Rob szemszög

Örültem, hogy meghallottam a csengőt. Mélyen aludhattam, hisz Kris már indulni készült. Utáltam azt a mocsadékot, hogy miatta vannak rémálmai éjjelente. Ahogy felértünk, elakartam vele felejtetni minden rosszat, ami ez alatt a pár nap alatt történt vele, mióta ideköltöztek. Olyan gyönyörű volt, ahogy a holdfény megvilágította az arcát. Legszívesebben egész éjjel csak őt csókoltam volna. De reggel suliba kellett mennünk. Nem akartam tovább menni, mint amit eddig tettem. Szebb alkalmat akartam AHHOZ az éjszakához. Most csak kényeztettem. Hol ajkait csókoltam, hol oldalán simítottam végig, és minden érintésem után megremegett. Örömmel könyveltem el, hogy mindezt bizony én váltom ki belőle. Arra is gondoltam, hogy elmondom neki az igazságot a báli estével kapcsolatban, mert még a végén valaki olyat fog keresni, aki nem is létezik. Remélem, nem is volt ilyen az eszében.

-Én voltam az.-mondtam

-Micsoda?-kérdezte rögtön kétségbeesve. - Ugye nem igaz mégis az a kép....- és már lökött is volna el magától, de én megakadályoztam.

-Dehogyis te butus. Nem az.

-Hát akkor?

-Én voltam a maszkos férfi-mondtam

-Micsoda?-kérdezte meglepettem.

-Én voltam a maszkos férfi. -ismételtem el még egyszer.

-Annyira tudtam. De hazudtál. Pedig az érzéseim nem csaltak. Tudtam, hogy te vagy az, Éreztem. De miért nem mondtad meg? -kérdezte.

-Mert akkor még álmomban nem gondoltam, hogy egyszer itt fogunk tartani. -mondtam

-Jajj te bolond. Bevallom őszintén, már az a maszkos férfi is tetszett-incselkedett.

-Igen? És megkerested volna, ha nem tudod meg, hogy én vagyok az?

-Hát..........-harapta be az ajkát

-Kris!-szóltam rá.

-Igen, még az elején. Megkerestem volna. De miután te itt vagy, így már nem. De már nem is kell. Itt van az én titokzatos idegenem. -mondta, majd nyakamnál fogva húzott magához egy csókért, amiért én nem voltam rest viszonozni.

Egyre hevesebben ostromoltuk egymás ajkait, mikor levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól. De én áttértem a nyakára. Egy idő után azt éreztem, hogy nem szorítanak már úgy Kristen lábai, és amikor ránéztem, láttam, hogy elaludt. Úgy szuszogott, mint egy kis maci. Óvatosan megfogtam, és másik irányba fektettem, majf befeküdtem mellé, magunkra húztam a takarót, és én is elaludtam.

Reggel nem csörgött az ébresztő óra, és amikor felébredtem, és ránéztem az órára, már 8 órát mutatott.

-Basszameg.-ugrottam ki az ágyból, így kedvesemet is felébresztve.

-Mi az, mi történt?

-Elkéstünk. 8 óra van!

-A francba. Igyekezzünk. Talán még a 3 órára beérünk.

Lehetetlen sebességgel szedtük össze magunkat, mire végre az „indulhatunk” állapotba sikerült rendeznünk magunkat. Bevágódtunk a kocsiba, és hajtottam a suli felé.

Kristen szemszög

Mikor Rob elmondta, hogy ő volt a maszkos férfi, jó érzéssel töltött el. Ő volt végig az én titokzatos idegenem. Reggel, mikor hirtelen felébredtünk, azt se tudtam, hová nézzek. Azt sem tudtam, hogy hogy fordultam meg, mert csak arra emlékeztem, hogy Rob alatt feküdtem. Reméltem, hogy nem történt semmi olyan, és én meg nem emlékszem rá. Úristen. Nem mertem megkérdezni. Nem is volt időm, ugyanis annyira kellett sietnünk, miután elaludtunk, hogy jó, hogy nem a nadrágot húztam a fejemre. Mikor a suliba értünk, egyből rohantunk is be az épületbe, és éppen szünet volt, így a lányok és a fiúk kint ültek az udvaron, és Kellan egyből egy kaján vigyorral a képén fogadta Rob-ot. A lányok nem kérdeztek semmit, ők is csak mosolyogtak, de miután elmondtam, hogy nem történt semmi olyan, mint amire gondolnak, egyből lehervadt a mosolyuk. Elindultunk aztán az órára, Robbal váltottunk egy gyors puszit, ugyanis a mai napon egy közös óránk sem volt.

Ma már nem hallottam semmilyen megjegyzést a lányoktól, akik irigykedtek rám és Robra.

Mikor végre elérkeztünk a nap végéhez, és végre találkozhattam volna Robbal, nem volt sehol. A fiúk csak hárman ültek az asztalnál, meg is kérdeztem tőlük, hogy hol van Rob, mire ők csak annyit feleltek, hogy el kellett sietnie valamiért, de azt ők sem tudták, hogy miért. Hát jó. Gondoltam magamban. Biztos sürgős dolga akadt. Elköszöntem a lányoktól, akik kérték, hogy este menjek velük bulizni. Belementem, bár nem voltam az a bulizós típus. Mondtam nekik, hogy megkérdezem róla Rob-ot is, hogy akar e jönni.

Felhívtam, de ki volt kapcsolva a telefonja. Kezdtem aggódni, bár semmi okom nem lett volna rá. Hiszen csak sürgős dolga akadt. Nem pesztrálhat engem minden egyes pillanatban. Hazabattyogtam, és leültem a gép elé .Megnéztem a mailjeimet, majd bedőltem az ágyba, ugyanis nagyon álmos voltam. El is aludtam, mert már hat óra volt, mire felkeltem. Nikki keresett is, vagy hatszor, így visszahívtam.

-Na, végre, hogy felvetted. Nyolcra legyél kész, és érted megyünk. Rendben?

-Igen, igen, értettem főnök asszony.

-Haha. Megkérdezted Rob-ot?

-Úristen, nem még, mert nem vette fel a telefont. Megpróbálom még egyszer.

-Rendben! Akkor nyolckor találkozunk. Szia

-Szia

Megpróbáltam felhívni még egyszer Robot, de még mindig kivolt kapcsolva. Most viszont már okkal voltam ideges. Eddig soha nem csinált ilyet. Gondoltam, majd később megpróbálom még egyszer.

Benéztem a szekrényembe, és próbáltam valami normális ruhát keresni. Egy sötétkék ruhára esett a választásom, ami eléggé mini volt, túlságosan is, de nem érdekelt különösebben, és találtam is hozzá egy fekete magassarkút. Felvettem, majd bementem a fürdőbe, kivasaltam a hajam, felkentem egy kis szempillaspirált, és indulásra kész voltam. Még csak fél nyolc volt. Megpróbáltam felhívni Rob-ot még egyszer, de még ugyanaz volt a válasz mint eddig. Kicsit lehangolt lettem emiatt, de reméltem, hogy legalább a lányokkal lesz egy jó estém. Addig gondolkodtam, hogy már csak a csengőt hallottam. Köszöntem anyámnak, aki csak annyit mondott, hogy ne maradjak sokáig. Bepattantam a csajok mellé, akik megdicsérték a ruhámat. Nikki leparkolt egy bár előtt, aminek a neve Lion volt. Bementünk, és egy elég kulturált helynek tűnt. Be is ültünk egy boxba, és rendeltünk is inni. Beszélgettünk, beszélgettünk, mikor egyszer csak megláttam Rob-ot kisétálni az ajtón egy fekete hajú nővel, és nem éppen úgy tűntek, mint akik csak beültek, mint valami régi ismerősök. Nekem egyből könnyek szöktek a szemembe, és kirohantam a mosdóba. 

 

19.fejezet/részlet

Sziasztok! Ne haragudjatok, de ma csak egy kis részletet tudok hozni nektek, mert nem úgy sikerült a feji, ahogy kellett volna, és sokáig tartana kijavítani ma. De egy kis függővéggel megspékelve, hogy tudjatok izgulni, hogy mi lesz :P Jó olvasást!

Puszi, Bella

19.fejezet/részlet

Kristen szemszög

Kiléptem az ajtón, és elindultam az úton Rob háza felé. Tudom, hogy ez milyen őrült ötlet,hogy éjnek évadján átmegyek hozzá, de most rá volt szükségem. Remélem, nem fog megharagudni érte. Megnyomtam a csengőt, de nem jött senki. Utáltam magam, amiért idejövök, és felébresztem. Megnyomtam mégegyszer a csengőt, de még most sem jött senki. Hát, ez az én szerencsém. Biztos ilyen mélyen alszik, és nem hallja a csengőt. El is indultam volna vissza, ám ekkor nyílt az ajtó, és Rob lépett ki rajta kótyagos fejjel.

-Kristen. Mi a baj?-sietett oda hozzám egyből.

-Semmi, csak volt egy rémálmom, és nem merek elaludni. Sehogysem tudok. Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Csak rád volt ebben a pillanatban szükségem.

-Ugyan, ne hülyéskedj. Tudod, hogy ide bármikor átjöhetsz. Akármikor.-mondta, és magához húzott.

-Annyira szeretlek.

-Én is téged. –mondta

-Gyere, menjünk be.

Magával húzott be a házba. Ledobtam a táskám a nappaliba, és fel is mentünk a hálóba. Rob ledöntött az ágyra, és ajkait enyémekre tapasztotta. Ujjait végighúzta az oldalam mentén, én pedig dereka köré csavartam lábaimat, és meg is éreztem hasamnak nyomódni vágyát. 

Reasons

Sziasztok! Bocsánat, hogy ma nem lesz/volt friss, csak nagyon későn értem haza. Tizenegykor. Viszont szomorúan tapasztaltam, hogy nem írtatok komit.... így nem tudom, hogy érdemes e hoznom a következő fejit... :/ :(

Puszi, Bella <3

18.fejezet

Sziasztok. Iszonyatosan sajnálom az egy hétnyi kihagyást. De itt van a feji, és ez a lényeg. Jó olvasást! És köszönöm a komikat! :)

Puszi, Bella
u.i: nem biztos, hogy MA lesz friss, mert későn fogok hazaérni. Szóval előre sorry, bár lehet, hogy még este későn megírom, és felteszem. Ha nem, akkor holnap lesz rendesen... :)

18.fejezet

Kristen szemszög:

Csodálatosan éreztem magam az este folyamán Robbal. Kéz a kézben andalogtunk az utcákon, és már sötét is volt, mire hazaértünk. Haza kísért előbb engem, ugyanis nem akart addig egyedül hagyni, amíg be nem léptem az ajtón. Azóta az eset óta sokkal elővigyázatosabbak vagyunk. Az ajtóban legalább 10 percen keresztül búcsúzkodtunk, hol egymás ajkain lógtunk, hol pedig csak hozzábújtam Robhoz. Minden egyes pillanatban megremegek, ha csak meglátom, de még úgy, ha a karjaiba kerülök. Még mindig a titokzatos idegennel azonosítottam, hiszen ugyanezek az érzések jártak át akkor is, amikor  ő ölelt át ugyanúgy, mint most Rob. De hát miért is töröm én ezen a fejem?! Nekem itt van Rob, én eközben meg más pasikon gondolkodom. Ügyes vagy Stew.

-Ideje lenne bemennem-mondtam két puszi között..

-Én ráérek-villantotta rám ezer wattos vigyorát, amitől a földig olvadtam.

-Még tanulnom is kell… ne haragudj, tudod, hogy bármikor a rendelkezésedre állok, de majd hétvégén.

-Hát, akkor szia-mondta lebiggyesztett ajkakkal, amin nem tudtam nem nevetni.

-Szép, még ki is nevetsz. –mondta ismét szomorúan, de tudtam, hogy csak hülyéskedik.

-Én, ugyan, sose. Szia kis morci. –mondtam

-Most tudod mikor kapsz búcsúpuszit ezek után-azzal el is indult.

Én pedig utána rohantam, és hátára ugrottam, és belecsókoltam a nyakába, majd nehezen, de magam felé fordítottam az arcát, és ajkaimat rányomtam az övéire.

-Te kis boszorkány-mondta

-Én mindig megkapom azt, amit akarok.

-Ennek örülök-mondta

-Mostmár elmehetsz- azzal lemásztam a hátáról, és bementem a házba.

Annyira boldog voltam. Végre éltem. És ezt mind Robnak köszönhetem. Megmutatta, milyen az, ha szerelmes az ember, és hogy milyen szeretni valakit. Én mindezt éreztem, amikor Robbal voltam. Anyám az előszobában várt rám.

-Szia kicsim. Annyira örülök nektek. Jó téged végre ilyen boldognak látni.

-Szia Anya. Igen, és az is vagyok. Nagyon nagyon boldog. És szerelmes.

-Én is boldog vagyok, hogy így látlak téged. Na de menj, mert már késő van.

Én felmentem a szobámba, és mentem is egyből zuhanyozni. Egész este a mai nap járt a fejemben. És hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy félisten a pasim. Még ahogy rágondoltam, attól is remegtem, magamon éreztem ölelését, csókjait.

Kimásztam a zuhany alól, megmostam a fogam, felvettem a pizsamám, és befeküdtem az ágyba.

* * *

Egy elhagyatott házban jártam. Senki nem volt ott rajtam kívül. Nem volt se lámpa, se külső világítás, ami egy kis fényt bocsátott volna a házba. Próbáltam kijutni a házból, de sehol nem találtam a kijáratot. Pánikolni kezdtem. Féltem. Lekuporodtam az egyik sarokba, és összehúzódva ültem ott, mígnem valami zaj jött lentről. A hang egyre közeledett felém, és pedig remegtem, mint a kocsonya. Egyre közelebb, és közelebb jött felém, mígnem elém nem lépett.

-MEGVAGY!!-mondta

-Mióta várom már ezt a pillanatot. Végre csak mi ketten, és senki nem zavar meg minket.

-Kérem, kérem, ne bántson-nehezen, de megtaláltam a hangomat.

-Ugyan, én nem akarlak bántani. Csak játszunk egy kicsit.

Megragadta a karomat, és úgy húzott fel. Egy szobába vezetett be, ami egy hálószoba lehetett, ugyanis ott volt egy ágy.

-Ne, ne, ne!!! Kérem.

-Nyugodj már meg! Nem fog fájni.

Én próbáltam kitépni kezemet az övéi közül, de nagyon erősen szorította, így esélyen sem volt a menekülésre. Rálökött az ágyra, és felém tornyosult, én pedig mellkasára téve kezem próbáltam eltolni magamtól, de ő bizonyult ismét erősebbnek. Nyakamat kezdte el szívogatni, engem pedig a hányinger kerülgetett. Összeszorítottam szemeimet, hátha csak egy álom, és nem a valóság. De nem tűnt el. Egyre lejjebb haladt testemen………….

* * *

Hirtelen riadtam fel szörnyű álmomból. Körülnéztem, de szerencsére csak én voltam a szobába. Mostmár álmaimban is kisérteni fog ez az egész dolog. Nem mertem újra elaludni. Inkább magamhoz húztam Lola-t, aki segített egy kissé lenyugodni. 

17.fejezet

Sziasztok! Itt is lennék a következő fejezettel. Jó olvasást! És köszönöm a komikat!! :)
Puszi, Bella

17.fejezet

Kristen szemszög:

A telefon képernyőjén egy kép volt látható, amin Rob és a lány volt, ahogy éppen egymás szájában lógnak. És Robon a mai póló van, amiben ma a suliba is jött. De mégis hogy tehette ezt?! Még csak alig 20 perce, hogy elment. Miért csapott be? Szememet könnyek kezdték mardosni, és nem foglalkozva velük, fogtam magam, és elindultam Robhoz. Bekopogtam az ajtaján, majd amikor kinyitotta, mosolyogva fogadott. Azthittem, meglepett lesz az arca, hogyha meglát.

-Kris-mondta, majd odalépett hozzám, és ajkait enyémekre nyomta.

Én viszont kénytelen voltam ellökni magamtól, bármennyire esett is jól a csókja. A telefonomat a képébe nyomtam, mire ő csak csodálkozó tekintettel nézett rám, ugyanis úgylátszik, neki fogalma sem volt róla.

-Mi ez?-kérdezte

-Nem látszik eléggé? Rob, hogy tehettél ilyet?-kérdeztem, és a könnyek ismét szabad utat engedtek maguknak.

-Kristen, én nem csináltam semmit. Nem is ismerem ezt a lányt, mégis ki ez?

-Nem tudom.

-És honnan van ez a kép?

-Az előbb kaptam sms-ben.

-És ugye nem hiszed el? Valaki szerkesztett egy képet, ez nem igazi. Higgy nekem, miért nem hiszed el?-kérdezte

Magához húzott, és a könnycseppeket letörölte az arcomról. Hinni akartam neki. Elakartam hinni, hogy tényleg szeret, és hogy nem csalna meg. Belebújtam ölelésébe, és arcomat mellkasába fúrtam.

-Ne haragudj. -mondtam

-Én nem haragszom. Én sajnálom, hogy nincs még meg a teljes bizalmad irántam, bár a múltamat eltekintve meg is értem teljes mértékben. De kérlek, bízz bennem. Miattad, érted változom meg.

Ahogy ezt kimondta, még hevesebben kezdett verni a szívem, és elhittem, amit mondott. De annyira rosszul esnek ezek a reakciók a lányoknál a suliban, és hogy mindegyik azt szeretné, ha mi különmennénk. Eldöntöttem, hogy nem fogom hagyni. Megvédem, ami az enyém, és nem adom oda.

Felnéztem gyönyörű szürkéskék szemeibe, és azon nyomban elfelejtettem mindent, csak ő volt a fejemben. Ajkaimat övéire nyomtam, és derekára kulcsoltam a kezeimet.

-Tudod, hogy csak téged szeretlek, és senki más nem kell nekem.

-Tudom, én is szeretlek-mondtam.

Rob szemszög:

Már amikor a képet megláttam akkor csodálkoztam, hogy hol találkozhattam ezzel a csajjal akivel a képen elég jól láthatóan épp csókolózok. A mai ruhám volt rajtam, de csak ha nincs emlékezetkiesésem, csak Kristen csókoltam a mai nap folyamán. Rossz volt látni, hogy ez az angyal miattam szomorú, pedig én tiszta szívemből szerettem őt.

-Nem megyünk el valahová most?-kérdeztem

-De, jó ötletnek tűnik. Hová?

-Az titok-mondtam.

Gondoltam, megmutatom neki Los Angeles néhány szebb környékét.

Kézen fogva, gyalog sétálgattunk az utcákon, és a parkokban sétálgattunk, ami ki volt világítva, ugyanis már kissé kezdett sötétedni.

-Ez gyönyörű-mondta Kris

-Tudtam, hogy tetszeni fog.

Ahogy megbabonázva bámulta a csillagokat, és a parkot, loptam tőle egy-két csókot. Azután pedig tovább sétáltunk, majd beültünk a mekibe vacsorázni. 

16.fejezet

Sziasztok! Hát, most nem fűznék hozzá semmit. :) Köszönöm a komikat! Jó olvasást!

Puszi, Bella

16.fejezet

Kristen szemszög:

Amikor találkoztam a folyosón 1-2 lány tekintetével, elég furcsa érzés tört rám. Ugyanis elég furán méregettek. Eddig, mióta oda járok, észre sem vettek, de most, hogy Robbal az oldalamon léptem be, kézen fogva az ajtón, a lányok irigy tekintetével találtam szembe magam. Kicsit Robot közelebb húztam a kezénél fogva, jobban mondva közelebb húzódtam hozzá, hogy tudassam, ő csak az enyém. Már az enyém. Mentünk is az első óránkra, ami szerencsére közös volt. Egymás mellé ültünk. Csak ez az egy óránk volt közös. Azután az ebédlőben találkoztunk, ahol beálltunk a sorba, és hallottam pár lány néhány csípősebb megjegyzését, amit hiába is próbáltam elengedni a fülem mellett, még sem tudtam.

-Rob, ne haragudj, mindjárt jövök. Kérsz nekem addig valami kaját?-kérdeztem.

-Igen, persze, de mi a baj?

-Nincs semmi-erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Kiléptem az ebédlőből, és bevonultam a női mosdóba, ahol bezárkóztam az egyik fülkébe, és szabad folyást engedtem könnyeimnek. Nem akartam gyengének tűnni, de fájtak azok a szavak, amiket a fejemhez vágnak, anélkül, hogy ismernének. Ráadásul mindegyik csak Rob-ot akarja. Aztán hallottam, hogy valaki bejött, három lány.

-Láttátok, hogy az az új lány Robbal jár?-kérdezte az egyik a másiktól.

-Jajj, ne is mondd. De biztos ez is csak olyan, mint a többi. Rob-ot ismerve. De inkább választana engem, mintsem ezt a csajt.

Mi az, hogy Rob-ot ismerve?! Nem, az nem lehet. Ő nem ilyen. Hisz azt mondta, megváltozott. De miért akarok én hinni 3 irigy lányra, akik nem kaphatták meg Rob-ot?! Megvártam, amíg kimentek, megmostam az arcomat, hogy ne legyen piros, és miután kellően sikerült lenyugodnom, és nem látszott, hogy sírtam, kimentem, és visszamentem az ebédlőbe. Rob asztalánál állt 2 csaj, akik vele beszélgettek, és próbáltam nem féltékeny lenni. Leültem mellé, ő pedig rámmosolygott, amitől félrevert a szívem egy párat. A lányok abban a pillanatban el is mentek. Rob egyből egy puszit nyomott ajkaimra, amitől már egy kissé jobban éreztem magam.

-Mi a baj?-kérdezte

-Semmi, mi lenne?

-Nem tudom, csak olyan furcsa vagy, mióta kimentél.

-Nem is, nincs semmi baj. Tényleg!-mosolyogtam rá, de most igazából.

-Akkor jó.-mosolygott most már ő is.

Megettük az ebédünket, majd Rob hazavitt. Egészen az ajtóig elkísért, okulva az előző napi esetből, bár most az a fickó börtönben volt. Hirtelen a derekamnál fogva rántott magához, és egy szédítő csókban részesített, amibe a lábam is beleremegett, szóval ha nem tart meg, ott helyben esem össze. Karjaimat ösztönösen fontam a nyaka köré, és túrtam hajába. Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól, és én már ígyis ziháltam. Nagynehezen hagytam elmenni, és belépve a házba egyből fel is mentem a szobámba. Még senki nem volt itthon. Leültem a gép elé, megnéztem az emailjeimet, majd a telefonom jelezte, hogy kaptam egy sms-t. Kivettem a táskámból, és megnyitottam az üzenetet, ám amikor azt megláttam, egyszerre fogott el a félelem, és a féltékenység, és a csalódottság. 

15/2.fejezet

Sziasztok! Itt van a 15. fejezet 2. része, ami szintén egy amolyan átvezető rész csak, olyan semmilyen tartalmú. Köszönöm az előzőhöz a komikat! Jó olvasást!

Puszi, Bella 

15/2.fejezet

Rob szemszög:

Tényleg nagyon örültem volna, ha minden reggelem így indul. De tudtam hogy ez még korai, bár nagyon szerettem volna. Majd valamikor, hamarosan. Szerelmem felhúzta magát a mellkasomra, és ujjával a nyakamnál lévő gödröcskét simogatta. Eltűrtem a szeméből a haját, és ajkaimat ismét az övére nyomtam, érezni szerettem volna ismét az ízét. Egy ideig még kóstolgattuk egymást, majd a feje fölött a falon lévő órára pillantottam, ami azt mutatta, ha nem sietünk, akkor elkésünk.

-Kris, sietnünk kell, mert különben elkésünk.

-Oh.... sietek!- azzal kelletlenül lemászott rólam, de máris fáztam nélküle.

Bevonult a ruhájával együtt a fürdőszobába, és én is kikeltem az ágyból, és kerestem valami ruhát a szekrényben. Egy fekete farmerre, és egy világoskék V-nyakú pólóra esett a választásom. Kristen hamar végzett, mert már ki is jött, én pedig nagyot nyeltem, amikor megláttam, ugyanis egy csőfarmer, és egy kék matrózmintás top volt rajta.

-Gyönyörű vagy-mondtam.

-Köszönöm-pirult el vallomásom után.

-Mindjárt jövök, csak megborotválkozom.

-Rendben, addig én megyek, és csinálok valami reggelit, meg kávét, ha nem baj.

-Nem, dehogy baj. De megcsináltam volna én is. -mondtam.

-Nem, megcsinálom, legalább kész lesz, mire te is-mondta mosolyogva.

-Rendben, de sietek!

Én is bevonultam a fürdőbe, megborotválkoztam, állítottam valamennyit így is össze-vissza álló hajamon, majd ki el is indultam le. Már a lépcsőn megcsapta az orron a kávé illat, és a rántotta szaga. Kristen nem vette észre, hogy jövök, ezért a háta mögé lopakodtam, és hátulról öleltem magamhoz, majd belecsókoltam a nyakába, aminek hatására összerezzent karjaimban. Hátrafordult, és egy puszit nyomott ajkaimra, majd ellépett tőlem.

-Nagyon finom illata van. -dícsértem a munkáját

-Köszönöm. Tessék, itt a kávé, nem tudtam, hogy szereted, de tettem bele cukrot. Én kettővel iszom-mondta.

-Én is, szóval tökéletes lesz.

Elkezdtünk enni, és gyorsan, mert nem volt már sok időnk. Gyorsan megfogtuk a cuccainkat, és beülve a kocsimba, indultunk is a suliba. Egy valamitől féltem még egy kissé. Hogy mit fognak mindehhez szólni a suliban. Főleg azok a lányok, akik esetleg már régebben megfordultak már nálam. De leakartam zárni a múltat.

Leparkoltam, és kiszálltunk a kocsiból. Szerencsére az udvaron nem volt senki, csak a 2 csoport, Nikkiéké, és a mienk. Amikor megláttak minket, láttam, hogy egyből mosolyogni kezdtek. Kris a lányokhoz ment, én pedig a fiúkhoz.

Kristen szemszög:

Tetszett ez a reggeli ébresztő. Én is szívesen ébrednék minden reggel ugyanerre. De még nem most akartam tervezgetni. Ráérünk még arra egy kicsit később. Amikor odaértünk a suliba, egy kissé aggódtam, hogy mit fognak szólni a többiek. Gondoltam, hogy a lányok körében egy-két ellenségre teszek majd szert, ugyanis gondoltam, nem én voltam az egyetlen akinek Rob bejött. Még mindig elgondolkozom azon, hogy hogyhogy pont engem választott, mikor annyi szebb lány van még rajtam kívül. De nem panaszkodhatom, hiszen a főnyeremény mégis az enyém, és nem másé. Szerencsére az udvaron csak a mi csoportunk volt, és Robéké. Én a lányokhoz mentem, akik egyből mosolyogva fogadtak, és egyből kérdezősködni kezdtek.

-Szia. Nocsak nocsak. Mindent hallani szeretnénk-támadtak le egyből a kérdéseikkel.

-Hát-mondtam szemlesütve mosolyogva.

-Összejöttünk Robbal tegnap este. Anyámékkal mentünk vacsorázni a barátnőjéék családjához, de akkor még nem sejtettem, hogy hozzájuk. Bár ő sokkal később érkeztett meg. Azután beszélgettünk, és végül ez lett belőle.

-Jajj, annyira örülök nektek-sipította Ashley a fülembe, majd átölelt.

-És mi is-mondták a többiek, majd egy csoportos ölelkezés jött létre a lányokkal.

Felültem az asztalra, a lányok pedig a padra, én pedig eközben a szemeimmel Rob-ot sasoltam, és ő sem volt ezzel másképpen, mert egyből rátaláltam szemeire, amint ő is engem figyelt. Becsöngettek, a lányok elindultak, én pedig mondtam, hogy mindjárt megyek. Rob odajött hozzám, én pedig még mindig az asztalon ültem. Két lában közé lépett be, és közben nyomott egy csókot az ajkaimra, amitől teljesen elfelejtettem, hogy ki is vagyok valójában. Elszakadva ajkaimtól, a kezét nyújtotta, én pedig leugrottam az asztalról, és elindultunk befelé .Amint a folyosóra értünk, döbbent szempárokkal találtuk szembe magunkat.  

15/1.fejezet

Sziasztok! Na most lehet utálni. Ugyanis egy iszonyatosan rövid fejezetet hoztam csak nektek, egy félfejezetet, de ez még a félnél is rövidebb, szóval holnap kapjátok a másik felét. Ez most olyan semmilyen. Megsem érdemlem érte az 5 komit, szóval most ezúttal ennél a fejinél nem várom el. :) Jó olvasást!

Puszi, Bella

15/1.fejezet

Kristen szemszög:

Nagyon megijedtem. Nem tudtam, mit csináljak. Ha Rob nem jön, ki tudja, mit csinált volna ez az örült. Miután végre elvitték, és én Rob karjaiba bújhattam, nagyjából sikerült lenyugodnom. Amikor apró csókokkal hintette be nyakam tájékát, és végigdöntött az ágyon, nagyon élveztem, amit csinált, de nem akartam még azt. De nem állítottam meg. Felemelt, és így vitt fel a hálószobába, én pedig automatikusan fontam lábaimat a dereka köré. Ez a jelenet teljesen hasonlított ahhoz, amit az álmomban láttam. Beérve, óvatosan letett az ágyra, én pedig nem eresztettem el őt lábaimmal. Rám borult, és úgy kezdett el csókolni. Nyelve bebocsájtást kért, amit én meg adtam neki. Éreztem testemhez nyomódó vágyát, és csodálkoztam, hogy lehet ekkor önuralma. Nekem pedig újak voltak ezek az érzések, de mégis ismerősként kezeltem őket. De nem akartam még. Nem az első napon. Így amikor már egy kicsikét továbbment, eltoltam magamtól.

-Rob, kérlek….-mondtam elfúló hangon.

-Nem fog történni semmi, amit nem szeretnél. Nem csinálok semmit. Csak hagy érezzelek még. Hagy tartsalak a karjaimban, hagy csókoljalak, és hagy kényeztesselek téged. Kérlek.

Erre nem válaszoltam, csak tovább élveztem az eddigi dolgokat, amiket félbeszakítottam. Tehát ő sem most gondolta, örültem neki. Még nem álltam rá készen. Mozdulataival és érintéseivel apró sóhajokat csalt ki belőlem. Kezeit oldalam mentén húzta végig, és hasamat apró puszikkal borította be, amitől kirázott a hideg. De jó értelemben. Megborzongtam minden érintésétől. Pólómat óvatosan feljebb gyűrte, és ez most nem volt ellenemre, nem úgy, mint annál a pasasnál, de még mindig magamon éreztem annak a mocsoknak az érintéseit, és hiába próbálta velem Rob elfeledtetni a rossz élményeket, még bennem voltak.

-NEE!-kiáltottam, mire Rob azonnal elhúzódott tőlem.

-Ne haragudj-kért azonnal bocsánatot, mert ő azthitte, ő csinált valami rosszat.

-Nem, nem te. Csak bevillant a jelenet, amikor ő csinálta ugyanezt. És ez most felelevenedett bennem. Ne haragudj-mondtam. – Nem mehetnék el zuhanyozni? Szeretném magamról lemosni.

-De, persze. Felhozom a táskád.

-Köszönöm-mondtam

Rob el is tűnt az ajtó mögött, de 10 másodperc múlva már meg is jelent az ajtóban.

-Tessék.

-Köszönöm!

-Mindent megtalálsz ott bent, ha csak kell valami. –mondta

-Rendben- azzal el is tűntem a fürdőszobában, majd becsuktam az ajtót.

Örültem, hogy nem akart velem tartani, ugyanis egy kicsit egyedül szerettem volna lenni.

Levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Kicsit sok ideig folyattam magamra a vizet, és közben szabad utat engedtem a könnyeimnek. Beszappanoztam magam, majd lemosta azt, kiléptem a fülkéből, és magamra tekertem a törölközőt. Megtörölköztem, és magamra vettem a pizsamámat. Megmostam az arcomat, hogy ne legyen annyira piros, bár a szemeim még mindig azok voltak. Kiléptem, és Rob már az ágyban fekve várt engem. Szerencsére sötét volt, így nem látta, hogy sírtam. Bebújtam mellé, ő pedig szorosan magához ölelt, és nyomott egy csókót a számra, aztán az arcomra, majd mindkét szememre. Ezek szerint észrevette.

Rob szemszög:

Amikor Kristen bement a fürdőbe, nem mentem utána. Tudtam, hogy egy kis egyedüllétre van szüksége. Nem akartam, hogy az a pasas nyomott hagyjon benne, és akárhogyan nyúlok hozzá, ő jusson eszébe. Azt akartam, hogy felejtse el a rémségeket, amik történtek vele. Segítek neki mindenben. Elég sokáig állt a zuhany alatt, és elképzeltem, ahogy a vizcseppek végigcsorognak a testén. Rob, elég, fejezd be! Szóltam magamra. Hallottam, amikor elzárta a csapot, és vártam, hogy mikor jön. Én már befeküdtem az ágyba, és őt vártam. Nem is sokkal később kilépett az ajtón, és egy elég rövid pizsamanadrág volt rajta, meg egy pántos felső. Bár ha belegondolok, láttam már őt kevesebb ruhában is. Idejött, és bebújt mellém az ágyba, én pedig adtam ajkaira egy puszit, majd ahogyan a holdfény bevilágított, megláttam, hogy pirosak a szemei. Tehát sírt. Szemeire is adtam egy-egy puszit, és szorosan magamhoz ölelve nyomott el minket az álom egymás karjaiban.

Másnap reggel én ébredtem hamarabb, és Kristen még mindig ugyanúgy feküdt, a karjaimban. Csak néztem, ahogy alszik. Olyan gondtalan arca van. Apró puszikat adtam arcára, és kedvesem elkezdett ébredezni. Kipattantak csodaszép szemei, és rámpillanatott. És egyből el is mosolyodott. Ajkaival enyémek felé nyújtózott, én pedig nem voltam rest viszonozni.

-Jó reggelt-mondta 2 puszi között.

-Bár mindig ilyen jó lenne-mondtam. 

14.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet! Nem fűzök hozzá semmit, kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jó olvasást!

Puszi, Bella

14.fejezet

Rob szemszög:

Kimondhatatlan boldogságot éreztem. Végre magam mellett tudatom a világ legcsodálatosabb nőjét, aki létezik a világon. Végre újra megérinthettem ajkait, és immár hivatalosan is. Ő lesz az én drogom. Az íze, illata elveszi az eszem teljesen.

Lizzy berángatott minket eközben a nappaliba, és ő újságolta el a nagy hírt a többieknek, akik anyámmal az élen velünk együtt örültek. Kristen bátyáival is sikerült békét kötnöm azután a bizonyos délután után. Gondoltam, hogy velük is jó barátságban leszünk, és én meg eközben észrevettem, hogy nővéreimmel elég jól megtalálták a közös hangot. Kristennel leültünk a kanapéra, és karjaimat dereka köré fontam, ő pedig belebújt ölelésembe. Néha-néha elvetve egy-egy puszit adtam az arcára aminek hatására megborzongott a karjaimban. Örültem, hogy ezeket az érzéseket én váltom ki belőle.

-Annyira örülök nektek-mondta még anyám, amikor már mindenki indulni készült.

-Köszönöm anya!-mondtam, majd szorosan magához ölelt, és így tett Kristennel is, aki szokás szerint fülig volt pirulva.

-És gyertek ám sokszor!

-Fogunk!-vágtam rá egyből.

Imádtam anyámat. Nem is ezért költöztem el itthonról, hanem hogy legyen egy kicsit szabadabb életem. És mostmár nem is bántam meg. Legalább közelebb lehetek Kristenhez. Ugyanis csak néhány házzal lakik messzebb. Már éppen menni készültek, de megkértem Kristen anyját, hogy hagy vigyem őt haza én. Úgyis ott lakom, mint ők. Beleegyezett, így mi el is indultunk egy kicsit hamarabb.

Elköszöntünk anyáméktól, és az ajtón kilépve egyből kezét kerestem, és kézen fogva tettük meg a lépéseket az autómig, ahol kinyitottam neki az ajtót,  de előtte még magamhoz rántottam egy csók erejéig, majd pedig elengedtem, hogy beszálljon a kocsiba, egy kissé kótyagos fejjel, amit jót nevettem. Beültem én is, és indítottam is az autót. Kezeinket összekulcsoltam a két ülés között. Mivel már elég sötét volt, így muszáj volt koncentrálnom a vezetésre.

-Nagyon jó volt ez az este, nagyon kedvesek a szüleid és a tesóid is. –mondta Kris.

-Szerintem is, az egyik legjobb este volt egész életemben-itt egy kissé megszorítottam a kezét- A tieid is, és legalább a bátyáiddal is normális kapcsolatban vagyunk. Azt hittem, utálni fognak.

-Ők nem olyanok. Nem is voltak mérgesek rád. Csodálkoztam is rajtuk. De azt mondták, a pasikat nehéz megérteni.

-Mert a nőket olyan könnyű-nevettem fel.

-Haha…. De hanyagoljuk ezt a témát, hogy ki ért meg kit, inkább az útra figyelj, különben nem sokáig fog tartani ez a boldogság, ha egyből egy fán kötünk ki.

-De ne kritizáld az én vezetésemet édes, tudod, én több mindenre is tudok egyszerre figyelni.

És ezzel egy időben odahajoltam hozzá, hogy egy csókot nyomjak ajkaira, majd egyből vissza is ültem, nehogy tényleg valami baj legyen.

Az út hátralévő részét csendben tettük meg. Megakartam kérni, hogy esetleg átjöhetne este, és nálam aludhatna, és együtt mehetnénk suliba holnap. De reméltem nem érti félre, hogy máris megdönteni készülök. Mert nem erről volt szó. Csak hogy aludjon nálam.

-Kristen, kérdezhetek valamit?-kérdeztem

-Persze, bármit-mondta, és megajándékozott édes mosolyával.

-Nincs kedved ma este nálam aludni?-kérdeztem egy kissé félénken.

-Hát…öhm… de, szívesen, csak anyámnak elkell engednie. De holnap iskola van.

-Tudom, hozd át a cuccaidat, és mehetnénk reggel együtt.-mondtam

-Rendben!

Épp ebben a pillanatban álltam meg a házuk előtt a feljárón. Kiszálltam, hogy kinyithassam neki az ajtót. Kiszállt, és szembefordult velem.

-Akkor ha anyámék hazaértek, megkérdezem. Mikor menjek át?

-Hát, amikor tudsz.

-Rendben! Akkor majd találkozunk.-mondta

-Remélem minél hamarabb. –mondtam, és ajkaimat ismét övéihez nyomtam. Ismét remegett, mint a nyárfalevél.

-Szia!

-Szia!

Ő elindult be, én pedig beültem a kocsiba, és hazahajtottam.

Kristen szemszög:

Azthiszem, ezt az estét elkönyvelhetem az egyik legjobbnak az életemben. Az enyémnek tudhatom a földkerekség legédesebb pasiját. Még mindig azthittem, hogy csak álom az egész, de megcsíptem magam, és rájöttem, hogy nem, ez bizony a valóság. Még mindig érzem ajkai ízét, pedig már egy jó félórája, hogy elment tőlünk. Anyámék is pont ebben a pillanatban értek haza.

-Szia kicsim-köszönt be anyám, ugyanis én a nappaliban ültem.

-Sziasztok!

Anyám lepakolt, és egyből hozzám jött oda.

-Kicsim, nagyon örülök nektek. –mondta – De ugye tudod, hogy egy kínos beszélgetést sosem lehet elkerülni.

-Anya, kérlek ne. Tudok arról mindent, amit te most mondani akarsz. Kérlek, ne menjünk bele!

-És még akartam kérdezni, mert Rob kérdezte, amikor hazaértünk, hogy nem-e aludhatnék ma ott nála, és reggel együtt mennék suliba?

-Hát, figyelj kicsim, tőlem elmehetsz. De vigyázzatok!

-ANYAAA! Semmi olyan nem fog történni. Én még nem szeretném.

-Jólvan, csak szóltam kicsim, nem szeretnék ilyen korán nagymama lenni.

Na egy kicsit meguntam ezt a témát, így anyámat otthagyva, felmentem a szobámba, hogy összecuccoljak. Tettem el pizsamát, fogkefét, meg fehérneműt. Törölközőt. Nem akartam sok mindent vinni, hiszen csak 1 éjszakára megyek. Gyorsan bepakoltam a holnapra a sulis cuccot is, készítettem gyorsan valami kaját Lolanak, és indultam is le. Anyámtól elköszöntem, és mondtam, hogy holnap késő délután jövök majd. Már eléggé sötét volt, kb. 8 óra volt. De már sötét. Éppen az úton sétáltam, már kb. 1 háznyira Robétól, mikor valaki elkapta a karomat.

-Nocsak, újra találkozunk-suttogta fülembe, és megismertem a hangját. Az a férfi volt, aki a múltkor a klubban próbált megerőszakolni.

Nem tudtam, mit csináljak. Még nem fogta be a szám, ezért azonnal kiabálni kezdtem, majd ahogy hangom engedte, sikítottam egy nagyot.

-Segítség!!-ordítottam

-Fogd be a szád!-kiabálta a képembe.

És be is fogta kezével a számat, majd pólómat kezdte el felfelé gyűrni. Most nem volt részeg, mert nem éreztem rajta a pia szagát. Csak azt vártam, hogy valaki végre halljon meg. Megharaptam számat fogó kezét, amit elkapott hirtelen, és én ismét sikítani kezdtem. Ő pedig csak egy pofont adott.

-Ha mégegyszer ilyet csinálsz, azt nem úszod meg-mondta, és az arcomon kezdtek el folyni a könnycseppek

-Kérem, engedjen el.

-Még nem végeztem.- Elkezdett magával húzni valamerre.

Rob szemszöge:

Nem tudtam már, hogy Kristen merre jár ilyen sokáig, már 8 is elmúlt. Már tűkön ültem, mikor kintről ordibálást és sikítást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és amennyire a fény engedte, hogy lássam, megláttam Kristent, amint ismét annak a férfinak a karjaiban van, aki a múltkor a klubban támadta le. Gyorsan kezdtem el rohanni felé, és téptem le róla azt a mocskot.

-Mi a fenét kézelsz magadról?-ordítottam a képébe. –Ha még egyszer meglátlak a közelében, azt nem teszed zsebre!

-Most azthiszed, annyira félek tőled?-kérdezte

-Ajánlom…-előkaptam a telefonom, és hívtam a rendőrséget, és mondtam, hogy jöjjenek, de gyorsan. Bediktáltam a címet.  

Ő próbált volna elmenni, de nem hagytam. Erősem szorítottam, hogy ne tudjon elmenekülni. Közben Kristent kerestem a szememmel, aki a járdán ült, összekuporodva, és láttam, hogy a sírástól rázkódott. És nem tudtam odamenni hozzá, mert különben ez az őrült elmenekült volna. Már hallottam a sziréna hangját, és a rendőrök, ketten voltak, odajöttek. Megkérdezték, hogy miért lettek kihívva.

-Ez az ember itt, már másodjára próbálja megerőszakolni a barátnőmet, az elsőnél még fogható volt az ittasságára, de most egyáltalán nem az. Ha nem jövök, ki tudja, mit csinált volna vele.  

-Hol van a lány?-kérdezte az egyik.

Rámutattam Kristenre, aki immár felfelé nézett, egyenesen ránk. A rendőr megkérte, hogy jöjjön ide, ő pedig felállt, és remegő lábakkal odajött hozzánk. Azt a mocskot már elengedtem, gondoltam, innen már csak nem rohan el. Kristen pedig hozzám jött oda, és szorosan oda bújt hozzám, én pedig szorosan magamhoz öleltem őt.

-Elmesélné kérem, hogy mi történt? Az ön verzióját is szeretnénk hallani.

-Ép….pen ide tartott…am-mutattott a házam irányába- Amikor hirtelen ez a….férfi elkapta a karomat, és magához rántott. Én pedig sikít….ottam, és segítségért kiáltottam, de előszőr nem jött senki. Utána pedig befogta a számat. És elkezdte felfelé húzni a pólómat. Utána pedig kénytelen voltam megharapni a kezét, hogy végre elengedje a számat, és ismét sikítottam. Utána pedig megpofozott. Utána pedig jött Rob, és a többit már önök is tudják..-mire ezt végig mondta, szemeiből ismét patakokban kezdtek hullani a könnyek, és arcát mellksomba fúrta.

-Értem, köszönjük szépen. Önt pedig-fordult a pasas felé-bevisszük, és kihallgatjuk, és okunk van testi bántalmazás alapos vádjával előzetes letartóztatásba helyezni. –mondta

-Ezt még megbánjátok!-mondta felénk fordulva most, és szemei iszonyatos dühöt tükröztek, amitől Kristen csak mégjobban remegett.

A rendőrök rátették a bilincset, és beültették a kocsiba. Megköszönték a segítséget, mi szintén, majd ők is beülve a kocsiba, elhajtottak.

Kristen ahogy csak tudott, átölelt a karjaival, és szorosan hozzám bújt. Én pedig védelmezően karoltam át, és simogatni kezdtem a hátát. Rázni kezdte a zokogás, én pedig csak csitítgattam, hogy mostmár nincs semmi baj, elment, vége van.

-Rob….., én…én.. félek.-itt elcsuklott a hangja- Ez már másodjára volt. És nem hallottad mit mondott a végén??!

-Amíg én itt vagyok, senki nem bánthat. Úgy fogod rád vigyázni, mint a szemem fényére. Ne félj!-öleltem még szorosabban.

-Gyere, menjünk be - mondtam, majd felvettem a járda széléről a táskáját, és elkezdtem húzni befelé.

Amikor beértünk a lakásba, a nappaliba húztam magammal, én leültem a kanapéra, és az ölembe húztam, ő pedig még most is úgy bújt hozzám, mint egy kiscica. Meg is értettem. Reméltem, hogy az a rohadék nem szabadul ki onnan egykönnyen. Ki tudja, még hány lánnyal csinálhatta ugyanezt.

-Jobban vagy már?- kérdeztem.

-Igen, azt hiszem. –motyogta.

-Nyugodj meg, mostmár semmi baj nem lesz.-mondtam. Végre a szemembe nézett, és arcával enyém felé közelítve ajkait enyémekre nyomta. Óvatosan kóstolgattuk egymást, mikor nyelve bebocsájtást kért számba, amit én szívesen adtam meg neki. Nem akartam semmit, de óvatosan végigdöntöttem az ágyon. Nem akadályozott meg, így folytattam, nyakát borítottam be apró csókokkal, majd visszatértem ajkaira. Lábait derekam köré kulcsolta, és már kezdett a vágy éledezni bennem, de most visszaakartam fogni magam. Kényeztetni akartam egy picit, hogy elfelejtessem vele ezt az ezért karjaimba kaptam, és elindultam vele fel a háló felé, ő pedig lábait derekam köré kulcsolta, és úgy tettem le óvatosan az ágyra.