16.fejezet

Sziasztok! Hát, most nem fűznék hozzá semmit. :) Köszönöm a komikat! Jó olvasást!

Puszi, Bella

16.fejezet

Kristen szemszög:

Amikor találkoztam a folyosón 1-2 lány tekintetével, elég furcsa érzés tört rám. Ugyanis elég furán méregettek. Eddig, mióta oda járok, észre sem vettek, de most, hogy Robbal az oldalamon léptem be, kézen fogva az ajtón, a lányok irigy tekintetével találtam szembe magam. Kicsit Robot közelebb húztam a kezénél fogva, jobban mondva közelebb húzódtam hozzá, hogy tudassam, ő csak az enyém. Már az enyém. Mentünk is az első óránkra, ami szerencsére közös volt. Egymás mellé ültünk. Csak ez az egy óránk volt közös. Azután az ebédlőben találkoztunk, ahol beálltunk a sorba, és hallottam pár lány néhány csípősebb megjegyzését, amit hiába is próbáltam elengedni a fülem mellett, még sem tudtam.

-Rob, ne haragudj, mindjárt jövök. Kérsz nekem addig valami kaját?-kérdeztem.

-Igen, persze, de mi a baj?

-Nincs semmi-erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Kiléptem az ebédlőből, és bevonultam a női mosdóba, ahol bezárkóztam az egyik fülkébe, és szabad folyást engedtem könnyeimnek. Nem akartam gyengének tűnni, de fájtak azok a szavak, amiket a fejemhez vágnak, anélkül, hogy ismernének. Ráadásul mindegyik csak Rob-ot akarja. Aztán hallottam, hogy valaki bejött, három lány.

-Láttátok, hogy az az új lány Robbal jár?-kérdezte az egyik a másiktól.

-Jajj, ne is mondd. De biztos ez is csak olyan, mint a többi. Rob-ot ismerve. De inkább választana engem, mintsem ezt a csajt.

Mi az, hogy Rob-ot ismerve?! Nem, az nem lehet. Ő nem ilyen. Hisz azt mondta, megváltozott. De miért akarok én hinni 3 irigy lányra, akik nem kaphatták meg Rob-ot?! Megvártam, amíg kimentek, megmostam az arcomat, hogy ne legyen piros, és miután kellően sikerült lenyugodnom, és nem látszott, hogy sírtam, kimentem, és visszamentem az ebédlőbe. Rob asztalánál állt 2 csaj, akik vele beszélgettek, és próbáltam nem féltékeny lenni. Leültem mellé, ő pedig rámmosolygott, amitől félrevert a szívem egy párat. A lányok abban a pillanatban el is mentek. Rob egyből egy puszit nyomott ajkaimra, amitől már egy kissé jobban éreztem magam.

-Mi a baj?-kérdezte

-Semmi, mi lenne?

-Nem tudom, csak olyan furcsa vagy, mióta kimentél.

-Nem is, nincs semmi baj. Tényleg!-mosolyogtam rá, de most igazából.

-Akkor jó.-mosolygott most már ő is.

Megettük az ebédünket, majd Rob hazavitt. Egészen az ajtóig elkísért, okulva az előző napi esetből, bár most az a fickó börtönben volt. Hirtelen a derekamnál fogva rántott magához, és egy szédítő csókban részesített, amibe a lábam is beleremegett, szóval ha nem tart meg, ott helyben esem össze. Karjaimat ösztönösen fontam a nyaka köré, és túrtam hajába. Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól, és én már ígyis ziháltam. Nagynehezen hagytam elmenni, és belépve a házba egyből fel is mentem a szobámba. Még senki nem volt itthon. Leültem a gép elé, megnéztem az emailjeimet, majd a telefonom jelezte, hogy kaptam egy sms-t. Kivettem a táskámból, és megnyitottam az üzenetet, ám amikor azt megláttam, egyszerre fogott el a félelem, és a féltékenység, és a csalódottság.