19.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne az egész feji. Most talán sikerült visszatérni a normális hosszúságra. És ne öljetek meg, de azért komizzatok :) Jó olvasást! 

Puszi, Bella

19.fejezet

Kristen szemszög

sehogy sem tudtam visszaaludni azután az álom után. Nem tudom, milyen ötlet vezérelt, de felkeltem, összepakoltam a holnapi iskolai cuccomat, és a holnapi ruhámat, majd lementem. Anyámnak írtam egy levelet, hogy ne keressen, délután itthon leszek. Kiléptem az ajtón, és elindultam az úton Rob háza felé. Tudom, hogy ez milyen őrült ötlet,hogy éjnek évadján átmegyek hozzá, de most rá volt szükségem. Remélem, nem fog megharagudni érte. Megnyomtam a csengőt, de nem jött senki. Utáltam magam, amiért idejövök, és felébresztem. Megnyomtam még egyszer a csengőt, de még most sem jött senki. Hát, ez az én szerencsém. Biztos ilyen mélyen alszik, és nem hallja a csengőt. El is indultam volna vissza, ám ekkor nyílt az ajtó, és Rob lépett ki rajta kótyagos fejjel.

-Kristen. Mi a baj?-sietett oda hozzám egyből.

-Semmi, csak volt egy rémálmom, és nem merek elaludni. Sehogy sem tudok. Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Csak rád volt ebben a pillanatban szükségem.

-Ugyan, ne hülyéskedj. Tudod, hogy ide bármikor átjöhetsz. Akármikor.-mondta, és magához húzott.

-Annyira szeretlek.

-Én is téged. –mondta

-Gyere, menjünk be.

Magával húzott be a házba. Ledobtam a táskám a nappaliba, és fel is mentünk a hálóba. Rob ledöntött az ágyra, és ajkait enyémekre tapasztotta. Ujjait végighúzta az oldalam mentén, én pedig dereka köré csavartam lábaimat, és meg is éreztem hasamnak nyomódni vágyát. Felnéztem rá, és ő is engem nézett éppen, csillogó szemekkel. Két kezem közé véve arcát simítottam végig rajta.

Rob szemszög

Örültem, hogy meghallottam a csengőt. Mélyen aludhattam, hisz Kris már indulni készült. Utáltam azt a mocsadékot, hogy miatta vannak rémálmai éjjelente. Ahogy felértünk, elakartam vele felejtetni minden rosszat, ami ez alatt a pár nap alatt történt vele, mióta ideköltöztek. Olyan gyönyörű volt, ahogy a holdfény megvilágította az arcát. Legszívesebben egész éjjel csak őt csókoltam volna. De reggel suliba kellett mennünk. Nem akartam tovább menni, mint amit eddig tettem. Szebb alkalmat akartam AHHOZ az éjszakához. Most csak kényeztettem. Hol ajkait csókoltam, hol oldalán simítottam végig, és minden érintésem után megremegett. Örömmel könyveltem el, hogy mindezt bizony én váltom ki belőle. Arra is gondoltam, hogy elmondom neki az igazságot a báli estével kapcsolatban, mert még a végén valaki olyat fog keresni, aki nem is létezik. Remélem, nem is volt ilyen az eszében.

-Én voltam az.-mondtam

-Micsoda?-kérdezte rögtön kétségbeesve. - Ugye nem igaz mégis az a kép....- és már lökött is volna el magától, de én megakadályoztam.

-Dehogyis te butus. Nem az.

-Hát akkor?

-Én voltam a maszkos férfi-mondtam

-Micsoda?-kérdezte meglepettem.

-Én voltam a maszkos férfi. -ismételtem el még egyszer.

-Annyira tudtam. De hazudtál. Pedig az érzéseim nem csaltak. Tudtam, hogy te vagy az, Éreztem. De miért nem mondtad meg? -kérdezte.

-Mert akkor még álmomban nem gondoltam, hogy egyszer itt fogunk tartani. -mondtam

-Jajj te bolond. Bevallom őszintén, már az a maszkos férfi is tetszett-incselkedett.

-Igen? És megkerested volna, ha nem tudod meg, hogy én vagyok az?

-Hát..........-harapta be az ajkát

-Kris!-szóltam rá.

-Igen, még az elején. Megkerestem volna. De miután te itt vagy, így már nem. De már nem is kell. Itt van az én titokzatos idegenem. -mondta, majd nyakamnál fogva húzott magához egy csókért, amiért én nem voltam rest viszonozni.

Egyre hevesebben ostromoltuk egymás ajkait, mikor levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól. De én áttértem a nyakára. Egy idő után azt éreztem, hogy nem szorítanak már úgy Kristen lábai, és amikor ránéztem, láttam, hogy elaludt. Úgy szuszogott, mint egy kis maci. Óvatosan megfogtam, és másik irányba fektettem, majf befeküdtem mellé, magunkra húztam a takarót, és én is elaludtam.

Reggel nem csörgött az ébresztő óra, és amikor felébredtem, és ránéztem az órára, már 8 órát mutatott.

-Basszameg.-ugrottam ki az ágyból, így kedvesemet is felébresztve.

-Mi az, mi történt?

-Elkéstünk. 8 óra van!

-A francba. Igyekezzünk. Talán még a 3 órára beérünk.

Lehetetlen sebességgel szedtük össze magunkat, mire végre az „indulhatunk” állapotba sikerült rendeznünk magunkat. Bevágódtunk a kocsiba, és hajtottam a suli felé.

Kristen szemszög

Mikor Rob elmondta, hogy ő volt a maszkos férfi, jó érzéssel töltött el. Ő volt végig az én titokzatos idegenem. Reggel, mikor hirtelen felébredtünk, azt se tudtam, hová nézzek. Azt sem tudtam, hogy hogy fordultam meg, mert csak arra emlékeztem, hogy Rob alatt feküdtem. Reméltem, hogy nem történt semmi olyan, és én meg nem emlékszem rá. Úristen. Nem mertem megkérdezni. Nem is volt időm, ugyanis annyira kellett sietnünk, miután elaludtunk, hogy jó, hogy nem a nadrágot húztam a fejemre. Mikor a suliba értünk, egyből rohantunk is be az épületbe, és éppen szünet volt, így a lányok és a fiúk kint ültek az udvaron, és Kellan egyből egy kaján vigyorral a képén fogadta Rob-ot. A lányok nem kérdeztek semmit, ők is csak mosolyogtak, de miután elmondtam, hogy nem történt semmi olyan, mint amire gondolnak, egyből lehervadt a mosolyuk. Elindultunk aztán az órára, Robbal váltottunk egy gyors puszit, ugyanis a mai napon egy közös óránk sem volt.

Ma már nem hallottam semmilyen megjegyzést a lányoktól, akik irigykedtek rám és Robra.

Mikor végre elérkeztünk a nap végéhez, és végre találkozhattam volna Robbal, nem volt sehol. A fiúk csak hárman ültek az asztalnál, meg is kérdeztem tőlük, hogy hol van Rob, mire ők csak annyit feleltek, hogy el kellett sietnie valamiért, de azt ők sem tudták, hogy miért. Hát jó. Gondoltam magamban. Biztos sürgős dolga akadt. Elköszöntem a lányoktól, akik kérték, hogy este menjek velük bulizni. Belementem, bár nem voltam az a bulizós típus. Mondtam nekik, hogy megkérdezem róla Rob-ot is, hogy akar e jönni.

Felhívtam, de ki volt kapcsolva a telefonja. Kezdtem aggódni, bár semmi okom nem lett volna rá. Hiszen csak sürgős dolga akadt. Nem pesztrálhat engem minden egyes pillanatban. Hazabattyogtam, és leültem a gép elé .Megnéztem a mailjeimet, majd bedőltem az ágyba, ugyanis nagyon álmos voltam. El is aludtam, mert már hat óra volt, mire felkeltem. Nikki keresett is, vagy hatszor, így visszahívtam.

-Na, végre, hogy felvetted. Nyolcra legyél kész, és érted megyünk. Rendben?

-Igen, igen, értettem főnök asszony.

-Haha. Megkérdezted Rob-ot?

-Úristen, nem még, mert nem vette fel a telefont. Megpróbálom még egyszer.

-Rendben! Akkor nyolckor találkozunk. Szia

-Szia

Megpróbáltam felhívni még egyszer Robot, de még mindig kivolt kapcsolva. Most viszont már okkal voltam ideges. Eddig soha nem csinált ilyet. Gondoltam, majd később megpróbálom még egyszer.

Benéztem a szekrényembe, és próbáltam valami normális ruhát keresni. Egy sötétkék ruhára esett a választásom, ami eléggé mini volt, túlságosan is, de nem érdekelt különösebben, és találtam is hozzá egy fekete magassarkút. Felvettem, majd bementem a fürdőbe, kivasaltam a hajam, felkentem egy kis szempillaspirált, és indulásra kész voltam. Még csak fél nyolc volt. Megpróbáltam felhívni Rob-ot még egyszer, de még ugyanaz volt a válasz mint eddig. Kicsit lehangolt lettem emiatt, de reméltem, hogy legalább a lányokkal lesz egy jó estém. Addig gondolkodtam, hogy már csak a csengőt hallottam. Köszöntem anyámnak, aki csak annyit mondott, hogy ne maradjak sokáig. Bepattantam a csajok mellé, akik megdicsérték a ruhámat. Nikki leparkolt egy bár előtt, aminek a neve Lion volt. Bementünk, és egy elég kulturált helynek tűnt. Be is ültünk egy boxba, és rendeltünk is inni. Beszélgettünk, beszélgettünk, mikor egyszer csak megláttam Rob-ot kisétálni az ajtón egy fekete hajú nővel, és nem éppen úgy tűntek, mint akik csak beültek, mint valami régi ismerősök. Nekem egyből könnyek szöktek a szemembe, és kirohantam a mosdóba.