17.fejezet

Sziasztok! Itt is lennék a következő fejezettel. Jó olvasást! És köszönöm a komikat!! :)
Puszi, Bella

17.fejezet

Kristen szemszög:

A telefon képernyőjén egy kép volt látható, amin Rob és a lány volt, ahogy éppen egymás szájában lógnak. És Robon a mai póló van, amiben ma a suliba is jött. De mégis hogy tehette ezt?! Még csak alig 20 perce, hogy elment. Miért csapott be? Szememet könnyek kezdték mardosni, és nem foglalkozva velük, fogtam magam, és elindultam Robhoz. Bekopogtam az ajtaján, majd amikor kinyitotta, mosolyogva fogadott. Azthittem, meglepett lesz az arca, hogyha meglát.

-Kris-mondta, majd odalépett hozzám, és ajkait enyémekre nyomta.

Én viszont kénytelen voltam ellökni magamtól, bármennyire esett is jól a csókja. A telefonomat a képébe nyomtam, mire ő csak csodálkozó tekintettel nézett rám, ugyanis úgylátszik, neki fogalma sem volt róla.

-Mi ez?-kérdezte

-Nem látszik eléggé? Rob, hogy tehettél ilyet?-kérdeztem, és a könnyek ismét szabad utat engedtek maguknak.

-Kristen, én nem csináltam semmit. Nem is ismerem ezt a lányt, mégis ki ez?

-Nem tudom.

-És honnan van ez a kép?

-Az előbb kaptam sms-ben.

-És ugye nem hiszed el? Valaki szerkesztett egy képet, ez nem igazi. Higgy nekem, miért nem hiszed el?-kérdezte

Magához húzott, és a könnycseppeket letörölte az arcomról. Hinni akartam neki. Elakartam hinni, hogy tényleg szeret, és hogy nem csalna meg. Belebújtam ölelésébe, és arcomat mellkasába fúrtam.

-Ne haragudj. -mondtam

-Én nem haragszom. Én sajnálom, hogy nincs még meg a teljes bizalmad irántam, bár a múltamat eltekintve meg is értem teljes mértékben. De kérlek, bízz bennem. Miattad, érted változom meg.

Ahogy ezt kimondta, még hevesebben kezdett verni a szívem, és elhittem, amit mondott. De annyira rosszul esnek ezek a reakciók a lányoknál a suliban, és hogy mindegyik azt szeretné, ha mi különmennénk. Eldöntöttem, hogy nem fogom hagyni. Megvédem, ami az enyém, és nem adom oda.

Felnéztem gyönyörű szürkéskék szemeibe, és azon nyomban elfelejtettem mindent, csak ő volt a fejemben. Ajkaimat övéire nyomtam, és derekára kulcsoltam a kezeimet.

-Tudod, hogy csak téged szeretlek, és senki más nem kell nekem.

-Tudom, én is szeretlek-mondtam.

Rob szemszög:

Már amikor a képet megláttam akkor csodálkoztam, hogy hol találkozhattam ezzel a csajjal akivel a képen elég jól láthatóan épp csókolózok. A mai ruhám volt rajtam, de csak ha nincs emlékezetkiesésem, csak Kristen csókoltam a mai nap folyamán. Rossz volt látni, hogy ez az angyal miattam szomorú, pedig én tiszta szívemből szerettem őt.

-Nem megyünk el valahová most?-kérdeztem

-De, jó ötletnek tűnik. Hová?

-Az titok-mondtam.

Gondoltam, megmutatom neki Los Angeles néhány szebb környékét.

Kézen fogva, gyalog sétálgattunk az utcákon, és a parkokban sétálgattunk, ami ki volt világítva, ugyanis már kissé kezdett sötétedni.

-Ez gyönyörű-mondta Kris

-Tudtam, hogy tetszeni fog.

Ahogy megbabonázva bámulta a csillagokat, és a parkot, loptam tőle egy-két csókot. Azután pedig tovább sétáltunk, majd beültünk a mekibe vacsorázni.