12.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a beígért második fejezet! Bár egy kicsit belecsúsztam vele a holnapba/mába, de remélem, nem haragszotok meg! Jó olvasást!

Puszi, Bella

12.fejezet

Kristen szemszög:

Claire az asztalhoz invitált minket, mi pedig leültünk. A lányok azonnal el is kezdtek faggatni, mindenről, amiről csak lehetséges. Később Claire tálalta a vacsorát, és mondta, hogy még jön a fiuk is csak egy kicsit késni fog. Csak minket nem akart megváratni a vacsorával. Nagyon finom volt minden. Már lassan pukkadásig voltam. És még csak ezután jött a desszert. Ami tiramisu volt. Az egyik kedvencem. A vacsora után a nappaliba mentünk át, ahol leginkább anyámék beszélgettek, én pedig a lányokkal voltam elfoglalva. Ahogy Cameronék is. De ők teljesen más okokból kifolyólag. Nagyon jól elbeszélgettünk a lányokkal, és mostmár tudtam, hogy velük is jóban leszek. Mennyivel más Los Angeles, mint ahol eddig laktunk.

Rob szemszög:

Miután eljöttünk Kristenéktől, teljesen a fiúk agyára mentem, így egyedül is hagytak otthon, ahol néhány üveg sörbe fojtottam bánatomat. Meg is látszott, hiszen reggel hatalmas fejfájással ébredtem. Anyám hívott később, hogy menjek át hozzájuk este, mert vacsoravendégek lesznek, és szeretné, hogyha én is ott lennék. Nem nagyon vágytam most társaságra, de mivel amúgy is régen láttam anyáékat, azt mondtam, elmegyek. Próbáltam emberibb külsőt varázsolni magamra, és mivel anyám azt mondta, a barátnője, a lánya, és annak két fia, meg férje jön, gondoltam, nem megyek üres kézzel, így elugrottam a boltba gyorsan, és vettem két csokor virágot. Benyomtam magamba valami ebéd féleséget. Azután beálltam a zuhany alá. Még mindig a gondolataim között csak Kristen járkált. Szegény lány előtt is annyira akartam tartani a bunkó arcomat, amivel csak eltvolítottam magamtól, bár „barátok” voltunk, mégsem kerültem elég közel hozzá. Mindent szépen lassan fogok csinálni. Megváltozni szeretnék. Érte talán képes lennék. Bármire. És talán ha megmutatnám neki az igazi énemet, mint aki vagyok, amikor vele vagyok. Kiszálltam a zuhany alól, megtörölköztem, és felvettem a fekete farmerom, és egy kék inget, alá pedig egy fehér pólót. Még volt kb. 2 órám. Addig elszívtam legalább 5 szál cigit, és megittam egy sört is, csak hogy valamivel megpróbáljam legalább egy pillanatra is kiűzni Kristent a gondolataim közül. Fél 6 volt, és mivel tudtam, hogy legalább 20 perc az út anyámékhoz, el is indultam. De már épp kanyarodtam ki a főútvonalra, mikor eszembe jutott, hogy a virág otthon maradt. Gyorsan visszafordultam érte, bár azt mondják, balszerencsét hoz, ha már visszakell menni valamiért, de én nem voltam babonás.

5 percen belül ismét a kocsiban ültem., de már ígyis késésben voltam, mert már 6 óra volt, ugyanis mikor máskor lenne dugó, ha nem most. Legalább 20 percet álltam még, mikor végre megindult a sor. Mire odaértem, már tudtam, hogy túlvoltak a vacsorán, mivel a nappaliból hallottam kiszűrődni a hangokat, amikor beléptem az ajtón. Egyből egy ismerős hang kúszott a fülembe, de azthittem előszőr,  hogy csak képzelődöm. Ám amikor beléptem a nappali ajtajába, rájöttem, hogy nem csalt a fülem. Kristen volt az. Háttal ült nekem, és a lányokkal beszélgetett. És megpillantottam a bátyjait is. Reméltem, nem lesz semmi konfliktus köztünk azok után, ami történt még a múltkor.

-Öcsiii!!-kiáltotta Lizzy, és elindult felém, és már csak azt érzékeltem, hogy a nyakamba ugrik, és magához szorít.

Vicky ugyanígy tett, és ennek a hangzavarnak következtében Kristen is megfordult, és amikor meglátott, láttam, hogy kikerekednek a szemei, és abban a pillanatban el is fordította a fejét.

Anyám is odajött üdvözölni, és mivel már régen látott, percekig ölelt magához. Majd pedig bemutatott Kristen családjának. Eléggé meglepődtem, hogy ők azok. Üdvözöltem Kristen édesanyját, és átadtam neki a csokrot, amit megköszönt. Ugyanígy tettem Kristennel is, aki fülig volt pirulva.

-Fiam, ő itt Jules. A kolleganőm a cégnél. Ők pedig itt a családja. Kristen, Taylor, Cameron, és John.

-Örülök, hogy megismerhetem önöket. –mondtam

Kristen bátyjaival kezet fogtam, és egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint akik utálnának, így egy kissé megnyugodtam.

Kristen elvette a csokrot, és megköszönte, majd tőle is kaptam egy puszit az arcomra. Anyámék meglepődtek, hogy ismerjük egymást, de azután mondtam, hogy egy iskolába járunk.

Ő pont kiment a mosdóba, én pedig mint jó vendég(látó), mentem, és megmutattam neki, merre találja. Eszméletlenül nézett ki ma is, csak úgy, mint ma is. Az illata amolyan drog volt a számomra, amiből ha parfümként árulnák, biztos mindet megvenném. Megköszönte, hogy elkísértem, de én megvártam még kint őt. Beszélni szerettem volna vele. A sötétben álltam, mivel lámpát nem kapcsoltunk, így amikor kijött az ajtón, elkaptam a karját, és behúztam az egyik szobába.

-Mit csinálsz Rob?!-kérdezte egy kissé ijedten. Lehet azt hitte, épp megerőszakolni készülöm, de nagyon tévedett.

-Csak beszélni szeretnék veled. Négyszemközt.

Leült az ágyra, én pedig a szemben lévő fotelbe ültem, nehogy elmenjen, és tényleg azt higgye, hogy letámadhassam.

-Miről szeretnél beszélni?-kérdezte, és közben a földet fixírozta.

-Rólunk-mondtam. Bár olyan még nem volt.

-Rólunk?! Nincs is olyan, hogy rólunk. Bökd már ki végre, hogy mit szeretnél.

Kristen szemszög:

Valamit nagyon elszeretett volna mondani, de nem tudtam, mit. Nekem is elég sok mondanivalóm lett volna. De amikor azt mondta, rólunk, a szívem erős vágtába kezdett, csoda, hogy nem ugrott ki a helyéről. Annyiszor elterveztem már ezt a pillanatot. Azon kívül, mikor már annyiszor azt mondtam magamnak, CSAK BARÁTOK!

-Na, ha nem kezdesz bele, nem jutunk a végére-próbáltam bíztatni….

Kezei a térdén pihentek, és azon támasztotta meg a fejét.

-Figyelj Kristen…… már nem tudom, mivel bizonyítsam, vagy meddig titkolhatnám, de szerintem te is tudod, hogy én többet érzek irántad mint barátság.

Ekkor koppant az állam a földön. Azt már érzékeltem, hogy nem vagyok közömbös a számára, de álmomban nem gondoltam, hogy szerelmet vall.

-Tudom, hogy az elején mindent nagyon rosszul kezdtem………

11.fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a 11. fejezetet! Köszönöm a kommentelőknek, hogy ilyen gyorsan teljesítették a kérésemet! Ma este még később jön a második fejezet. Jó olvasást!

Puszi, Bella

11.fejezet

Kristen szemszög:

Ismét az idegennel álmodtam. Mindig annyira valóságosnak tűnik, de azután mindig felébredek, és rájövök, ez csak álom. És sosem látom az arcát.

Az álom pontosan ugyanott folytatódott, ahol abba maradt néhány éjszakával ezelőtt. Mint valami folytatólagos sorozatot álmodtam volna. A lépcsőn vitt fel magával, a lábaim pedig még mindig a dereka köré voltak kulcsolva. Szorosan öleltem nyakát, és ajkaimmal térképeztem fel mellkasát. Bevitt a hálószobába, és óvatosan lefektetett az ágyra. Lassan szabadított meg a ruháimtól, és minden felszabadult területet csókkal és puszikkal hintett be. Mindkét oldalam mentén végighúzta kezét, amitől libabőrös lettem tetőtől talpig. Erőtlenül feküdtem alatta az ágyon, és az elsöprő érzésektől a lepedőbe kapaszkodtam mindkét kezemmel. A kis szobát apró nyögéseim töltötték be, miközben ujjaival izgatta testem vágytól izző részét. A köd kúszott az agyamra, és nem tudtam már tisztán gondolni.

-Kristen….-mondta rekedt vágytól telt hangon.

És ekkor felébredtem, ismét zihálva. Ez az álom kísért engem. De teljes mértékben. És sosem tudom, hogy ki lehet az. Sosem látom az arcát. Csakolyan rejtélyes, mint a sulibálon lévő titokzatos idegen. Nem láttam az arcát, csak az érintését éreztem. És az érintés annyira hasonlított, mint amikor Rob érintett, és ölelt magához. De mivel azt mondta, nem ő volt, így az idegen továbbra is titok volt nekem. De az ő érintését sosem fogod kiverni  fejemből. A csókkal együtt. Tudom, hogy azt mondtam Robnak, én elfejtettem, tegye ő is, képtelen voltam. És míg én azt gondolom, hogy ez csak barátság marad, titkon sokkal többet remélek. De nem ismertem teljesen még őt. És én enélkül kapcsolatot semmiképpen nem kezdeményezek. Előbb megszeretném ismerni. Remélem nem csak annyi, mint amit a suliban mutatott magából. Bár ezt kétségkívül a hétvégi viselkedése megváltoztatta a szememben. Rénéztem az órára, és még csak 8 óra volt. Semmi kedvem nem volt még fölkelni, így még nyomtam egy ideig az ágyat. Lola bevackolta magát mellém az ágyra, és bebújt mellém a takaró alá.

Vagy két óra múlva, mikor újra felébredtem, felkeltem, magamra kaptam egy rövidnadrágot, és egy toppot. Megmosakodtam, rendet raktam a szobámban, és lementem. Meglepett, mert most mindenki itthon volt. Anyám pedig bejelentette, hogy  ma este vacsorázni megyünk a kolleganőjéékhez, akinek anyám köszönheti az állását.

-Kristen, este 6 órára megyünk vacsorára a barátnőmhöz. Szedd rendbe magad addig. Van két lánya is. Gondolom, majd jól kijössz velük.

-Rendben anya. De azthiszem, van még addig egy kis idő.

-Tudom. Megtennéd, hogy elmész nekem a boltba pár dologért?

-Persze. Mondd csak, mi kell!

-Szóval… 1 üveg pezsgőt hozz, amit viszünk ajándékba. Aztán menj még el a virágoshoz, és hozz egy kisebb csokor virágot. Mindegy, hogy milyen. A lányoknak meg, keress valamit, aminek szerinted örülhetnének. 1-2 évvel idősebbek csak nálad.

-Rendben. Sietek!

-Adok pénzt.

Anyám kezembe nyomta a pénzt, én pedig felhúzva a conversem-et, elindultam a boltba. Már lassan úgy mozogtam LA-ben, mintha már évek óta itt lennék. Egyszerűen eltaláltam a boltba, ahol vasárnap lévén elég sokan voltak. A fejemben végigpörgettem a listát, amit anyám mondott. Egy üveg pezsgőt tettem a kocsiba, és itt is árultak csokros virágot, így itt vettem meg, és nem szambáztam el a virágosig még pluszba. A lányok ajándékán még gondolkoztam. Aztán eszembe jutott, hogy a parfümöket mindenki szereti, így gondoltam, kapnak mindketten 1-1-et. Kb. egy órán keresztül szaglásztam a különféle parfümöket, és fujkáltam a papírra, kezemre, mindenhová csak hogy érezzem az illatot. És végül sikerült megtalálni a tökéletes illatot. Le is vettem a 2 dobozt a polcról, és mentem is a pénztárhoz. Elég hosszú sor állt, és amíg ott álltam, láttam, ahogy a középkorú férfiak és a srácok kissé bámulnak, és nem éppen a felső részemen. Azthitték, nem látom. Hogy kapnák be.

Végre sorra kerültem, gyorsan kifizettem, amit vettem, és indultam is haza. Kb. 20 perc alatt haza is értem. Anyámnak oda adtam mindent, és nekiálltunk ebédelni. Gyorsan végeztünk vele. Utána segítettem anyámnak sütni valamilyen süteményt, mivel azt mondta, nem szeretne azért üres kézzel beállítani, még a pezsgő és virág mellett sem.

Az egész konyha azután úgy nézett ki, mintha földrengés söpört volna végig rajta. Anyámmal nagynehezen rendet raktunk, én még el is mosogattam, és miután végre úgy nézett ki a konyha, ahogy kellett neki, felmentem a szobámba, és nekiálltam készülődni, mert a nagy takarításban elszaladt az idő, és már 5 óra volt. A választásom egy fekete cső farmerre esett, és felülre egy piros toppot választottam. Hozzá pedig egy piros magassarkút. A fürdőszobában kivasaltam a hajam, felkentem egy kis szempillaspirált, meg egy kicsit kihúztam a szemem, és letipegtem anyámékhoz, akik már az ajtóban vártak engem.

-Kristen, nem szeretnénk elkésni, szóval jó lenne, ha igyekeznél.

-Jólvan jólvan, bocsánat.

Beültünk az autóba, és kb. egy 20 perces autóút után meg is érkeztünk egy szép családi ház elé. Kiszálltunk, és elindultunk befelé.

Anyám megnyomta a csengőt, és az ajtó egyből kinyílt, és egy kedvesnek látszó nő lépett ki rajta, és ölelt magához mindenkit, és adott egy-egy puszit mindenki arcára.

-Sziasztok! Örülök, hogy végre itt vagytok!

-Claire vagyok. A férjem pedig Richard. A lányok pedig Lizzy, és Victoria.- Mutatott maga mögé.

-Én Kristen vagyok. –nyújtottam a kezem. Mivel engem még nem ismert. Majd rámutattam bátyáimra, és őket is bemutattam.

Láttam, hogy a fiúk mennyire kezdték el stírölni a két lányt.

Beléptünk az előszobába, ahol már megcsapott minket a jó illat. Otthonos kis ház volt. A lányoknak átnyújtottam az ajándékot, akik magukhoz ölelve köszönték meg. Már tudtam, hogy velük is biztosan jóban leszek. 

Friss

Emma kérésére ma este 2 fejezetet kaptok :) De ám csak akkor, ha összegyűlik nekem a 10 komi! Bocsánat! De ha egyszer tudtok komizni 9-en is, máskor meg csak 5-en, és tudtok 23-an tetszikelni, és 17 rendszeres olvasóból gondolom nem lesz ez gond :) 

Kérdések és válaszok!

Sziasztok!

Úgy vettem észre, hogy egy picit homályos nektek egy két dolog, így válaszolok a komikban feltett kérdésekre az utolsó fejezetnél. 

zeno: közönség előtt nem tudnak annyira kibontakozni, minthogyha csak ketten lennének. A többiek nem gondolták, hogy talán többet is éreznek, mint barátság. Ők csak a játékot vették figyelembe. Azután Kristen pedig egy kissé megijedt. Hiszen mégis csak ez egy új érzés a számára.

Tina: Kristen azért szeretne csak a barátja lenni, mert amikor megismerte, akkor előszőr a bunkóbbik oldalával találkozott Rob-nak, majd utána jött a folyosós dolog, amiből sokmindent lelehet következtetni, hogy milyen is az az ember. Itt is a félelemről van szó egyrészről. Rob meg hát, nem szeretne elrontani most semmit. De hamarosan ezeket az érzéseket is megtudjátok, és leírom. 

10.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 10.fejezet! Köszönöm a komikat! :) Jó olvasást! 

Puszi, Bella

10.fejezet

Kristen szemszög:

Már nem tudom, mióta állhatunk ott, mint egy szobor, de nem akaródzott abba hagyni egyikünknek sem a dolgot, szinte izzott a bőröm, ahol hozzám ért. Még közelebb húzott magához, én pedig egyik kezemmel hajába túrtam. Már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a háttérben a torkát köszörüli, és mi pedig szétrebbentünk.

-Azt kértük, csak egy csók, nem azt, hogy rögtön egymásnak essetek itt. De a feladatot teljesítettétek. Rob, te jössz!

Még mindig a hatása alatt voltam, felnéztem Robra, aki szintén engem nézett, és csak úgy perzselt a tekintetével. Visszament a helyére, én is, és pörgetett. Most Nikki jött ki.

-Felelsz, vagy mersz?

-Felelek!

-Hát, akkor, lássuk csak….. Mikor vesztetted el a szüzességed?

-Micsoda? Milyen kérdés ez?? Kapd be!

-Na, csak egy számot kérek.

-16 voltam.

Ekkor elfogott a pánik. Gondolom, itt már mindenki legalább túl volt az első együttléten valakivel. Csak én lógtam ki a sorból. Csak ne tudódjon ki, mert ez nekem égő. Tudom, hogy nem az a lényeg, hogy az első pasival, akit találsz, bújj az ágyba egyből, de már vágytam arra az érzésre. Hogy valaki szeressen.

-Szerintem hagyjuk abba ezt a játékot, mert nem lesz belőle semmi jó, csak egymás szivatjuk-mondta Jackson

-Ez szerintem is jó ötlet, bár nem minden része volt szívatás- mondta Rob

Na vajon ezt most hogy értette?! Még mindig a számon éreztem ajkait, ami repetáért kívánkozott, de tudtam, hogy ez lehetetlen. És csak egyszeri alkalom volt.

A csajok magukkal húztak, bele vissza a medencébe. Én pedig egy félóra után kiszálltam, mert elkellett mennem wc-re, és gondoltam, ha jövök vissza, hozom ki valami nasit is, és valami üdítőt is. Épp a konyhában pakolásztam, mikor megéreztem a derekam körül hátulról egy ölelést, és valaki belecsókolt a nyakamba. A sok száz közül is megismertem volna, hogy ki az.

-Mit csinálsz?-kérdeztem

-Kristen…..-mondta

Bár jól esett az érintése…

-Kérlek szépen, engedj el!-mondtam neki

Most még szorosabban ölelt magához, és hátulról arcát belefúrta a hajamba. És azután elengedett.

-Köszönöm.-mondtam, de mire megfordultam, már nem volt ott.

Egy kicsit szomorúnak éreztem magam emiatt. De nem akartam semmi komolyat. És reméltem, hogy ő sem. Bár akármennyire vonzott is, tudtam, hogy ez csak barátság marad. Felpakoltam a nasit egy tálcára, és vittem ki egy üveg üdítőt. A srácok bent voltak a vízben a lányokkal, és láthatóan jól érezték magukat. Csak Rob ült kint a széken, és bámult maga elé, de látszólag kissé szomorúnak tűnt. Letettem mindent az asztalra, és leültem mellé a székre.

-Figyelj Rob-kezdtem, de nem tudtam folytatni. Nem tudtam, mit mondhatnék. A csók óta ilyen furcsa. Csak nem tudtam, hogy miért.

-Figyelj, ami délután történt, az csak játék volt. Felejtsd el, én már rég megtettem-hazudtam most.

-Elfelejtette-mormolta az orra alatt, gondolom, úgy akarta mondani, hogy ne halljam.

Rob szemszög:

Elfelejteni?! Hogy lehetne ezt elfelejteni. Ezt lehetetlen. Leírni ezt az érzést. Éreztem, hogy mit váltok ki belőle, nem felejthette csak úgy el. Nem lehet. És mikor a konyhába mentem utána, éreztem, ahogy összerezzen a karjaimban. Nem mondhatja csak azt, hogy felejtsem el. Jól tudtam, hogy ő sem, csak ezt próbálja mondani.

-Igen, és próbáld meg te is!-úgy látszik, hangosan gondolkodtam, és kimondtam az előbb.

Karomra simította a kezét, én pedig felsóhajtottam, és felálltam, majd otthagyva őt, beugrottam a vízbe a többiekhez. Ott legalább egy kicsit lenyugtatom magam.

Ő nem jött vissza, de néha-néha rápillantottam a vízből, és láttam, hogy most ő ül szomorúan a széken, lehajtott fejjel, és láttam 1-2 könnycseppet csillogni az arcán. Fájt ilyen szomorúnak látni, és most tudtam, hogy ez miattam van. Legszívesebben odamentem volna, és olyan szorosan ölelem magamhoz, amennyire csak tudom, csak hogy megnyugodjon. De tudtam, hogy nem rám van szüksége. Nem akartam ezt a kezdődő barátságot elrontani, márha ebből több nem lehet. És úgyéreztem, hogy ebből nem lesz több. Már kezdett sötétedni, és a srácokkal úgy gondoltuk, ideje lenne menni. Kimásztunk a vízből, összepakoltunk. Kristen pedig kikísért minket. A srácok adtak neki 1-1 puszit az arcára, és én is kaptam egyet. Elég közel a számhoz. Ahogy én csináltam a múltkor is. És akkor nem reménykedtem még többen.

Kristen szemszög:

Miután Robék elmentem, a csajokkal összepakoltunk kint, és utána bejöttünk, bebújtunk a takaró alá a kanapén, és betettünk egy filmet. Én kimentem, és csináltam popcorn-t. Még mindig a délután történteken zakatolt az agyam. Nem tudtam kiverni a fejemből. Elfelejteni sem tudtam. És mostmár tudtam, hogy ő sem fogja.

Visszabújtam a lányok mellé.

-Tudod, ami délután volt….-kezdte Ashley

-Nem akarok róla beszélni!-válaszoltam egyből.

-Tudod, én csak gondoltam, szeretnél beszélni róla, de ha nem, nem.

-Nem, nem szeretnék. Ne haragudj.

-Nem, semmi baj.

Tovább folytattuk a filmet. Mikor véget ért, a lányok nem sokkal később el is mentek haza. Még pakolásztam egy kicsit, majd anyám is lejött.

-Kedvesnek látszanak a barátaid, örülök, hogy ilyen hamar találtál barátokat-mondta anyám.

-Igen, én is nagyon örülök. Sokkal jobb itt. –mondtam

-Gyere, készítek valami vacsorát.

Bementünk a konyhába, én pedig felültem a pultra. Anyám gyorsan összeütött valamit, majd gyorsan meg is ettük.

Taylorék is hazaértek, és leültem velük a nappliba. Olyan régen beszéltünk már így.

-Mizujs hugi?

Sóhajtottam egy nagyot, és belekezdtem a mondókámba, ami eddig történt. Tudtam, hogy ők meghallgatnak, és tudnak nekem tanácsokat adni. Főleg, ha pasiügyről volt szó. Bár eddig nem kellett sokszor ilyen ügyben kérnem a segítségüket, hiszen még csak álmodoztam a pasikról, barátom még nem volt.

Mindketten szorosan magukhoz öleltek.

-Figyelj hugi, ezt megkell szoknod, hogy a pasik néha tudnak hülyék lenni. És ezt tapasztalatból mondjuk. Volt időnk kitapasztalni ezt a lányoknál, és későn nőtt be a fejünk lágya. Hidd el, minden rendbe fog jönni. Bár ez a Rob, ahogy most meséltél róla, jobb fejnek tűnt, mint amikor az utcán találkoztunk vele. Na de mindegy is. Ez nem a mi dolgunk. Csak egyet kérünk, hogy vigyázz magadra!

-Köszönöm, annyira szeretlek titeket!-mondtam, és már a könnyek is odagyűltek a szemembe, csak úgy mint délután. De ott remélem, senki nem vette észre.

-Mi is téged!

-Na de én felmegyek, nem szeretnék nektek itt egész este panaszkodni!

-Ugyan, tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz, és bármit megbeszélhetünk!

-Köszönöm!

El is indultam fel a szobámba, és beálltam a zuhany alá. Nem akartam most sokáig fentlenni, bár hétvége volt. Tudtam, hogy ígyis egész éjjel fentleszek. Hallgattam egy kis zenét az ipodomról, és álomba sírtam magam. 

9.fejezet

Sziasztok! Bocsánat a tegnapi kimaradásért, de azt hiszem, ez a feji majd kárpótol titeket! Köszönöm a komikat! Jó olvasást!

Puszi, Bella

9.fejezet

Kristen szemszög:

Azon gondolkodtam, hogy áthívjam e Rob-ot is esetleg. Amúgy is vissza kéne adnom neki, mivel csak most vettem észre, hogy az itt maradt. De nem tudtam a telefonszámát. Felvettem a székről az ingjét, és éreztem, hogy van benne valami. Belenyúltam a zsebébe, és benne volt a pénztárcája és a telefonja. Belenéztem a tárcájába, hátha találok benne valamit, amin a címe van. Személyi, esetleg lakcímkártyát. Meg is találtam. Itt lakott ennek az utcának a legvégén. Vagyis a túlsó felén a mi házunkhoz képest. Felvettem egy rövidnadrágot, és egy pántos felsőt, és magamhoz véve az inget és a benne lévő cuccokat, elindultam Rob-hoz. Egy kisebb ház volt, de elég szép. Becsöngettem, és kb. egy 5 perc múlva nyílt is az ajtó, és megpillantottam Rob-ot, amint ott áll az ajtóban egy szál alsónadrágban. Nagyot nyeltem, de persze csak hogy Rob észre ne vegye. Az a felső test, nem a legizmosabb, de pont tökéletes, amolyan szálkás.

-Szia-köszönt meglepettem – Hát te?

-Szia! –találtam meg a hangom – Csak visszahoztam az ingedet, ami tegnap este nálam maradt. És benne volt a mobilod és a tárcád is.

-Oh, nem is vettem észre, hogy hiányozna. Köszönöm! –ajándékozott meg egy mosollyal.

-Nincsmit! Nem jössz be? –kérdezte

-Most nem, ne haragudj. Viszont azt szerettem volna kérdezni,hogy nincs-e kedved átjönni délután, amolyan medencés buli szerűséget csinálunk a lányokkal.

-De, nagyon szívesen, amúgy sem volt még programom mára. És gond lenne, ha esetleg elhívnám a srácokat?

-Kiket?

-Kellan-t, Xavier-t, és Jackson-t.

-Ők, akikkel együtt szoktál ülni a suliban. –húztam el egy kissé a szám

-Igen, de hidd el, ha megismered őket, meglátod, hogy milyen jó fejek.

-Hát, rendben. Legyen. –mosolyodtam el. Gond csak nem lesz belőle. Gondoltam.

-Rendben. Hányra menjünk?

-Hát, olyan 3 körül jó?

-Tökéletes!

-Rendben, akkor majd találkozuk. Szia

-Szia.

Elindultam haza. Még mindig a szemem előtt volt tökéletes fedetlen teste, amit ma egész délután csodálhatok majd a kertben. De persze csak titokban. Hazaértem, felhívtam ismét a lányokat, és mondtam nekik, hogy háromra jöjjenek át. Szegények alig tudtak beszélni, és mielőtt leraktuk volna, be is aludtak. Én elmentem még a boltba, hogy legyen is itthon valami nasi és pia. Már 2 óra volt. Lent összepakoltam még, kivittem 1-2 fontosabb dolgot, ami kellhet még kint, majd átvettem a fürdőruhámat, és lementem anyámnak segíteni egy kicsit. Izgalmas délutánnak nézünk elébe az biztos. Nagyon hamar eltelt az a kis idő, és a lányok meg is érkeztek. Elég kómás fejük volt, de majd a vízben kijózanódnak rendesen.

-Jól néztek ki!

-Hahaha…annyira fáj a fejem-panaszkodott mindegyik.

-De jó, hogy én nem ittam annyit, mint ti!!- nevettem rajtuk

-Na de gyerünk, vegyétek át a fürdőruhátokat, hadd bulizzunk!

Lassacskán elkészültek, és már egy kicsivel három is elmúlt. De Rob-ék még sehol nem voltak. Féltem, hogy csak átejtett a palánkon, de ebben a pillanatban csöngettek. Mentem kinyitni az ajtót, és Rob-ék álltak kint. Beengedtem őket, és belül máris hevesebben kezdett dobogni a szivem. Elég Kristen, állj le. Nyugalom.

-Sziasztok lányok!-köszöntek be a csajokhoz a fiúk-

-Sziasztok! Nahát, ti meg?

-Én hívtam őket, remélem nem baj.

-Egyáltalán nem-vigyorodott el Nikki

-Ne is foglalkozz vele, kicsit sokat ivott tegnap, és még nem múlt el a hatás.

-Inkább menjünk ki, aztán majd ott beszéltek.

A fiúk kint gyorsan ledobták a pólóikat, és mi még észbe sem kaptunk, ölbe kaptak minket, és úgy ugrottak be velünk a vízbe. Még nem sikerült azonosítanom, ki volt az az elvetemült, aki engem dobott a vízbe, vagyis magával együtt. Nagynehezen sikerült feljönnöm a víz felszínére, és a hajamat kitúrtam szememből, és szembe találtam magam Rob arcával, amin hatalmas vigyor terült el. Na jössz még te az én utcámba, gondoltam.

-Menjetek a francba.-kiáltottuk egyszerre a lányokkal.

-Mi van, nem szeretitek a játékot?!

-Majd mi megtanítunk titeket játszani!-mondta Nikki.

Nikki odahívott magához, és egy kört alkotva dugtuk össze a fejünket. Nikki éppen azt ecsetelte, hogyan játszunk a srácok idegeivel, így megbeszéltük, akármilyen helyzetben is, de kihívóan fogunk viselkedni. Én egy kissé beijedtem, hiszen még soha sem csináltam ilyet, ezt meg is osztottam, de a csajok biztosítottak, hogy minden jól fog menni. Én előszőr is bementem a házba, hogy hozzak valami piát, és amikor szálltam ki a medencéből, direkt kijjebb toltam egy kissé a fenekem, de nem néztem hátra, ígyis olyan abszurd volt az egész, de magamban jót nevettem. Bementem a konyhába, és kihoztam az ott talált kólát és a bacardi rumot. Egy tálcán a poharakat, és mindenkinek öntöttem. A kóla el is fogyott, és a bacardiból még maradt egy minimális az alján, így azt megittam magában. A többiek még a vízben áztatták magukat, én pedig szóltam nekik, hogy jöjjenek, mert hoztam inni. Kikászálódtak a medencéből, én pedig odaadogattam nekik a poharakat. Majdnem egyhúzásra mindegyik le is hajtotta. Azután Ashley felvetette az ötletet, hogy üvegezzünk.

-Csajok, fiúk. Itt vannak az üres üvegek, mi lenne, ha üvegeznénk?-kérdezte Ashley mosolyogva.

-Felőlem, szerintem jó ötlet-mondta, azthiszem Jackson.

A fiúknál még nem voltam nagyon otthon a nevek terén.

-Hát akkor hajrá, üljünk körbe, és kezdjük.

Leültünk a padlóra, ami fából volt megcsinálva a medence körül, így aránylag kényelmesen tudtunk ülni.

Mellettem Ashley és Nikki ült, szemben pedig Rob. Nikki kezdett pörgetni, és Jackson jött ki.

-Felelsz, vagy mersz?

-Merek.

-Rendben, akkor ugorj bele a medencébe meztelenül.

Mindenki hangos röhögésben tört ki, csak Jackson nem nevetett.

-Ugye most csak viccelsz?!

-Én soha nem viccelek. Vagy megcsinálod, vagy kiestél.

-Jézusom.

Jackson felállt, és nekünk háttal letolta a fürdőnadrágját. Majd már csak a víz csobbanását hallottuk. Ismét nevetni kezdett mindenki. Jackson a kezével elnyújtózott az alsójáért, majd a vízben visszahúzta, és úgy mászott ki.

Jackson következett, és amikor megpörgette az üveget, a szája pedig Rob előtt állt meg.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Jackson.

-Merek.

-Rendben, nahát akkor csókold meg Kristen-t.

Az arcomra fagyott a mosoly, és úgyláttam Rob-éra is.

-Na, mi lesz?! Gyerünk, állj fel, menj oda, aztán csókold meg. Mit nem értesz rajta?

-Jólvan már, nyugodj le!-mondta Rob

Felállt, és elkezdett közelíteni felém. Odanyújtotta kezét, és felhúzott. Én még mindig nem tértem magamhoz. Féltem. Egyik kezével derekamnál fogva húzott magához közelebb, a másikkal pedig nyakamat fogta meg. Fejével közelíteni kezdett az enyém felé, mikor már csak azt éreztem, ahogy ajkait enyémre tapasztja, és megcsókol. Lassan mozgatta ajkait enyémeken, és én már éreztem, hogy elborított a melegség, és minden porcikám azért esedezett, hogy még-még, és hogy ne hagyja abba.   

8.fejezet

Sziasztok! Ehhez a fejihez most nincs hozzáfűznivalóm. Köszönöm a komikat! Meglepett a 9 komi, de nagyon örülök neki. Ne váljatok meg a jószokásotoktól :D :P Jó olvasást!

Puszi, Bella

8.fejezet

Kristen szemszög:

Még ittunk pár pohár koktélt, de szerencsére nem volt rám olyan erős hatással. A lányokra viszont annál inkább. Majdnem az összes sráccal a bárban flörtöltek, táncoltak velük. Én meg csak ültem a helyemen, és már kezdtem zavarba jönni, mert Rob végig engem bámult. Majd ő szakította meg a csöndet.

-Nincs kedved táncolni?-kérdezte

Én meg lefagytam, táncolni?! Én nem is tudok táncolni, kétballábas vagyok.

-Én nem tudok táncolni- mondtam neki.

-Nembaj, gyere, majd megtanítalak-villantotta rám ismét azt a féloldalas mosolyt.

-Miért érzem azt, hogy ezt én még megbánom?!

-Nem fogod, ígerem- azzal felállt, és odanyújtotta nekem a kezét.

Én felálltam, és bementünk a tömeg közepére. Ez alatt a pár nap alatt némileg bizonyította, hogy nem csupán bunkó oldala van, hanem van kedves oldala is. De a teljes bizalmam még nem nyerte el.

Balszerencsémre épp egy lassú számot nyomtak be, így kezeit derekamra tette, én meg kénytelen voltam a nyaka köré kulcsolni. Annyira ismerős volt ez a helyzet. Ez az érintés. De nem tudtam honnan. De aztán beugrott. A sulibál. A maszkos srác.

-Te voltál- mondtam neki, és nem tudtam, hogy esetleg mérges legyek, vagy örüljek neki.

-Micsoda?-kérdezte, és a zavart tekintetével találtam szembe magam, ugyanis ő még nem tudta, miről beszélek.

-A suliban. A bálon. A maszkos idegen.

-Micsoda?! Biztos nem, ugyanis én nem voltam ott a bálon.

Rob szemszög:

Megijedtem, úgyanis a lebukás szélén álltam már. Muszáj volt hazudnom, mert nem buktathattam már le magam így az elején. Nem most akartam elmondani.

-Akkor biztosan összekevertelek valakivel. Ne haragudj.

Jól esett ez a dolog. Megismerte az érintésemet. Habár most eltántorítottam, és összezavartam. De idővel úgyis megtudja.

-Nem gond! –mosolyogtam rá.

Jó érzés volt ismét a karjaimban tartani. Bár tudtam,a teljes bizalmát még nem tudhatom a magaménak, de reméltem, hamarosan ez megváltozik. Én nagyon szeretném. Még tartott a zene, és még mindig összesimulva táncoltunk. Majd ahogy a zene végetért, csak úgymint a suliban, egyből kibontakozott karjaimból, és visszament a helyünkre. Fáztam nélküle.

-Hozzak neked valamit inni? –kérdeztem meg tőle

-Igen, köszönöm- ajándékozott meg a mosolyával.

-Mit szeretsz?

-Rád bízom!

-Rendben, akkor egy pár perc, és jövök.

Elmentem a pulthoz, és kértem egy  Mojito-t, magamnak pedig egy sört. Közben pedig a hátamnál éreztem egy érintést. Megfordultam, hogy megnézzem, ki az, és egy szőke agyonsminkelt csaj állt velem szemben.

-Szia! Van már terved estére? Olyan jól elszórakoztunk a múltkor.

A hányinger kerülgetett, amikor ránéztem a nőre. Nem emlékeztem, hogy valaha találkoztunk is volna, vagy lehet, olyan sokat ittam, hogy nem emlékszem rá. Nem is akartam. Nem akartam viszontlátni senkit, akiket egy éjszakára vittem csak ágyba.

-Találkoztunk már??

-Nem emlékszel? –simított végig az arcomon.

-Bocs, de nem, és ha nem haragszol, de nem érek rá.

Azzal otthagytam őt a pultnál. Megfogtam a Mojitot és a sörömet, és visszaindultam Kristenhez. Leültem most vele szemben, és odaadtam neki a poharat, de amikor ránéztem, szomorúságot láttam a szemében.

-Tessék, remélem ízleni fog!

-Igen, biztosan, köszönöm!

-Mi a baj?-kérdeztem

-Semmi, mi lenne?!

-Nem tudom, csak olyan szomorúnak tűnsz. –mondtam

Kristen szemszög:

Igen, valóban szomorú voltam. Mikor megláttam Rob-ot azzala cicababával. Nem tudom, mit akart tőle. De hát nem is érdekel. Ki vagyok én, hogy érdekeljen. És nem is számít. Végülis én nem akarok semmit tőle, csak zavar, hogy ilyenek használják ki Rob-ot.  Bár azt sem tudtam, mi köze lehet az ilyenekhez.

-Nem, nincs semmi baj. Csak elgondolkodtam, ennyi- mosolyotam rá erőltetetten.

-Akkor jó.

Belekortyoltam az italba, és nagyon ízlett.

-Ez nagyon finom.

-Gondoltam, hogy ízleni fog.

Azután majdnem egyhajtásra le is húztam. A lányok még mindig nem voltak sehol, úgylátszik nagyon jól érezték magukat. Ez az ital egy kissé a fejembe szállt, így amikor felálltam, egy kicsit meginogtam, és megbillentem, és Rob kapott utánam, így a karjaiban landoltam, és arca csak milliméterekre volt az arcomtól.

-Kössz- motyogtam.

Majd sikerült talpra állnom, és ismét kimentem a mosdóba. Reméltem, most semmilyen részeg őrült fickóval nem fogok találkozni. Szerencsére így is lett. Visszamentem, és Rob még mindig ott ült. A lányok még mindig sehol, de én már menni akartam.

-Figyelj Rob, én hazamegyek. Nincs kedvem tovább a lányokra várni. Már késő van.

-Rendben, de hazakísérlek, ilyen későn ne mászkálj egyedül.

-Nem kell. Nem lakom messze innen, tudod.

-Nem baj, úgy is már énis menni készültem.

-Hát, akkor jó.

Elmentem még a pulthoz, hogy kifizessem a számlát, de Rob nem hagyta. Mindenáron ő akarta. A lányokét nem fizettük ki, majd ők elintézik, mire magukhoz térnek, és hazaindulnak.

Mi pedig elindultunk haza. Kint már elég hűvös volt a levegő. Elég késő volt már. Rajtam meg csak egy vékonypántos ruha volt. Fáztam. Ezt Rob is észrevehette, mert egy pillanattal később levette az ingjét, és rámterítette.

-Köszönöm

-Nincsmit.

Csendben sétálgattunk egymás mellett. Majd elég hamar oda is értünk a házunkhoz.

-Hát, ez egy jó este volt. Köszönök mindent. –mondtam

-Nincsmit. És igen, ez egy nagyon jó este volt. Remélem még lesz ilyen.

És mielőtt elment volna, ismét odalépett hozzám, és adott egy puszit az arcomra, közel járva a számhoz. Én is adtam neki egyet, és enyhén borostás volt az arca.

-Jóéjt

-Jóéjt!

Ő elment, én pedig bementem a házba. Már senki nem volt ébren. Nemis csodáltam, már elég késő volt. Holnap reggel meg felhívom a csajokat, hogy mégis mi lett velük azután, miután eljöttem. Már ha egyáltalán hazajutnak. Én átvéve a hálóingemet, egyenes bedőltem az ágyba, és egyből el is nyomott az álom.

Reggel elég későn ébredtem, de az első az volt, hogy felhívtam a lányokat. Kiderült, hogy nem rég értek haza. Azt terveztem, hogy áthívom őket valamikor a délután, és csapunk egy medencés bulit kint a kertben. Benne voltak, de azt mondták, először kialusszák magukat, és csak azután az újabb buli .Meg is értem. Annyi pia és tánc után.  Lementem valami kajáért, ugyanis nagyon éhes voltam. Anya nagyban főzött a konyhában, és jó illatok jöttek ki a sütőből. Mondtam neki, hogy délután átjönnek a lányok. Ő pedig örült hogy végre megismeri őket. Leültem enni az ebédet, Taylorék szokásukhoz híven már elmentek itthonról. Azután egy kis rendet raktam a házban,hogy mégse a legnagyobb rendetlenségbe jöjjenek a lányok, előkészítettem a fürdőruhám, és benyomtam egy kis zenét a neten. 

7.fejezet

Sziasztok! Azthiszem a vélemények alapján lesz mindennap friss. És a komihatár pedig 5 db komi lesz. Mostmár a névtelenek is tudnak írni, mert megcsináltam. Jó olvasást!

Puszi, Bella

7.fejezet

Kristen szemszög:

Feltámolyogtam a szobámba, még senki nem volt itthon. Még mindig bizsergett az arcom. Én nem akarom ezt. Kezdtem el magammal veszekedni. Csak az ágyába akar csalni. Elég jól kiismertem már. Nem szabad engednem neki. Csak barátok. Csak barátok. Csak barátok. Csak ez járt a fejemben.  Megírtam a leckémet, átnéztem a holnapi anyagot, aztán ismét kivonultam a kertbe, mint a múltkor, és belemásztam a medencébe. Jó érzés volt ez a nagy melegben. Több órát is benne lehettem a vízben, mert már csak arra eszméltem, hogy kezd sötétedni. Kiszálltam a medencéből, és még mindig nagyon jó idő volt. Megtörölköztem, vacsoráztam, közben már anyám is hazaért. Épp a kenyeremet kentem meg vajjal.

-Na milyen a suli? Sikerült már beilleszkedned? Vannak helyes fiúk?-kérdezte anyám

-Hát, a suli,jó, csak néha nagyon unalmas az anyag. És igen, nagyjából már sikerült. Hát, van egy pár, de ők azok, akiket lehetetlen megkörnyékezni. Vagyis az olyanok, akiknél nekem semmi esélyem nincs- itt sóhajtottam egy nagyot.

-Ugyan, ne butáskodj! Te gyönyörű vagy. Bárki szívesen lenne a barátod. Hidd el nekem! Csak még nem sikerült megtalálni a nagy Ő-t

-Hát, ha te mondod anya-eleresztettem egy mosolyt.

Azt imádtam anyámban, hogy az ilyen helyzeteket mindig olyan jól megtudtuk beszélni egymással. Leültem, és az időközben befejezett szendvicsemet kezdtem el enni. Mikor azt befejeztem, felálltam, elköszöntem anyámtől, majd felmentem a szobámba. A további  napok a suliban ugyanolyan unalmasan teltek, de végre eljött a hétvége. A csajokkal megbeszéltük, hogy este elmegyünk bulizni. Bár én nem voltam az a bulizós típus, de jól tudtam magam érezni. Este kilenckor találkozom a lányokkal a klubban. Elmondták a pontos címet, hogy hol van, és gyalog nem volt olyan messze. Elkezdtem készülődni, mert már 8 óra volt. Azt mondták, hogy csípjem ki magam. Volt 1-2 nőiesebb göncöm a szekrényemben, de nem tudtam,felvegyem, ne vegyem. Végül úgy döntöttem, egyszer kicsíphetem magam. Egy fehér térd fölé érő ruhát választottam, és hozzá egy fekete magassarkút. Nagyon nehezen döntöttem emellett a cipő mellet, mert volt vagy 10 centis sarka, de nem érdekelt. Egyszer kibírom. Felöltöztem, kentem magamra egy kis sminket, a hajamat kivasaltam. Elővettem egy kisebb táskát, amibe belepakoltam a szükséges dolgokat, és elindultam.

-Hová készülsz?-állított meg anyám a lépcső alján.

-A lányokkal bulizni. De ígérem, hamar hazaérek.

-Rendben,menjél csak, de vigyázz magadra!

-Vigyázok- azzal adtam egy puszit anyám arcára, majd kiléptem az ajtón.

Még világos volt, és könnyen oda is találtam a klubba, bár a magassarkúban kissé nehézkesen lépkedtem. A lányok már itt voltak, és az egyik boxban ültek .Odamentem hozzájuk, és leültem Ashley mellé. Kértünk 1-1 koktélt, és beszélgettünk. Már a harmadik koktélt ittuk, bár én nem igazán szoktam alkoholt inni, bár ez jólesett, de még nem éreztem semmilyen hatását. Felálltam, és kimentem a mosdóba. Viszont amikor jöttem kifelé, valaki elkapta a karomat, és a falhoz préselt. Nem láttam a sötétben, de tudtam, hogy nem ismerem, és erősen pia szaga volt az illetőnek. Derekát szorosan nekem préselte, így megéreztem hasam aljánál vágyát.

-Engedjen el!- mondtam neki

-Maradj nyugton, élvezni fogod.-suttogta fülembe

Megpróbáltam ellökni magamtól, de túl erős volt. Senki nem volt,akitől segítséget tudtam volna kérni. Hát persze, hogy ilyenkor senki nincs. Nyakamat kezdte csókolni, én pedig próbáltam a mellkasánál fogva távol tolni magamtól. Még mindig túl erősen tartott. Már a sírógörcs kerülgetett, és egy jól irányzott térd rúgással telibe találtam a középpontját. Ő pedig elhátrált a szemben lévő falig, és magához szorította a kezét. Én pedig ebben a pillanatban kezdtem el futni kifelé, és nem vissza a lányokhoz, hanem ki az ajtón. Ő pedig utánam.

-Állj meg ribanc!

Én pedig nem álltam meg, hanem egyenesen kirohantam az ajtón. És valakibe belefutottam, és amikor felnéztem rá, láttam, hogy Rob volt az. Az ismeretlen férfit még láttam, hogy kifelé tart, de nem volt olyan gyors, gondolom a sok piától.

-Kérlek segíts!-mondtam neki, de a hangom nagyon remegett.

-Mi történt?

-Valami örült, részeg pasas rámmászott a mosdó előtt, és megakart erőszakolni, és nem akart elengedni, és….. kérlek segíts.- Mostmár a könnyek csurogtak végig az arcomon, és egész testemben remegtem.

-Ne félj-ölelt szorosan magához, és jó érzés volt belesimulni a karjaimba.

-Mostmár nem fog bántani.

A férfi most jött ki az ajtón.

-Ide gyere ribanc- azzal elindult felém, vagyis felénk.

Rob elengedett, majd elém állt.

-Vagy elkotródsz innen, vagy hívom a rendőröket!

-Mégis ki vagy te?

-A barátja, szóval ha nem hagyod békén, velem gyűlik meg a bajod!

A barátja. Ez  a szó visszhangzott a fejemben. És amikor a védelmemre kelt. Nagyon jól esett. És pont tőle nem számítottam erre.

A pasi fogta magát, és visszament be a klubba.

-Köszönöm!!

-Igazán nincsmit- mosolygott rám ismét.

-Mostmárjól vagy?

-Igen! Mostmár lenyugodtam.

-Akkor jó. Visszajössz még?

-Igen, bent vannak a lányok, csak nem találtam más utat, hogy hová menjek.

-Gyere, menjünk- kinyitotta nekem az ajtót, és bementünk.

A csajokhoz mentünk vissza, akik meglepődtek,amikor meglátták mögöttem Rob-ot.

-Merre jártál ilyen sokáig?

-Csak valami őrült letámadott a mosdónál, és Rob segített elüldözni

-Oh, a megmentő. De jézusom, ugye jól vagy?

-Igen, persze, minden rendben.

-Nem ülsz ide hozzánk Rob?

-De,csak hozok valami piát.

Leültem vissza Ashley mellé, és a csajok Rob-ról kezdtek dumálni, és egyből kombinálni kezdték a dolgokat, én pedig mondtam nekik,hogy mennyire bolondok is.

Rob visszaért egy üveg sörrel a kezében, és leült mellém, mivel már csak ott volt még hely. 

Na szóval :D Azon gondolkodtam ma, hogy mit szólnátok ahhoz, hogyha itt mindennap lenne friss esténként, cserébe ha lenne komihatár? Várom ide a véleményeiteket, vagy itt komiban, vagy a chatben :) 

6.fejezet

Sziasztok! Itt lenne a következő fejezet! :) Köszönöm a komikat ismét! Örülnék, ha most is írnátok 1-2őt, csak hogy tudjam a véleményeket. Ha negatív, akkor sem sértődök meg! Jó olvasást!

Puszi, Bella

6.fejezet

Kristen szemszög:

Az ajtóban Rob állt. Mit keres itt? Azután, amit a múltkor csinált, meg úgy összességében, nem akartam látni. Főleg nem itt. És honnan tudja, hogy hol lakom. Hát ezt nem hiszem el.

-Te meg mégis mit keresel itt?-tettem fel újra a kérdést neki

-Szia. Figyelj! Kérlek ne haragudj. Tudom, hogy amit tettem, nem fogod egykönnyen megbocsátani. De mi lenne, ha tiszta lappal kezdenénk mindent? –tette fel most ő a kérdést

Nem akartam semmilyen tiszta lapot, se semmilye kapcsolatot vele. Másnak édelegje be magát, és mást akarjon gerincre vágni, ne engem.

-Figyelj, én nem szeretnék semmit. Elég jól kiismertelek ez alatt a pár nap alatt, és tudom, hogy mit szeretnél pontosan. De én nem vagyok olyan, engem nem fogsz megkapni!

Azzal fogtam magam, elmentem mellette, és elindultam a suliba, mert nem szerettem volna elkésni. A járdán sétáltam, ő pedig jött után a kocsijával, és az ablakon kiabált ki, hogy menjek, és majd elvisz. Eszem ágában nem volt beszállni a kocsijába.

-Kérlek!! –kérte még mindig.

Hát jó, talán még ha beszállok a kocsijába, abból még semmi baj nem lehet.

-Köszönöm, hogy elviszel. Egyébként Kristen a nevem-gondoltam bemutatkozom, hiszen azért még mégis új vagyok.

-Én Rob vagyok. És nincsmit! –mosolygott rám féloldalasan, amitól megborzongtam.

-Figyelj, Kristen, tényleg nagyon sajnálom, amit az elmúlt napokban tettem. Tudom, megbocsájthatatlan, és már az elején nagyon elrontottam mindent. Egy nagyon rossz időszakon vagyok túl most. Ezért vagyok most, hogyis mondjam, ennyire fura.

-Talán, egyszer megbocsájtom, de ha lehet, ne kezelj úgy, mint egy olcsó lotyót. Mert én nem vagyok az. Én nem tudhatom, miért vagy ennyire fura, de azt tudom, hogy bunkónak bunkó vagy.

-Hidd el, nem ilyen vagyok. Ne azt hidd el, amit látsz kérlek.

-Mást nem nagyon tudom. Na de megérkeztünk. – Kinyitottam a kocsi ajtót.

-Szia, majd még találkozunk.

-Szia-köszöntem vissza

Elindultam befelé a kapun, és szerencsére senki nem látott. Nem szerettem volna, ha már az elején a többiek is valami szajhának nézzenek, amiért pasikkal fuvaroztatom magam. Odamentem a lányok asztalához, mivel ott ültek, és leültem a padra.

-Sziasztok-köszöntem

-Szia!-köszöntek ők is egyszerre.

-Olyan jól nézel ma ki, úgyértem hogy kivagy csattanva az örömtől, csak még nem tudom, mitől. Mi történt, amiről mi nem tudunk?-kérdezte Dakota

-Nincs semmi, egyszerűen csak jókedvem van. –mondtam, bár kissé hazudtam, mert a reggel történtek után nem tudtam, mi legyen.

Az,hogy ma beszéltem Rob-bal, nem is tudom, elindított bennem valamit. Tőle nem akartam semmit, de ha talán nagyon megeröltetné magát, és eltüntetné ezt a bunkó stílust, talán barátok még lehetnénk. De kitudja, mit hoz a sors?!

-Örülök neki, hogy ilyen jó kedved van. Így nekünk is az lesz-mosolygott rám Ashley

-Gyertek, induljunk órára.

Nagynehezen felálltunk, és elindultunk befelé. Kint ültek a fiúk is, és ők is éppen most indultak el. A szemeim szembetalálkoztak Rob szemeivel, és megint felvillantotta azt a féloldalos mosolyt.  Visszamosolyogtam rá, ösztönös reakcióból. Rontani nem rontok vele semmit. Majd eltűntünk az ajtó mögött. Ma tesi volt az első, így az öltöző felé siettünk. Gyorsan átöltöztünk, én lófarokba összefogtam a hajam. Egy rövidnadrág és egy fekete rövidujjú póló volt rajtam. Mivel még elég meleg volt az idő, így szükségtelen volt a melegítő. Jött is a tanár egyből, és 10 kör futással kezdtük kint a pálya körül. Az utolsó körnél már majdnem a tüdőmet köptem ki, utáltam a futást. Azután pedig kosaraztunk. Abban legalább jó voltam.  A teljes kifulladásomat a csengő váltotta meg, mikor megszólalt. Egyből rohantunk is vissza az öltözőbe, és én seperc alatt átöltöztem. A következő órán már csak aludtam, olyan unalmas volt. A többivel együtt. Egy közös órám sem volt most a lányokkal a tesin kívül. Csak a négy fiúval. Óra után ismét összetalálkoztam Rob-bal.

-Szia Kris! – nagyra kerekedtek a szemeim, mert így még senki nem hívott.

-Szia!

-Hazavihetlek?-kérdezte bársonyos hangon.

-Nem, köszönöm, de megyek gyalog.

-Ugyan ne csináld már. Mondtam, nem szeretnék csinálni semmit. Csak hazaviszlek, bízz bennem.

Nem nagyon tudtam, de ha már felajánlotta, egye fene.

-Na jó, legyen. De ebből nem lesz rendszer. Egyébként is, akartam már kérdezni, honnan tudod, hogy hol lakom?-kérdeztem karba tett kézzel

-Mire való egy csábos mosoly a titkárnőnek, és egy kérés.

-Hogy ti fiúk mindig azthiszitek, hogy egy szimpla mosollyal mindent elérhettek egy lánynál- mondtam neki

-Kipróbáljuk?!-nyomott neki a kocsijának, mert időközben odaértünk.

Ismét bevetette azt a féloldalas mosolyt, amit reggel kétszer is. Már akkor is elvarázsolt, de nem akarok tőle semmit. Nem kell pasi. Nem mutathattam, mit vált ki, mert akkor lebuktatom magam, és neki lesz igaza.

-Hát, ez nem jött össze. Most viszont örülnék, ha öhm…. lemásznál rólam. –mondtam neki, majd rávigyorogtam.

-Oh, bocsánat. –majd elengedett.

-Gyere, induljunk.

Beültem a kocsiba, miután kinyitotta nekem az ajtót. Egy 5 perc múlva már otthon is voltam. Ismét kinyitotta nekem a kocsit. Bizonyítani akar. Hogy ne azt higgyem róla, hogy egy bunkó paraszt.

-Köszönöm, hogy elhoztál- mosolyogtam rá

-Nincsmit. –és ő is felvillantotta ismét a féloldalas mosolyát.

Nem akartam most én bunkónak tűnni, ezért megkérdeztem, nem e jön be.

-Nem jössz be?-kérdeztem

-Most nem, ne haragudj, de sietek.

-Rendben, hát akkor szia!

-Szia

Majd engem hirtelen meglepve oda lépett hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra. Megbizsergett a nyoma az arcomon. Ő elhajtott, én pedig  elindultam be a házba. 

+

Ja, és mielőtt elkezdeném írni a fejit! Kristen szemszögöt, vagy Rob szemszögöt szeretnétek ma jobban? Lehet választani :) Ide írjátok komiban :)

Friss

Sziasztok! Ma este hozom a 6.fejezetet :) De megint egy kicsit szemét leszek, így csak akkor, ha meglesz az 5 komi este 9-ig :$ :) akkor hozom a következőt!

Friss

Sziasztok! A friss holnap este jön itt :)) 

5.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne az 5. fejezet, és ez most egy meglepi fejezet, és kedden jön a folytatása. Remélem, kapok 1-2 komit is majd hozzá, bár így este szerintem egy picit elkapkodtam, de remélem nem rontottam el nagyon, és tetszeni fog. Na de nem húzom az időt.

Jó olvasást!

Puszi, Bella

5.fejezet

Rob szemszög:

A mai nap is úgy indult ahogy a többi. csütörtök reggel, fél-kómás állapotban. Ugyanis tegnap volt Kellan születésnapi bulija. Iszonyatos fejfájással. Felébredtem, és valaki feküdt az ágyban. Ránéztem, valami szőkés-barna hajú lány volt az, akinek perpill még a neve sem jutott eszembe. Úgylátszik, ismét sikerült kifognom valami egyéjszakás kalandot. Kikeltem az ágyból, nem foglalkozva a csajjal, és elmentem lefürdeni, és megmosakodni, és hogy emberibb külsőt varázsoljak magamra. Kimentem, de a csaj még mindig ott feküdt. Felkeltettem, és mondtam neki, hogy menjen haza. El is ment, majd mondta, ha szükségem lenne valamire, hívjam még. Kössz nem-gondoltam magamban. Elég volt belőled egyszer is. Azóta csak az egyéjszakás kalandok híve vagyok, mióta a barátnőm 2 év után a legjobb barátomért dobott. Azóta én teljes mértékben lemondtam a szerelemről. Nem hittem benne. Összepakoltam, bevágtam magam a kocsiba, és indítottam is a suliba. Útközben összeszedtem a srácokat. Elég hamar beértünk a suliba, és mentünk a szokásos törzshelyünkre kint a padokhoz. Egyszercsak megpillanottam egy barna hajú lányt, aki most lépett be a kapun. Ránkpillanott, majd szembetalálkoztam a szemeivel. Furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudtam, mi volt ez. Elfordította tekintetét, majd fejét, és elindult be az épületbe. A lány iszonyatosan gyönyörű volt. De nem. Ő is ugyanolyan mint a többiek. Nem leszek SOHA többet szerelmes.

-Láttátok ezt a csajt?-kiáltott fel Kellan.

-Azok a lábak, apám.-mondta Xavier

-Te mit gondolsz róla Mr. „egyéjszakáskalandokhíve” Pattinson?

-Mit gondolnék? Úgyanolyan mint a többi lány.-hazudtam

Mert az már biztos volt, hogy nem olyan, mint a többi lány. Megváltoztak róla a gondolataim.  De ilyen hamar?!

-Gyertek, menjünk órára.-mondta Kellan

-És nehogy azt hidd, hogy ezen túlvagyunk, az arcod nem hazudik Rob!

-Fogd be!-kiabáltam a képébe.

-Jólvan, én csak az igazat mondtam

Az első óránk tesi volt. Egész reggel nem láttam sehol az új lányt. Aztán délben megpillantottam, és ott állt a sorban. Én is beálltam, csak hogy a közelébe lehessek. Épp a sorban álltunk a srácokkal, és mi jöttünk volna. Én megfordultam, mert háttal álltam, ám ekkor valaki nekem ütközött, és a kaja, ami a tálján volt, a pólomon landolt.

-Nem tudsz jobban vigyázni?-ordítottam a képébe.

-Ne, ne haragudj-mondta a lány kissé megszeppent hangon, bár a hangja gyönyörű volt.

-Mástól kérjél bocsánatot-és ekkor rápillanottam.

Ez az új lány volt. Közelről még gyönyörűbb. És én meg egyből beleordítottam a képébe. Ügyes vagy Pattinson.  Ashley-ék rángatták el mellőlem a megszeppent lányt, aki már majdnem el is sírta magát.

-Mi történt veled?-kérdezték majdnem egyszerre mikor már a helyünkön ültünk.

-Semmi.

-Nem szoktál te így ordibálni.

-De, most nézd meg a felsőmet.- próbáltam még adni az ártatlan dühös önmagamat, nehogy lebukjak.

-Szegény kiscsajt jól megijesztetted már az első napján.

-Kit érdekel, szokja a környezetet.

Ezzel le is tudtam a beszélgetést. Mivel vége volt a napnak, egyből haza indultam. Egyedül éltem, szüleimtől már 3 éve elköltöztem. Kivettem egy sört a hűtőből, és levágtam magam a kanapéra, majd el is aludtam. Késő délután, mikor felébredtem, ránéztem a leckére, majd megfürödtem, és még magam is furcsálltam, de bevágtam magam az ágyba.

Reggel ismét elég korán felébredtem. Úgylátszik, kezdek megőrülni teljesen. Gyorsan összekaptam magam, és ndultam is a suliba. A srácok nélkül most, kint nem voltak, így bementem. Nem láttam az új lányt megérkezni, még a nevét sem tudtam. Láttam jönni a lányokat, így gondoltam hogy ő is velük van. Kívűlről akartam szemlélni, nem akartam leleplezni az eddig jól fenttartott távolálló, bunkó stílust. Megakartam érinteni. Nem tudtam, mit csinálok, de amikor ő jött, elkaptam a karját, és magamhoz rántottam a szekrény mögé.

-Jössz egy körre cica?-kérdeztem tőle

Ő pedig ellökte magát tőlem, és a képembe ordította:

-Menj a francba.-azzal el is ment

Miért vagyok én ilyenkor ennyire hülye?! Jó, az egy dolog, hogy nem akarom egy nő miatt levenni a bunkó maszkot.  De vele nem tudom ezt játszani. Annyira elvarázsolt, hogy ez nem fog menni. És már volt is egy ötletem.

Elindultam órára, a többi lány már bent volt, de a lány még sehol. Majd megláttam belépni az ajtón. Kerülte a tekintetem. Meg is értettem valamilyen szinten. Órán titokban egész végig csak őt bámultam.

Vége volt ennek a napnak is, és eszembe jutott a holnapi álarcos bál. Talán így sikerül valahogy közelebb kerülni hozzá. A srácokkal ma nem is találkoztam. Sikerült szereznem egy normális ruhát, és egy maszkot is, ami elég rendesen takarta az arcomat, hogy ne ismerjen fel senki. Meg is volt minden. Ma este elívtam a srácokat a közeli klubba, de nem mertem sokat inni, nehogy úgyjárjak, ahogy szoktam általában ilyenkor. Éjjel 3kor estem haza, de szerencsére most egyedül.

Délben sikerült fölébrednem, majd egy duplaadagnyi kávéval próbáltam életet varázsolni magamnak. Beültem a tv elé, és ment valami film. Gondoltam, talán figyelemelterelésnek jó lesz. Hatkor kezdődött a bál. Már 5 óra volt. Így gondoltam, elindulok. A srácokat egyből megtaláltam. Azután már csak azt vártam, hogy az ismeretlen lány mikor toppan be. A lányokat nagynehezen sikerült felismernem, így gondoltam, hogy ő is velük lesz majd. Nem is tévedtem. Amikor belépett, elállt a lélegzetem. Iszonyatosan gyönyörű volt. Az a fekete ruha, és a hosszú fürtökbe lehulló hullámos haja a vállain, és a hátán. Gyönyörű volt. Ezek után már eldöntöttem. Nekem Ő kell. De tudtam, hogy ezek után a bunkó viselkedések után semmi esélyem. De talán így igen.

Bemondták, hogy kezdődik a közös nyitótánc. Nekem nem volt párom, de mindenki most választotta, akit talált. A lánynak még nem volt párja, így odamentem hozzá, megfogtam a kezét, és derekára csúsztattam a kezem, és a zene kezdetével egyidőben elkezdtünk ütemesen mozogni. Ahogy a karjaimban tartottam, és illata az orromba kúszott, teljesen elvesztem benne. Nagyjából én irányítottam, bár elég kétballábas voltam. Úgylátszik, ő nem ismert fel engem,  különben gondolom nem lenne most itt a karjaimban. Ahogy véget ért a szám, sajnos ő elszakadt tőlem, és láttam hogy az italpult felé megy. Így én egyedül maradtam. De nem terveztem sokáig. Láttam, hogy a lányokkal beszélt, de az új szám kezdetével odaléptem hozzá, és visszahúztam a terem közepére, és ismét összesimulva táncoltunk. 


-Ki vagy te?-kérdezte


Ekkor hirtelen megijedtem, most mit mondjak?!


-Az titok-feleltem kissé elváltoztatott hangon. 


Még egy ideig tartott a zene, ott volt, de amikor véget ért...


Mennem kell-mondta. Megborzongtam a hangjától. És lemegy.
-Jó éjszakát széphölgy.-mondtam ismét egy kissé elváltoztatott hangon. 
-Jó éjszakát.
És el is ment. Én is elindultam haza, és még mindig éreztem, ahogy a karjaimban van. És az illata még mindig az orromban volt. Késő este ismét hazaérve bedőltem az ágyba, ruhástúl, mindenestül, és el is nyomott az álom. A lánnyal álmodtam. Idegesített még mindig, hogy nem tudom a nevét. Reggel jó szokásomhoz híven ismét dél körül ébredtem fel. Összedobtam magamnak valami ebédet.
Hétfő délután:


Suli után gondoltam, benézek a városba. Éppen sétálgattam a  járdán, mikor megláttam a lányt két sráccal az oldalán. Féltékenység kapott el. Hogy talán van barátja. Ilyenkor mindig magamon kívüli állapotba kerülök. Szemben megálltam velük, mire ők is megálltak, és odakiabáltam.
-Mivan, egy már nem elég, rögtön kettő kell??


A lány odalépett elém, és lekevert egy hatalmas pofont.


-Csak hogy tanulhass-és csak úgy köpte felém a szavakat…
-És talán előbb kérdezz, és azután állíts!-ordította még
-És csak hogy tudd, ők a bátyáim, te bunkó állat. Még is mit képzelsz magadról??!
-Figyelj, ne, ne haragudj, igazad van.-persze hogy nem találtam a szavakat.
-Figyelj, szerintem hagyjuk.-mondta, majd közre fogta a két bátyját, akik 
végiaszisztálták a helyzetet, majd elmentek.


Még mindig nem tudtam felfedni előtte az igazi énemet. Nem csalódhatok megint. De így még őt is csak eltávolítom magamtól ezzel a bunkó stílussal. Egy maszkban igazán önmagamat adhatom….