3.fejezet

Sziasztok! Nem mára volt tervezve, de úgy gondoltam, ma hozom nektek a következő fejit :) Köszönöm a komikat megintcsak. Örülnék, ha most is kapnék 1-2őt. Jó olvasást.

Puszi, Bella

u.i: a báli ruháról képek a feji alján :)

3.fejezet

Kristen szemszög:

A tánc után még mindig bizsergett a bőröm. A titokzatos idegen teljesen elvette a józan eszemet. Egy kis idő után a lányok csatlakoztak hozzám.

-Ki volt az, akivel táncoltál?-kérdezték egyszerre.

-Hát ezaz, hogy én sem tudom. Egy titokzatos idegen.

-Ez izgalmas. De nagyon jól elvoltatok. Kikéne deríteni, hogy ki volt az.

-Én is ezt szeretném, de semmi ötletem nincsen.

Míg mi a titokzatos idegent tárgyaltuk ki a csajokkal, az ismeretlen idegen ismét elrabolt a táncparkettre.

-Ki vagy te?-kérdeztem meg tőle.

-Az titok-válaszolta selymes hangon. De nem volt ismerős.

Tudtam, hiába próbálkozom, úgysem fogja elárulni, hogy ki is ő. Csak átadtam magam a táncnak, és egész éjjel nem is álltunk le. Már kezdtem nagyon fáradt lenni. És az emberek is megfogyatkoztak, így mi is leálltunk.

-Ideje mennem.-mondtam -Remélem egyszer fény derül, ki is vagy te.

-Jó éjszakát szép hölgy- megborzongtam a hangjától.

-Jó éjszakát.

Elszakadtam tőle, és el is indultam haza. Egész úton elvarázsoltan sétálgattam. Mikor hazaértem, csak a a bátyáim voltak itt.

-Szia hugi, hát veled meg mi történt?-kérdezte Tay

-Semmi, mi történt volna?! Csak táncoltam, táncoltam, és táncoltam.-mondtam, de még mindig elvarázsoltan

-Te, táncolni?! Ez a hét legjobb vicce.

-Annyira imádlak!-mondtam neki

-Mi is téged.

Nem foglalkozva velük tovább elindultam fel a szobámba. Levettem a báli ruhát, és beálltam a zuhany alá. Sokáig folyattam magamra a meleg vizet, mikor úgy éreztem, elég lesz, megtörölköztem, átvettem a pizsamám, és ágyba bújtam. Ismét álmodtam....

Az idegen ismét ott volt, és ismét a karjaiba zárt, amitől ismét tetőtől talpig libabőrös lettem. De immár szemből. De az arcát még mindig nem láttam. Orra hegyét végighúzta járomcsontomon, egészen az állam vonalán le a nyakamig. Felső ajkával végigsimított az enyémeken, majd óvatosan rátapasztotta ajkait enyémekre. Nagyon jó érzés volt. Hajába túrva húztam magamhoz közelebb, ő pedig derekamnál fogva húzott magához. Óvatosan kóstolgattuk egymás ajkait, mikor levegőhiány miatt kénytelen voltam elszakítani ajkaimat övéitől.

Hétfő reggel:

-Kristen....Kristen.....-rázott valaki

-Ébredj már fel, elfogsz késni!

-Jajj anya, miért pont most, annyira szép álmom volt.

-Annyit biztos nem ér, hogy elkéss.

-Azt kétlem.-de nem ragoztam tovább.

Kikeltem az ágyból, gyorsan magamra kaptam, ami a kezembe akadt, megmosakodtam, összepakoltam, és elindultam a suliba. Ez volt az egyik nap, amikor a legtöbb órám volt. És persze ma egyik sem közös a lányokkal. De persze ezzel a bunkó paraszttal igen. Bementem az osztályba, és a lehető legtávolabbi helyre ültem tőle. Egész utamat végigkövette. Hát ebből nem eszel. Ha azthiszi, belemászok az ágyába, és szétteszem neki a lábaimat, mint valami egyéjszakás lotyó, hát téved. Nem is kívántam vele töbet foglalkozni, amúgy is már bejött a tanár. Majdnem végigaludtam az egészet. Semmi normális anyagot nem veszünk. Nem is értem, hogy egyáltalán miért kell bejárni. Kicsöngettek, én pedig gyorsan összekapkodva cuccaimat slisszoltam ki a teremből, de Rob belém jött.

-Bocs-morogta orra alatt

-Áh, semmi.-nyögtem vissza.

-Most mégis mi bajod van?-kérdezte. Nahát, szóba áll velem.

-Semmi.-azzal fogtam magam, és eltűntem a teremből.

Az ebédlőben megtaláltam a lányokat, és miután vettem kaját, oda is ültem huzzájuk.

-Na, sikerült valamit kideríteni a te titokzatos idegenedről?-kérdezték

-Sajnos még nem. De már nagyon szeretném kideríteni.

-Engem nagyon furdal a kíváncsiság. Bárcsak nekem is lenne egy ilyen ismeretlen „hódolóm”.-sóhajtott Ashley

-Hát, majd egyszer kiderül.

Az álmomról már nem is mondtam semmit. Nem is akartam. Az már tényleg az én titkom. És mi van, ha a két embernek, aki az álmomban van, és akivel tegnap táncoltam, van bennük valami közös?! Lehet, hogy nem is látom soha többet. Bár az kizárt, hiszen valószínűleg sulis.

-Nagyon elgondolkodtál.-mondta Dakota -Min?

-Semmi, nem érdekes. Csak ezen az idegenen. Ne haragudjatok, de mennem kell órára.

-Szia, majd találkozunk.

-Sziasztok!

El is indultam a következő órámra, ahol szerencsére Ő nem volt ott. És az elkövetkező többin sem. Nem volt kedvem már visszamenni, így elindultam haza. A srácok otthon voltak.

-Hugi, nincs kedved eljönni velünk valahová?-kérdezte Cam

-De, miért is ne. Csak átöltözöm.

Gyorsan felrohantam, és 5 perc múlva már mentem is vissza. Először elmentünk moziba, majd pedig beültünk a mekibe. Bátyjáimmal mindig is nagyon jóban voltam. Azon kívül, hogy néha veszekedtem velük, attól még imádtam őket. És ez kölcsönös volt. Miután pukkadásig ettük magunkat, elindultunk vissza haza. Gyalog voltunk. Sétálgattunk, és egyszer csak Rob jött szembe velünk. Végigmért. És azután két bátyámat. Bár ő nem tudta hogy ők kik nekem.

-Mi van, neked már egysem elég, rögtön kettő kell?!-kiabálta felém Rob

Odaléptem elé, és egy hatalmas pofont lekevertem neki.

-Csak hogy tanulhass.-köptem felé a szavakat, és közben könnyeim is kicsordultak.

Nem tudtam, mióta lettem ilyen érzékeny, de fájtak a szavai.