2.fejezet

Sziasztok. Kicsit későn, de itt a 2. fejezet. Nagyon szépen köszönöm a komikat az előzőhöz :) Remélem, most is kapok 1-2őt. Jó olvasást.
Puszi, Bella
u.i: majd a feji végére holnap teszem a képeket :)

2.fejezet

Kristen szemszög:

Az első órára nem mentem be, hanem a mosdóban maradtam, míg ki nem csöngettek. A szünetben megtaláltam a lányokat, akik aggódva méregettek.

-Minden rendben??-kérdezték majdnem egyszerre

-Persze, csak egy kicsit rosszul éreztem magam, de már jól vagyok.-mosolyogtam a lányokra.

-Akkor jó.

A következő óra biosz volt, ami szintén közös volt a lányokkal. És megint Nikki mellé kerültem. A teremben már bent volt Rob is. Jobb szerettem volna elkerülni a mai eset után. Arra vártam, hogy talán bocsánatot kér, de én sem gondolhattam komolyan. Az óra nagyon unalmasan telt. Majdnem elaludtam, de szerencsére kicsöngettek. Összeszedve a cuccaimat elindultam a lányokkal ki az udvarra.

-Csajok, holnap este lesz a suli bál.-mondta Ashley

-Mi,micsoda??-kérdeztem nagyra nyitott szemekkel.

-Egy bál, szép ruha, álarc.

-Ez nem nekem való, én biztos nem jövök el.-vágtam rá egyből

-Még szép hogy ejössz. Veszünk valami szép ruhát, hozzá egy maszkot, és szépen eljössz. Ahogy a többiek is. Hidd el, jó buli lesz.

-Hát, ha ti mondjátok. Legyen.-adtam meg magam

-Hurrá-kiáltott fel Nikki.

-Akkor indulhatunk is vásárolni holnap szombat.

-Mindenki dobja le a cuccait, és én meg mindenkiért elmegyek.-mondta Ashley

-Rendben.

-De te hol is laksz Kris?

-St. Ruben street 31.

-Rendben, akkor egy fél óra múlva találkozunk.-mondta Ash

-Sziasztok

Elindultam haza, levágtam a cuccaimat, gyorsan megebédeltem, és nagyjából 45 perc után készen is álltam. Meghallottam a kocsit, és kivágódtam a házból, majd be a kocsiba.

-Gyönyörű a házatok!

-Köszönöm!-mondtam, ezzel le is zártuk a beszélgetést.

Elindultunk a közeli plázába. Utáltam vásárolni. De a csajok egyik üzletből a másikba rángattak be. Fölpróbáltunk vagy 20 ruhát, mire sikerült kiválasztani a tökéleteset. Aztán jött a cipő, utána pedig a maszk. Hamar meglett a végére minden, után pedig beültünk a mekibe. Eldumálgattunk, majd már későre járt, ezért elindultam haza. Otthon köszöntem anyámnak, majd el is indultam fel a szobámba. Gyorsan megzuhanyoztam, és ismét megmostam a hajam, hogy holnapra normális legyen. Betettem egy filmet a lejátszóba, és az ágyba nyakig takarózva kezdtem el a filmet. El is aludtam, mert mire felébredtem, már vége volt. Kikapcsoltam a tv-t. Még csak éjjel 1 volt. Ismét elaludtam, és valami szépet is álmodtam.

Egy homokos tengerparton sétálgattam, és valaki hátulról elkapott, és a nyakamba csókolt. Borzongás futott végig egész testemen. Ahogy átölelt hátulról, az egész testem csak úgy bizsergett. Még álmomban is. Megfordultam, de nem láttam rendesen az arcát. Arcomhoz közeledett, de ebben a pillanatban.......

...az ébresztőóra csörgése ébresztett fel gyönyörű álmomból. Ki lehet ez a pasi?! Biztos csak az álmom szüleménye. Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Lementem, hogy megkapjam a szokásos reggeli kávéadagomat.

-Na milyen a suli kicsim? Szereztél barátokat, vannak jó pasik?-kérdezte anyám

-Igen, szereztem, nagyon jófejek. Pasik, hát olyan átlagosak.-ferdítettem egy kicsit az igazságot.

-Ennek örülök. Örülök, hogy sikerült beilleszkedned. Kicsim, akartam mondani, hogy ma lesz egy vacsora. Az új céggel kapcsolatos. Így nem leszek itthon este.

-Rendben, a suliban meg bál lesz. Így én ott leszek.

-Egy álarcos bál? Ez jól hangzik! Érezd jól magad kicsim!!-mondta anyám

-Remélem meglesz.

Gyorsan öntöttem magamnak egy kis kávét, müzlit, és a reggelit le is tudtam. Cameronék már nem voltak itthon.

Egész délután a bálra készülődtem. A hajamat besütöttem, így hullámos lett. A szememet egy kis szolid színnel kifestettem, szempillaspirált kentem, egy kis szájfényt, és kész is volt. Felvettem a bőrszínű harisnyát, és rá a ruhát is. Nagy nehezen a cipőt is, amiben éppen hogy sikerült megállnom. Annyira elrepült az idő, hogy már azon kaptam magam, hogy fél 6 van. A bál hatkor kezdődött. El is indultam a suliba. A maszkot feltettem, így senki nem látta meg, hogy én lennék ez. A ruhám egy egyszerű, egy kicsit térd fölé érő pánt nélküli ruha volt. A maszk pedig csak a szemeimet takarta el. A lányokat megismertem, mivel megismertem a ruháikat. Oda is mentem hozzájuk. Beszélgettünk még egy kicsit, majd bemondták, hogy most jön a nyitó tánc. Ettől rettegtem. Nem tudtam táncolni. Párom sincs még. Elindultam a terem közepe felé, amerre a többiek is voltak. Mindenki megtalálta már a párját, majd hirtelen valaki odaállt elém, megfogta a kezemet, és a derekamra tette kezét, és elkezdtünk táncolni. Megint éreztem egy bizsergető érzést, mint álmomban. Ki lehet ő? Rajta is maszk volt, így nem tudtam. Illata bódító volt. Épp egy lassú szám ment, és így elég szorosan álltunk. Élveztem a táncot. Ő vezetett végig. Mikor a szám véget ért, kibontakoztam a karjai közül, és elindultam valami üdítőért. Nem tudom, mi volt ez, és hogy ki, de élveztem. És ez az érzés. Soha nem éreztem még ilyet. Ki kell derítenem, hogy ki volt az.