8.fejezet

Sziasztok! Ehhez a fejihez most nincs hozzáfűznivalóm. Köszönöm a komikat! Meglepett a 9 komi, de nagyon örülök neki. Ne váljatok meg a jószokásotoktól :D :P Jó olvasást!

Puszi, Bella

8.fejezet

Kristen szemszög:

Még ittunk pár pohár koktélt, de szerencsére nem volt rám olyan erős hatással. A lányokra viszont annál inkább. Majdnem az összes sráccal a bárban flörtöltek, táncoltak velük. Én meg csak ültem a helyemen, és már kezdtem zavarba jönni, mert Rob végig engem bámult. Majd ő szakította meg a csöndet.

-Nincs kedved táncolni?-kérdezte

Én meg lefagytam, táncolni?! Én nem is tudok táncolni, kétballábas vagyok.

-Én nem tudok táncolni- mondtam neki.

-Nembaj, gyere, majd megtanítalak-villantotta rám ismét azt a féloldalas mosolyt.

-Miért érzem azt, hogy ezt én még megbánom?!

-Nem fogod, ígerem- azzal felállt, és odanyújtotta nekem a kezét.

Én felálltam, és bementünk a tömeg közepére. Ez alatt a pár nap alatt némileg bizonyította, hogy nem csupán bunkó oldala van, hanem van kedves oldala is. De a teljes bizalmam még nem nyerte el.

Balszerencsémre épp egy lassú számot nyomtak be, így kezeit derekamra tette, én meg kénytelen voltam a nyaka köré kulcsolni. Annyira ismerős volt ez a helyzet. Ez az érintés. De nem tudtam honnan. De aztán beugrott. A sulibál. A maszkos srác.

-Te voltál- mondtam neki, és nem tudtam, hogy esetleg mérges legyek, vagy örüljek neki.

-Micsoda?-kérdezte, és a zavart tekintetével találtam szembe magam, ugyanis ő még nem tudta, miről beszélek.

-A suliban. A bálon. A maszkos idegen.

-Micsoda?! Biztos nem, ugyanis én nem voltam ott a bálon.

Rob szemszög:

Megijedtem, úgyanis a lebukás szélén álltam már. Muszáj volt hazudnom, mert nem buktathattam már le magam így az elején. Nem most akartam elmondani.

-Akkor biztosan összekevertelek valakivel. Ne haragudj.

Jól esett ez a dolog. Megismerte az érintésemet. Habár most eltántorítottam, és összezavartam. De idővel úgyis megtudja.

-Nem gond! –mosolyogtam rá.

Jó érzés volt ismét a karjaimban tartani. Bár tudtam,a teljes bizalmát még nem tudhatom a magaménak, de reméltem, hamarosan ez megváltozik. Én nagyon szeretném. Még tartott a zene, és még mindig összesimulva táncoltunk. Majd ahogy a zene végetért, csak úgymint a suliban, egyből kibontakozott karjaimból, és visszament a helyünkre. Fáztam nélküle.

-Hozzak neked valamit inni? –kérdeztem meg tőle

-Igen, köszönöm- ajándékozott meg a mosolyával.

-Mit szeretsz?

-Rád bízom!

-Rendben, akkor egy pár perc, és jövök.

Elmentem a pulthoz, és kértem egy  Mojito-t, magamnak pedig egy sört. Közben pedig a hátamnál éreztem egy érintést. Megfordultam, hogy megnézzem, ki az, és egy szőke agyonsminkelt csaj állt velem szemben.

-Szia! Van már terved estére? Olyan jól elszórakoztunk a múltkor.

A hányinger kerülgetett, amikor ránéztem a nőre. Nem emlékeztem, hogy valaha találkoztunk is volna, vagy lehet, olyan sokat ittam, hogy nem emlékszem rá. Nem is akartam. Nem akartam viszontlátni senkit, akiket egy éjszakára vittem csak ágyba.

-Találkoztunk már??

-Nem emlékszel? –simított végig az arcomon.

-Bocs, de nem, és ha nem haragszol, de nem érek rá.

Azzal otthagytam őt a pultnál. Megfogtam a Mojitot és a sörömet, és visszaindultam Kristenhez. Leültem most vele szemben, és odaadtam neki a poharat, de amikor ránéztem, szomorúságot láttam a szemében.

-Tessék, remélem ízleni fog!

-Igen, biztosan, köszönöm!

-Mi a baj?-kérdeztem

-Semmi, mi lenne?!

-Nem tudom, csak olyan szomorúnak tűnsz. –mondtam

Kristen szemszög:

Igen, valóban szomorú voltam. Mikor megláttam Rob-ot azzala cicababával. Nem tudom, mit akart tőle. De hát nem is érdekel. Ki vagyok én, hogy érdekeljen. És nem is számít. Végülis én nem akarok semmit tőle, csak zavar, hogy ilyenek használják ki Rob-ot.  Bár azt sem tudtam, mi köze lehet az ilyenekhez.

-Nem, nincs semmi baj. Csak elgondolkodtam, ennyi- mosolyotam rá erőltetetten.

-Akkor jó.

Belekortyoltam az italba, és nagyon ízlett.

-Ez nagyon finom.

-Gondoltam, hogy ízleni fog.

Azután majdnem egyhajtásra le is húztam. A lányok még mindig nem voltak sehol, úgylátszik nagyon jól érezték magukat. Ez az ital egy kissé a fejembe szállt, így amikor felálltam, egy kicsit meginogtam, és megbillentem, és Rob kapott utánam, így a karjaiban landoltam, és arca csak milliméterekre volt az arcomtól.

-Kössz- motyogtam.

Majd sikerült talpra állnom, és ismét kimentem a mosdóba. Reméltem, most semmilyen részeg őrült fickóval nem fogok találkozni. Szerencsére így is lett. Visszamentem, és Rob még mindig ott ült. A lányok még mindig sehol, de én már menni akartam.

-Figyelj Rob, én hazamegyek. Nincs kedvem tovább a lányokra várni. Már késő van.

-Rendben, de hazakísérlek, ilyen későn ne mászkálj egyedül.

-Nem kell. Nem lakom messze innen, tudod.

-Nem baj, úgy is már énis menni készültem.

-Hát, akkor jó.

Elmentem még a pulthoz, hogy kifizessem a számlát, de Rob nem hagyta. Mindenáron ő akarta. A lányokét nem fizettük ki, majd ők elintézik, mire magukhoz térnek, és hazaindulnak.

Mi pedig elindultunk haza. Kint már elég hűvös volt a levegő. Elég késő volt már. Rajtam meg csak egy vékonypántos ruha volt. Fáztam. Ezt Rob is észrevehette, mert egy pillanattal később levette az ingjét, és rámterítette.

-Köszönöm

-Nincsmit.

Csendben sétálgattunk egymás mellett. Majd elég hamar oda is értünk a házunkhoz.

-Hát, ez egy jó este volt. Köszönök mindent. –mondtam

-Nincsmit. És igen, ez egy nagyon jó este volt. Remélem még lesz ilyen.

És mielőtt elment volna, ismét odalépett hozzám, és adott egy puszit az arcomra, közel járva a számhoz. Én is adtam neki egyet, és enyhén borostás volt az arca.

-Jóéjt

-Jóéjt!

Ő elment, én pedig bementem a házba. Már senki nem volt ébren. Nemis csodáltam, már elég késő volt. Holnap reggel meg felhívom a csajokat, hogy mégis mi lett velük azután, miután eljöttem. Már ha egyáltalán hazajutnak. Én átvéve a hálóingemet, egyenes bedőltem az ágyba, és egyből el is nyomott az álom.

Reggel elég későn ébredtem, de az első az volt, hogy felhívtam a lányokat. Kiderült, hogy nem rég értek haza. Azt terveztem, hogy áthívom őket valamikor a délután, és csapunk egy medencés bulit kint a kertben. Benne voltak, de azt mondták, először kialusszák magukat, és csak azután az újabb buli .Meg is értem. Annyi pia és tánc után.  Lementem valami kajáért, ugyanis nagyon éhes voltam. Anya nagyban főzött a konyhában, és jó illatok jöttek ki a sütőből. Mondtam neki, hogy délután átjönnek a lányok. Ő pedig örült hogy végre megismeri őket. Leültem enni az ebédet, Taylorék szokásukhoz híven már elmentek itthonról. Azután egy kis rendet raktam a házban,hogy mégse a legnagyobb rendetlenségbe jöjjenek a lányok, előkészítettem a fürdőruhám, és benyomtam egy kis zenét a neten.