9.fejezet

Sziasztok! Bocsánat a tegnapi kimaradásért, de azt hiszem, ez a feji majd kárpótol titeket! Köszönöm a komikat! Jó olvasást!

Puszi, Bella

9.fejezet

Kristen szemszög:

Azon gondolkodtam, hogy áthívjam e Rob-ot is esetleg. Amúgy is vissza kéne adnom neki, mivel csak most vettem észre, hogy az itt maradt. De nem tudtam a telefonszámát. Felvettem a székről az ingjét, és éreztem, hogy van benne valami. Belenyúltam a zsebébe, és benne volt a pénztárcája és a telefonja. Belenéztem a tárcájába, hátha találok benne valamit, amin a címe van. Személyi, esetleg lakcímkártyát. Meg is találtam. Itt lakott ennek az utcának a legvégén. Vagyis a túlsó felén a mi házunkhoz képest. Felvettem egy rövidnadrágot, és egy pántos felsőt, és magamhoz véve az inget és a benne lévő cuccokat, elindultam Rob-hoz. Egy kisebb ház volt, de elég szép. Becsöngettem, és kb. egy 5 perc múlva nyílt is az ajtó, és megpillantottam Rob-ot, amint ott áll az ajtóban egy szál alsónadrágban. Nagyot nyeltem, de persze csak hogy Rob észre ne vegye. Az a felső test, nem a legizmosabb, de pont tökéletes, amolyan szálkás.

-Szia-köszönt meglepettem – Hát te?

-Szia! –találtam meg a hangom – Csak visszahoztam az ingedet, ami tegnap este nálam maradt. És benne volt a mobilod és a tárcád is.

-Oh, nem is vettem észre, hogy hiányozna. Köszönöm! –ajándékozott meg egy mosollyal.

-Nincsmit! Nem jössz be? –kérdezte

-Most nem, ne haragudj. Viszont azt szerettem volna kérdezni,hogy nincs-e kedved átjönni délután, amolyan medencés buli szerűséget csinálunk a lányokkal.

-De, nagyon szívesen, amúgy sem volt még programom mára. És gond lenne, ha esetleg elhívnám a srácokat?

-Kiket?

-Kellan-t, Xavier-t, és Jackson-t.

-Ők, akikkel együtt szoktál ülni a suliban. –húztam el egy kissé a szám

-Igen, de hidd el, ha megismered őket, meglátod, hogy milyen jó fejek.

-Hát, rendben. Legyen. –mosolyodtam el. Gond csak nem lesz belőle. Gondoltam.

-Rendben. Hányra menjünk?

-Hát, olyan 3 körül jó?

-Tökéletes!

-Rendben, akkor majd találkozuk. Szia

-Szia.

Elindultam haza. Még mindig a szemem előtt volt tökéletes fedetlen teste, amit ma egész délután csodálhatok majd a kertben. De persze csak titokban. Hazaértem, felhívtam ismét a lányokat, és mondtam nekik, hogy háromra jöjjenek át. Szegények alig tudtak beszélni, és mielőtt leraktuk volna, be is aludtak. Én elmentem még a boltba, hogy legyen is itthon valami nasi és pia. Már 2 óra volt. Lent összepakoltam még, kivittem 1-2 fontosabb dolgot, ami kellhet még kint, majd átvettem a fürdőruhámat, és lementem anyámnak segíteni egy kicsit. Izgalmas délutánnak nézünk elébe az biztos. Nagyon hamar eltelt az a kis idő, és a lányok meg is érkeztek. Elég kómás fejük volt, de majd a vízben kijózanódnak rendesen.

-Jól néztek ki!

-Hahaha…annyira fáj a fejem-panaszkodott mindegyik.

-De jó, hogy én nem ittam annyit, mint ti!!- nevettem rajtuk

-Na de gyerünk, vegyétek át a fürdőruhátokat, hadd bulizzunk!

Lassacskán elkészültek, és már egy kicsivel három is elmúlt. De Rob-ék még sehol nem voltak. Féltem, hogy csak átejtett a palánkon, de ebben a pillanatban csöngettek. Mentem kinyitni az ajtót, és Rob-ék álltak kint. Beengedtem őket, és belül máris hevesebben kezdett dobogni a szivem. Elég Kristen, állj le. Nyugalom.

-Sziasztok lányok!-köszöntek be a csajokhoz a fiúk-

-Sziasztok! Nahát, ti meg?

-Én hívtam őket, remélem nem baj.

-Egyáltalán nem-vigyorodott el Nikki

-Ne is foglalkozz vele, kicsit sokat ivott tegnap, és még nem múlt el a hatás.

-Inkább menjünk ki, aztán majd ott beszéltek.

A fiúk kint gyorsan ledobták a pólóikat, és mi még észbe sem kaptunk, ölbe kaptak minket, és úgy ugrottak be velünk a vízbe. Még nem sikerült azonosítanom, ki volt az az elvetemült, aki engem dobott a vízbe, vagyis magával együtt. Nagynehezen sikerült feljönnöm a víz felszínére, és a hajamat kitúrtam szememből, és szembe találtam magam Rob arcával, amin hatalmas vigyor terült el. Na jössz még te az én utcámba, gondoltam.

-Menjetek a francba.-kiáltottuk egyszerre a lányokkal.

-Mi van, nem szeretitek a játékot?!

-Majd mi megtanítunk titeket játszani!-mondta Nikki.

Nikki odahívott magához, és egy kört alkotva dugtuk össze a fejünket. Nikki éppen azt ecsetelte, hogyan játszunk a srácok idegeivel, így megbeszéltük, akármilyen helyzetben is, de kihívóan fogunk viselkedni. Én egy kissé beijedtem, hiszen még soha sem csináltam ilyet, ezt meg is osztottam, de a csajok biztosítottak, hogy minden jól fog menni. Én előszőr is bementem a házba, hogy hozzak valami piát, és amikor szálltam ki a medencéből, direkt kijjebb toltam egy kissé a fenekem, de nem néztem hátra, ígyis olyan abszurd volt az egész, de magamban jót nevettem. Bementem a konyhába, és kihoztam az ott talált kólát és a bacardi rumot. Egy tálcán a poharakat, és mindenkinek öntöttem. A kóla el is fogyott, és a bacardiból még maradt egy minimális az alján, így azt megittam magában. A többiek még a vízben áztatták magukat, én pedig szóltam nekik, hogy jöjjenek, mert hoztam inni. Kikászálódtak a medencéből, én pedig odaadogattam nekik a poharakat. Majdnem egyhúzásra mindegyik le is hajtotta. Azután Ashley felvetette az ötletet, hogy üvegezzünk.

-Csajok, fiúk. Itt vannak az üres üvegek, mi lenne, ha üvegeznénk?-kérdezte Ashley mosolyogva.

-Felőlem, szerintem jó ötlet-mondta, azthiszem Jackson.

A fiúknál még nem voltam nagyon otthon a nevek terén.

-Hát akkor hajrá, üljünk körbe, és kezdjük.

Leültünk a padlóra, ami fából volt megcsinálva a medence körül, így aránylag kényelmesen tudtunk ülni.

Mellettem Ashley és Nikki ült, szemben pedig Rob. Nikki kezdett pörgetni, és Jackson jött ki.

-Felelsz, vagy mersz?

-Merek.

-Rendben, akkor ugorj bele a medencébe meztelenül.

Mindenki hangos röhögésben tört ki, csak Jackson nem nevetett.

-Ugye most csak viccelsz?!

-Én soha nem viccelek. Vagy megcsinálod, vagy kiestél.

-Jézusom.

Jackson felállt, és nekünk háttal letolta a fürdőnadrágját. Majd már csak a víz csobbanását hallottuk. Ismét nevetni kezdett mindenki. Jackson a kezével elnyújtózott az alsójáért, majd a vízben visszahúzta, és úgy mászott ki.

Jackson következett, és amikor megpörgette az üveget, a szája pedig Rob előtt állt meg.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Jackson.

-Merek.

-Rendben, nahát akkor csókold meg Kristen-t.

Az arcomra fagyott a mosoly, és úgyláttam Rob-éra is.

-Na, mi lesz?! Gyerünk, állj fel, menj oda, aztán csókold meg. Mit nem értesz rajta?

-Jólvan már, nyugodj le!-mondta Rob

Felállt, és elkezdett közelíteni felém. Odanyújtotta kezét, és felhúzott. Én még mindig nem tértem magamhoz. Féltem. Egyik kezével derekamnál fogva húzott magához közelebb, a másikkal pedig nyakamat fogta meg. Fejével közelíteni kezdett az enyém felé, mikor már csak azt éreztem, ahogy ajkait enyémre tapasztja, és megcsókol. Lassan mozgatta ajkait enyémeken, és én már éreztem, hogy elborított a melegség, és minden porcikám azért esedezett, hogy még-még, és hogy ne hagyja abba.