11.fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a 11. fejezetet! Köszönöm a kommentelőknek, hogy ilyen gyorsan teljesítették a kérésemet! Ma este még később jön a második fejezet. Jó olvasást!

Puszi, Bella

11.fejezet

Kristen szemszög:

Ismét az idegennel álmodtam. Mindig annyira valóságosnak tűnik, de azután mindig felébredek, és rájövök, ez csak álom. És sosem látom az arcát.

Az álom pontosan ugyanott folytatódott, ahol abba maradt néhány éjszakával ezelőtt. Mint valami folytatólagos sorozatot álmodtam volna. A lépcsőn vitt fel magával, a lábaim pedig még mindig a dereka köré voltak kulcsolva. Szorosan öleltem nyakát, és ajkaimmal térképeztem fel mellkasát. Bevitt a hálószobába, és óvatosan lefektetett az ágyra. Lassan szabadított meg a ruháimtól, és minden felszabadult területet csókkal és puszikkal hintett be. Mindkét oldalam mentén végighúzta kezét, amitől libabőrös lettem tetőtől talpig. Erőtlenül feküdtem alatta az ágyon, és az elsöprő érzésektől a lepedőbe kapaszkodtam mindkét kezemmel. A kis szobát apró nyögéseim töltötték be, miközben ujjaival izgatta testem vágytól izző részét. A köd kúszott az agyamra, és nem tudtam már tisztán gondolni.

-Kristen….-mondta rekedt vágytól telt hangon.

És ekkor felébredtem, ismét zihálva. Ez az álom kísért engem. De teljes mértékben. És sosem tudom, hogy ki lehet az. Sosem látom az arcát. Csakolyan rejtélyes, mint a sulibálon lévő titokzatos idegen. Nem láttam az arcát, csak az érintését éreztem. És az érintés annyira hasonlított, mint amikor Rob érintett, és ölelt magához. De mivel azt mondta, nem ő volt, így az idegen továbbra is titok volt nekem. De az ő érintését sosem fogod kiverni  fejemből. A csókkal együtt. Tudom, hogy azt mondtam Robnak, én elfejtettem, tegye ő is, képtelen voltam. És míg én azt gondolom, hogy ez csak barátság marad, titkon sokkal többet remélek. De nem ismertem teljesen még őt. És én enélkül kapcsolatot semmiképpen nem kezdeményezek. Előbb megszeretném ismerni. Remélem nem csak annyi, mint amit a suliban mutatott magából. Bár ezt kétségkívül a hétvégi viselkedése megváltoztatta a szememben. Rénéztem az órára, és még csak 8 óra volt. Semmi kedvem nem volt még fölkelni, így még nyomtam egy ideig az ágyat. Lola bevackolta magát mellém az ágyra, és bebújt mellém a takaró alá.

Vagy két óra múlva, mikor újra felébredtem, felkeltem, magamra kaptam egy rövidnadrágot, és egy toppot. Megmosakodtam, rendet raktam a szobámban, és lementem. Meglepett, mert most mindenki itthon volt. Anyám pedig bejelentette, hogy  ma este vacsorázni megyünk a kolleganőjéékhez, akinek anyám köszönheti az állását.

-Kristen, este 6 órára megyünk vacsorára a barátnőmhöz. Szedd rendbe magad addig. Van két lánya is. Gondolom, majd jól kijössz velük.

-Rendben anya. De azthiszem, van még addig egy kis idő.

-Tudom. Megtennéd, hogy elmész nekem a boltba pár dologért?

-Persze. Mondd csak, mi kell!

-Szóval… 1 üveg pezsgőt hozz, amit viszünk ajándékba. Aztán menj még el a virágoshoz, és hozz egy kisebb csokor virágot. Mindegy, hogy milyen. A lányoknak meg, keress valamit, aminek szerinted örülhetnének. 1-2 évvel idősebbek csak nálad.

-Rendben. Sietek!

-Adok pénzt.

Anyám kezembe nyomta a pénzt, én pedig felhúzva a conversem-et, elindultam a boltba. Már lassan úgy mozogtam LA-ben, mintha már évek óta itt lennék. Egyszerűen eltaláltam a boltba, ahol vasárnap lévén elég sokan voltak. A fejemben végigpörgettem a listát, amit anyám mondott. Egy üveg pezsgőt tettem a kocsiba, és itt is árultak csokros virágot, így itt vettem meg, és nem szambáztam el a virágosig még pluszba. A lányok ajándékán még gondolkoztam. Aztán eszembe jutott, hogy a parfümöket mindenki szereti, így gondoltam, kapnak mindketten 1-1-et. Kb. egy órán keresztül szaglásztam a különféle parfümöket, és fujkáltam a papírra, kezemre, mindenhová csak hogy érezzem az illatot. És végül sikerült megtalálni a tökéletes illatot. Le is vettem a 2 dobozt a polcról, és mentem is a pénztárhoz. Elég hosszú sor állt, és amíg ott álltam, láttam, ahogy a középkorú férfiak és a srácok kissé bámulnak, és nem éppen a felső részemen. Azthitték, nem látom. Hogy kapnák be.

Végre sorra kerültem, gyorsan kifizettem, amit vettem, és indultam is haza. Kb. 20 perc alatt haza is értem. Anyámnak oda adtam mindent, és nekiálltunk ebédelni. Gyorsan végeztünk vele. Utána segítettem anyámnak sütni valamilyen süteményt, mivel azt mondta, nem szeretne azért üres kézzel beállítani, még a pezsgő és virág mellett sem.

Az egész konyha azután úgy nézett ki, mintha földrengés söpört volna végig rajta. Anyámmal nagynehezen rendet raktunk, én még el is mosogattam, és miután végre úgy nézett ki a konyha, ahogy kellett neki, felmentem a szobámba, és nekiálltam készülődni, mert a nagy takarításban elszaladt az idő, és már 5 óra volt. A választásom egy fekete cső farmerre esett, és felülre egy piros toppot választottam. Hozzá pedig egy piros magassarkút. A fürdőszobában kivasaltam a hajam, felkentem egy kis szempillaspirált, meg egy kicsit kihúztam a szemem, és letipegtem anyámékhoz, akik már az ajtóban vártak engem.

-Kristen, nem szeretnénk elkésni, szóval jó lenne, ha igyekeznél.

-Jólvan jólvan, bocsánat.

Beültünk az autóba, és kb. egy 20 perces autóút után meg is érkeztünk egy szép családi ház elé. Kiszálltunk, és elindultunk befelé.

Anyám megnyomta a csengőt, és az ajtó egyből kinyílt, és egy kedvesnek látszó nő lépett ki rajta, és ölelt magához mindenkit, és adott egy-egy puszit mindenki arcára.

-Sziasztok! Örülök, hogy végre itt vagytok!

-Claire vagyok. A férjem pedig Richard. A lányok pedig Lizzy, és Victoria.- Mutatott maga mögé.

-Én Kristen vagyok. –nyújtottam a kezem. Mivel engem még nem ismert. Majd rámutattam bátyáimra, és őket is bemutattam.

Láttam, hogy a fiúk mennyire kezdték el stírölni a két lányt.

Beléptünk az előszobába, ahol már megcsapott minket a jó illat. Otthonos kis ház volt. A lányoknak átnyújtottam az ajándékot, akik magukhoz ölelve köszönték meg. Már tudtam, hogy velük is biztosan jóban leszek.