2011. július 22., péntek

Közérdekű közlemény :D

Sziasztok! :)
Csak azért írok, mert ma este elutazom 1 hétre külföldre a családdal nyaralni, így 1 hét kiesés megint lesz.... :( de amint visszajöttem (jövőhét szombat), hozok utána vasárnap, vagy hétfőn egy új fejit, és a noviból is még egy részt :) + felkerül majd a másik blogra is már a feji, tudom, a hétre ígértem, de annyira elvoltam havazva a héten, hogy nem volt időm írni :$ :( bocsánat!
De addig is legyetek rosszak :DDD
Puszi, Bella 

2011. július 18., hétfő

28.fejezet

Sziasztok!
Nem fűznék hozzá semmit! :) Jó olvasást!
Puszi, Bella

28.fejezet


Kristen szemszög

Szúrós szemekkel méregettem, miután megállított. Talán nem kellek neki?! Éreztem, hogy a könnyek ismét mardossák szemeim, de mostmár kétszeresen.

-Kristen… El nem tudod képzelni mennyire, kívánlak… De ma nem lehet… ilyenek után még nem kéne…
-Igazad van, ne haragudj- fúrtam fejem mellkasába, és beszívtam isteni illatát.
-Sosem tudnék rád haragudni Kristen! – mondta, majd felnéztem csillogó szemeibe. – Te vagy a mindenem! Szeretlek, mindennél jobban!
-Én is téged! – viszonoztam vallomását, és egy puszit adtam a szájára.

Eldőlt az ágyon, engem pedig a mellkasára húzott, és azon nyomban elnyomott az álom.

Álmodtam, végre a sok rémálom mellett kijutott nekem a jókból is. Mintha egy kész történet lett volna…

A reggel első napsugaraira ébredtem fel, amint bevilágított az ablakon, bele egyenesen a szemembe is. Nem túl nagy kedvvel, de kikeltem az ágyból, és bementem a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam. Beálltam a zuhany alá, és csak folyattam magamra a jó meleg vizet. Mikor végeztem, magamra tekertem egy törölközőt, és beálltam a szekrény elé, hogy valami ruhát keressek. Hosszas keresgélés után egy rövid farmer nadrágot és egy narancssárga bővebb ujjatlan felsőre esett a választásom, mivel kint nagyon jó idő volt. Beágyaztam, azután pedig lementem a konyhába reggelizni. Anya már ott volt a konyhában, és ki is készítette nekem a müzlit a pultra. Gyorsan bekanalaztam, utána pedig mentem volna ki, de anyám megállított, hogy menjek el a boltba, mert szüksége van 1-2 dologra az ebédhez. Ide is adta a bevásárló listát, én pedig felkapva a sárga conversemet, és a napszemüvegem, és már indultam is a boltba, ami gyalog kb. 20 percre volt innen. Szerencsémre nem voltak olyan sokan, így hamar összekapkodtam a dolgokat, és már álltam is a pénztárhoz. Fizettem, majd fogva a szatyrokat indultam is a kijárathoz, ám amikor kinyitottam az ajtót, és léptem volna, valakibe beleütköztem, és elveszítve az egyensúlyunkat, elestünk, vagyis én rá az illetőre. Elég kínosan éreztem magam, még fel sem mertem nézni, ám amikor felpillantottam, hogy ki is van alattam, elvesztem azokban a gyönyörű szürkéskék szemekben. Nagy nehezen magamhoz tértem, hogy bizony fel kellene állnom, és elrugaszkodva a kezemmel a földtől lemásztam Róla. Ő is felállt azután, és a kezembe adta a szatyrokat, amik kipottyantak a kezemből.

-Sajnálom, ne haragudj, hogy fellöktelek! – kért egyből bocsánatot, és már a hangjától is tiszta libabőr lett a bőröm.
-Nem, nincs semmi baj.- mondtam neki, majd rámosolyogtam, mire az ő szája is mosolyra húzódott.

És ez volt az újabb rossz dolog, mert az is csak még jobban elvette az eszem. De hát mi van velem?! Miket gondolok?! Most látom először, és teljesen összezavar.

-Egyébként Rob vagyok. –mondta, és a kezét nyújtotta.
-Én pedig Kristen, de barátoknak csak Kris. –mondtam, és elfogadtam a kéznyújtást, ám amint összeért a kezünk, olyan volt, mintha kis szikrák pattogtak volna mindenfelé. Hát ezt nem hiszem el… Úgy látszik, ez egy ilyen nap.

-Hát, örülök, hogy megismerhettelek. –mondta.
-Én is szintén. –mondtam
-Szia!
-Szia!

Végre akadálymentesen indultam tovább, de egész úton csak Ő járt a fejemben. Nem tudom mi, de valami nagyon megfogott benne. Talán az, hogy iszonyatos jól néz ki, és az a kócos haj, és szürkéskék szemek. De biztosan van barátnője. Ugyan miért ne lenne. Míg ennyire elgondolkodtam, közben haza is értem, és beadva a csomagokat anyámnak, kimenekültem a kertbe, hogy nehogy valami másik munkát sózzon a nyakamba. Elővettem a zsebemből az iPodomat, és elkezdtem hallgatni a zenét is, míg kifeküdtem egy kicsit a napra.

Annyira elszaladt az idő, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy hűvösebb lett a levegő, és egy kicsit be is sötétedett. Összeszedtem magam, és visszamentem a házba. Anyám éppen valami filmet nézett, így nem is zavartam meg, egyből felmentem a szobámba. Átvettem a pizsamám, és egyből be is dőltem az ágyba. Az összes energiám elszállt a mai nap, pedig nem is csináltam semmi megterhelőt. Bár a srác a boltban igen is az volt. Annyira elvette az eszem egész nap. Remélem találkozom még vele. Ezzel a reménnyel aludtam el.

Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Elátkoztam azt, aki most felébresztett, mert nem nagyon szerettem, ha valaki felébreszt. Főleg nem ilyen korán. Ránéztem a kijelzőre, és megláttam Katy nevét.

-Szia!
-Jó reggelt álomszuszék, csak hogy felvetted. Készülj. Ma este megyünk bulizni.
-Talán ha egy kicsit később hívtál volna, jobban örültem volna. Hová megyünk?
-A Black Cat-be. Este nyolcra érted megyek. És csípd ki magad!
-Ööö… rendben, rendben, rendben. Kész leszek. Csak… csak most hagy aludjak, kérlek szépen még! Utána este azt csinálsz velem, amit akarsz!
-Vigyázz, mert szavadon foglak! Na de aludj tovább. Puszi, szia!
-Szia, puszi!

Majd miután letettük, szerintem nem telt el 5 perc sem, és már aludtam is.

Már csak egy fél óra volt Katy érkezéséig, de még sehol sem tartottam. 5 perc alatt gyorsan lezuhanyoztam, a szekrényből kikaptam egy feszülős fekete farmert és egy sötétkék bővebb felsőt, amiből kilátszott az egyik vállam. Majd kivettem egy fekete magas sarkút is, aminek elől pántos része volt. Kihúztam a szemem tussal, és kentem egy kis szempillaspirált is. Beletúrtam a hajamba egyszer-kétszer, és indulásra készen voltam. Azt hiszem, rekordidőt teljesítettem. Hallottam kintről a kocsi hangját, így le is mentem, és levéve a fogasról a kabátomat, ki is mentem. Anyunak meg bekiabáltam, hogy majd jövök. Egy taxi várt rám kint benne barátnőmmel. Ahogy beültem, azt hittem megfojt, úgy magához ölelt. Intett a taxisnak, hogy mehet, majd bediktálta a címet. Kb. egy 10 perces kocsi út volt a helyig, Katy megköszönve a fuvart, kifizette a taxist, és elindultunk be. Katy egyből kiszúrt egy üres boxot, és megragadva kezemet elkezdett oda húzni. Egyből oda jött a pincér, és felvette a rendelésünket. Én egy Sex On The Beach-et kértem, Katy pedig egy sima vodka narancsot. Nem telt el még 15 perc sem, már a harmadik pohárral ittuk, és csak egymás után döntöttünk magunkba mindent. Mikor már eléggé sikerült fokozni a hangulatot, felálltunk, hogy táncolni menjünk. Nehezen ugyan, de elbotladoztunk a táncparkettig, és éppen egy pörgős számot nyomtak, ami tökéletesen illet a jelenlegi állapotunkhoz. Katy időközben lelépett a mosdóba, így egyedül maradtam. De már csak azt kezdtem el érezni, hogy valaki hátulról fogdosni kezdett, és közben meg-megmarkolta a fenekem is. Hátrafordultam, hogy lássam, ki az, de nem tudtam rendesen kivenni az arcát. Próbáltam ellökni magamtól, de nem hagyta magát. Már kiabáltam, már amennyire a hangos zene engedte, és próbáltam még mindig ellökni, bár a saját egyensúlyom sem volt meg a sok pia miatt, de még így sem sikerült. Már a sírógörcs szélén álltam, amikor hirtelen megragadta valaki a karját, és elrántotta mellőlem, aki nekiesett az asztalnak. Nekiálltak volna verekedni, de az egyik testőr kidobta a pasit. Aki viszont megmentett engem, visszajött hozzám, és odaterelt az asztalunkhoz. Leültünk, és akkor végre észrevettem, hogy ki is az. Rob volt, a tegnap reggeli srác, akivel találkoztam a boltnál.

-Jól vagy? –kérdezte
-Igen, persze, köszönöm hogy „megmentettél” attól az őrülttől.
-Ugyan, semmiség, bárki megtette volna a helyemben.
-Hát, nem úgy tűnt. Mindenki elvolt foglalva valamivel.
-Sajnálom. Egy idióta állat. Remélem nem bántott.
-Nem, nem, csak fogdosni kezdett, de semmi komoly. –nyugtattam meg. Vagyis inkább csak magamat, mert még egy kicsit reszkettem most is.
-Hát akkor jó. Egyébként mi járatban erre egyedül?
-Nem egyedül jöttem, egy barátnőmmel. Jut eszembe, ő hová a francba tűnt el?
-Nem tudom kivel jöttél, de én már nem láttam itt senkit.
-Ne haragudj, de kimegyek a mosdóba, és megnézem, hogy nincs e ott.
-Persze, menj csak nyugodtan, addig én, itt megvárlak. –mondta, és eleresztett egy féloldalas mosolyt, amitől a szívem kezdett egy kicsit félreverni. 

2011. július 13., szerda

......

Ne haragudjatok, hogy megint így eltüntem. Komolyan mondom, már meg sem érdemlem, hogy tényleg ide jártok. És azért se, hogy nem írtam, hogy nem leszek egy hétig... olyan hirtelen jött minden :$ :S a Friss előreláthatólag ténylegesen vasárnap fog érkezni, a másik blogon pedig kedden! 

2011. június 19., vasárnap

Robsten Hungary

Sziasztok megint! :)

Lenne hozzátok még egy kérésem :) Akinek van facebookja, és szereti Robstenéket (bár mi másért járnátok ide, ha nem szeretnétek :D), akkor lájkoljátok facebookon a Robert Pattinson and Kristen Stewart Hungary-t :) http://www.facebook.com/pages/Robert-Pattinson-and-Kristen-Stewart-Hungary/168373226523904

2011. június 18., szombat

Robsten's Love Story

Itt is lenne az új blognak az oldala :) (http://robstenslovestory.blogspot.com/)  Amint befejezem az első történetet, belekezdek ebbe is :) Addig is, aki szeretné, követheti, és mire felkerülnek a fejik, tudni fogtok róla :) De addig is itt is fogok majd tudósítani nektek  :)
Puszi, Bella

Weird Love novella 1.részlet

Sziasztok! A nagy késéseim miatti lelkiismeretfurdalásom okán hoztam nektek egy novella részletet :) Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket, és kapok pár komit is :) A többi, befejező részét hetente kapjátok majd ide :) Ez is olyan ajándék féle most tőlem nektek, amiért ilyen szorgalmasan olvastok engem, és komiztok! A friss pedig, na ez egy nagyon jó kérdés, hogy mikor jön, mert a ház itthon a feje tetején áll, és nem nagyon van időm írni :S De ez a rossz időszakom a jövőhéten elejével lezárul, és újra belevetem magam a blogolásba, végre a másik blogon is kaptok majd frisst, és tervezek majd, ha annak vége lesz, egy új törit is :P Na de nem untatlak titeket!
Jó olvasást!
Puszi, Bella


WEIRD LOVE
Rob szemszög

Elég régen volt már, mikor a barátnőm a legjobb barátomért dobott engem. Már vagy 4 éve nem hallottam róluk semmit. Ezek után nem is akartam. Miután a hátam mögött folytatott viszonyukat elég sokáig sikerült titkolniuk. Azóta egy komoly kapcsolatom sem volt. Nem érdekeltek a nők. Nem kerestem a társaságukat, és ők sem az enyémet. Átlagos srác voltam. Most is éppen a verandán ücsörögtem a két legjobb barátom társaságában. A sörömmel, és cigimmel a kezemben. Elmerenghettem nagyon a dolgokon, ugyanis egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki szemből az ölembe ült. Felemeltem a fejemet, és láttam, hogy egy hosszú, barna hajú lány volt az, aki igencsak hiányos öltözetben volt. Ahogy az esti utcai fény engedte, hogy lássam, egy fekete necc harisnya, egy éppen hogy mellét eltakaró fekete top, és egy fekete mini szoknya, mind emellett egy magas sarkú fekete csizma volt csak rajta. Egyből tudtam, hogy csakis az utca sarkáról jöhetett.

-Szia szivi.–mondta édes hangon, és ajkait egyből enyémekre nyomta. Először kizökkentem egy pillanatra, de mivel ellenemre nem volt a dolog, így viszonoztam. Vadul téptük egymás ajkait, mikor elszakadt tőlem, kikapta kezemből a cigimet, és mélyen beleszívott. És ki is fújta egyből a füstöt.

Ahogy megvilágította az arcát a hold, megláttam, hogy ez a lány milyen gyönyörű is valójában. És elgondolkodtam, hogy vajon hogy jutott el erre a szintre.

-Szóval? –mosolygott rám.
-Mit szóval? –teljesen elfelejtettem, hogy mit is kéne tudnom. Teljesen összezavart ez a lány már ebben a pár percben.
-Szóval szükséged van-e pár örömteli pillanatra ma éjjel?- kérdezte, miközben ölét erősen hozzádörzsölte már meredező férfiasságomhoz.

Megragadtam derekát, és még jobban neki nyomtam ölemnek, hogy érezze, mit vált ki belőlem. Mindketten felnyögtünk.  Ismeretlen érzések jártak át, mert eddig soha nem csináltam ilyet. Mindenkit elhajtottam, aki egy éjszakára akart magának.

Felálltam, de ő nem engedett el, hanem lábait derekam köré csavarta, és úgy simult hozzám, miközben ajkaival már nyakamat szívogatta. A cigit eldobtam a kezemből, a sörösüveget, mielőtt összetörtem volna, a párkányra tettem, és azután indultam el vele a házba. Még a nevét sem tudtam. Csak azt, hogy gyönyörű. Ő már útközben a kezével a nadrágomat bontogatta, én pedig belöktem lábammal a háló ajtaját, és lefektettem az ágyra, de ő egyből átfordított, így én kerültem alulra. Gyorsan kibontott a nadrágból, és kezébe véve legérzékenyebb szervemet, először kezét húzogatta fel és le, majd szájába vett, és úgy kezdett el izgatni. A hegyét kezdte el szopogatni, és belőlem egyből állatias morgások törtek elő. Azután az egészet szájába vette, és fogait néha végighúzta rajta, amit én már nem bírtam tovább, ezért most én fordítottam hirtelen magam alá, és lábai közé feküdve feljebb toltam a szoknyáját, és azt láttam meg, hogy nem volt rajta bugyi. Legalább azzal nem kellett foglalkoznom, de a necc harisnyát a kezeimmel eltéptem, hogy hozzáférhessek. Ezért szélesebbre tártam lábait, majd először ujjaimmal kezdtem izgatni, kettőt el is tüntettem benne, amitől felsikított, majd a nyelvemmel is rásegítettem. Heves iramban mozgattam benne ujjaimat, mikor éreztem az apró rángásokat körülötte, miközben teste vonaglott az ágyon, és körmeivel a lepedőt karmolászta. . Nyelvemmel eltüntettem a belőle csordogáló élvezet nyomait, és ujjaimat immár tettre kész férfiasságom váltotta fel. Elképzelhetetlen iramban hajtottam magunkat a beteljesülés felé, inkább csak neki akartam örömet okozni. A szobát az ő hangos kiáltásai töltötték be. Az első orgazmusnál nem álltam meg, legalább még négyszer hajtottam magunkat addig, míg nem felrobbantam, és belelövelltem élvezetem magjait. Most jutott azonban az is az eszembe, hogy nem is védekeztünk. Reméltem, hogy legalább tablettát, vagy valamit szed, nem kívánkoztam egyből apuka lenni.  

Miközben a levegőt kapkodtuk, lehúztam róla a felsőjét, és melleit kezdtem el kényeztetni. Számmal kőkeményre izgattam mindkettőt, és egyik mellbimbóját fogam közé véve szívogattam tovább, amire ismét egy hangos sikoly volt a válasz. Ismét maga alá gyűrt, és derekamra ülve vezette magába újra férfiasságomat, és elkezdett rajtam lovagolni.

-Miért csinálod ezt??- kérdeztem meg hirtelen.  
-Micsodát? –nézett rám mosolyogva, de kíváncsian. – Talán valami nem tetszik? – kérdezett vissza.
-Nem, dehogyis. Úgy tökéletes, ahogy van. Erre az egészre gondoltam. Hogy miért csinálod EZT!? Hogy minden éjjel kiállsz, és mindig más férfi ágyába bújsz?
-Ez hosszú történet. -mondta

Heves ütemben mozgott fel és le rajtam. De nem tartott sokáig, mert egyszer csak leszállt rólam, és kezdte visszahúzni magára a ruháit.

-Mit csinálsz? –kérdeztem
-Szerinted? – kérdezte mosolyogva. –Elmegyek. Mire gondoltál? Én max 1 órát vállalok, nem többet. És az…. Letelt.
-Szóval nekem most fizetnem is kéne? –kérdeztem, bár persze gondolhattam volna. Csak abban a pillanatban nem voltam még észnél.
-Hát, nem ingyen jöttem. –kezdett el dobolni kezével az ajtófélfán. 

Az elején még nem gondolkodtam el azon, hogy fizetnem is kéne érte. Bár a bárban, ahol dolgoztam, nem kerestem rosszul, így bőven telt volna hasonló alkalmakra. Előkaptam a pénztárcámat, és elé dobtam egy ötszázast.

-Elég lesz? –kérdeztem
-Talán. Azzal a pénzt zsebre vágta, és el is ment.

Négy éve nem volt már ilyen jó éjszakám, és nem is találkoztam egy hasonló lánnyal sem. Olyan gyönyörű volt, nem értem, miért teszi tönkre magát. Talán ha nem ilyen munkája lenne, még hajtanám is magam, hogy megszerezhessem. De így?! Tudtam hogy felesleges, pedig annyira szívesen segítenék neki, hogy eltérjen erről az útról. Gondolatban meg is dicsértem magam, hogy milyen jó ötleteim is vannak nekem, így fejembe vettem, hogy valóban ezt fogom cselekedni. Először azt kellett kiderítenem, hogy vajon ezen kívül hol dolgozik. Lehet, hogy láttam már, csak nem tűnt fel?! Mindegy. Ma este éjfélre mentem dolgozni, és már fél 12 volt, ideje volt készülődnöm. Gyalog 10 percre volt a bár, így legalább a fejemet is kiszellőztethettem. Mikor odaértem, vágni lehetett a füstöt. Beköszöntem Jack-nek, és be is álltam a pulthoz. Ma elég nagy bevétel volt. Percenként kért valaki valamit. Egyik pillanatban láttam, hogy mindenki a színpad köré tömörült, és a takarás miatt nem láttam, hogy miért. Közelebb mentem, hogy szemügyre vehessem, és megláttam, hogy ez a ma esti barna lány volt. Ott táncolt a rúdon a férfiak előtt, akik mocskosabbnál mocskosabb gondolatokat mondtak egymásnak, hogy mit csinálnának vele, ha egy éjszakára elmenne velük. Legszívesebben mindet megöltem volna. És már megint ez.  De itt volt az alkalom, hogy megtudjam, ki is ő, ezért az irodába rohantam, hogy megkérdezzem Jack-et, hogy még is ki ő.

-Ki az a barna lány, aki kint táncol éppen?
-Ő az új lány. Tegnap kezdett. Kristennek hívják, és… hát elég tehetséges abban, amit csinál. – mondta úgy, hogy egyből tudtam, mire gondolt. Neki is megvolt már valószínűleg. De hát ez már megint miért zavar engem?!
-Értem. És melyik napokon dolgozik? – kérdeztem.
-Csütörtökön és szombaton.
-Rendben, köszönöm-mondtam, és ki is söpörtem az irodából.

Egész este a lányt figyeltem. Kristen. A neve is csak olyan szép volt, mint ő maga. 2 órán keresztül szórakoztatta a férfiakat, de azt nem engedte, hogy hozzá nyúljanak. Nekem még fél órán keresztül kellett a pult mögött dekkolnom, de amikor megláttam, hogy Kristen sírva rohant ki az épületből, utána futottam. Először nem találtam, de utána megláttam az épület mellett ülni a földön, és fejét a két lábára hajtotta. Odamentem hozzá, és szembe vele letérdeltem.

-Mi a baj? – kérdeztem
-Hagyj békén!- kiabálta, és két kezével mellkasomnak támaszkodva próbált eltolni. 
-Én csak segíteni szeretnék- mondtam, és kezeimet a vállaira tettem, amitől megborzongott.

Felnézett rám közben, és amikor meglátott, azonnal a nyakamba ugrott, és átölelt. Gondolom eddig nem ismert fel.

-Legalább végre valaki, akit ismerek- mondta halkan.  

Visszaöleltem, és ahogy törékeny teste hozzám simult, éreztem, hogy remeg.

-Mi történt? –kérdeztem
-Bent a férfiak mind mocskos állatok, és nem értenek a szép beszédből, mikor azt mondom, hogy NEM. –mondta.
-Bemegyek, és szétrúgom a seggüket, ha bántanak. –mondtam. De én magam is meglepődtem a szavaimon, mint ahogy Kristen is.
-Miért vagy velem ilyen? –kérdezte
-Milyen? –kérdeztem vissza
-Ilyen kedves.
-Nem tudom.
-A többi férfi mind elítél engem. Soha nem szoktam újra találkozni azokkal, akik már egyszer megkaptak egy éjszakára.
-Még véletlenül sem?
-Még véletlenül sem. –válaszolta.

Tehát akkor én most valamilyen nagyon szerencsés véletlen folytán találkozhattam vele újra, vagy a sors sodorta őt az utamba. Nem érdekelt milyen a lány múltja, az sem, hogy most mit csinál. Megakarom őt változtatni. Bár jogom nincs hozzá, de tenni fogok róla, hogy az enyém legyen.

-Gyere el velem vacsorázni. – mondtam.
-Micsoda?

............. (folytatjuk)............... 

2011. május 31., kedd

27.fejezet/2

Sziasztok! Na nem mondok semmit, csak hogy bocsánat, bocsánat bocsánat! Jó olvasást!
Puszi, Bella


27.fejezet/2

Kristen szemszög

Valamikor az éjjel felriadtam, és csodálkoztam, hogy mit keresek a hálóban, de aztán rájöttem, hogy Rob hozott be az este, mivel édesen szuszogott mellettem. Muszáj volt kimennem a fürdőbe, és elég sokáig ott is maradtam, mert újra rám törtek az emlékek, és a sírás. Leültem a zuhanykabinba, és megnyitottam egy kicsit a langyos vizet, és magamra folyattam. Nem tudom, ismét meddig ülhettem ott, mert megint csak arra eszméltem föl, hogy Rob jön be a fürdőbe, és magához húz.

-Miért nem szóltál, hogy baj van? – kérdezte.
-Mert nem akartalak felébreszteni.- mondtam
-Na jó, most figyelj, mert csak egyszer mondom el! Ne érdekeljen, hogy felébresztesz, vagy nem is tudom én mi még. Szólj, ha valami gond van, mert melletted szeretnék lenni!-mondta, amitől ismét könnyek szöktek a szemembe, de most csak amiatt, amit mondott.

-Nem tudod, mennyire szeretlek!-mondtam
-De tudom, és ez épp elég. Én is nagyon szeretlek, az életemnél is jobban! –mondta, majd lehajolt hozzám egy csókért.

Olyan régóta vágytam már a csókjára, amit tegnap este nem is kaptam meg. Éhes vadként csaptam le rá, és egyben meg is nyugtatott vele, mert ezzel is csak a törődést éreztem benne. Mikor elszakadtunk egymástól,  belefúrtam arcomat mellkasába, és beszippantottam az illatát. Kicsit feljebb emelve a fejem ajkaimmal elkezdtem puszikkal beborítani mellkasát, majd egyre feljebb haladva már a nyakánál jártam.

-Kris… mit csinálsz?
-Nem látod?!
-De, és nagyon is jól esik, de ezt most tudod, hogy nem kéne.
-Tudom.. de annyira hiányzik az érintésed… és most leginkább csak az tud megnyugtatni. –mondtam, és újra belekezdtem abba, amit csináltam.

És mostmár ő sem ellenkezett. Derekamnál fogva húzott magához, és állam alá nyúlva ajkával vészesen közeledett az enyém felé. Először csak végig húzta ajkait enyémeken, majd megcsókolt, én pedig reszkettem, mint a nyárfalevél. Az érzések, amik ilyenkor átjárnak, mindent elfelejtetnek velem, ilyenkor csak Őt látom, és mindenről megfeledkezem. Ha nem tartott volna, tuti összeesem. Elhátrált velem az ágyig, leült rá, és az ölébe húzott, én pedig lábamat rögtön átkulcsoltam dereka körül, és úgy húzódtam hozzá még közelebb, hogy még egy papír sem fért volna el köztünk.

Közben tenyerével hátamat simogatta, miközben nyelve táncba hívta az enyémet. Én közben hasánál kaparásztam, és ujjaimat próbáltam bevezetni alsója alá, de akkor derekamhoz szorítva kezemet állított meg. 

2011. május 25., szerda

Bocsánat bocsánat bocsánat

Sziasztok!

Jézusom, nagyon szörnyen érzem most magam, hogy ennyire eltűntem ebben a másfél hétben. De anyám nem engedett a géphez, mert sokat kellett tanulnom, és javítanom is. És mondjuk megérte, mert néhány tantárgyból sikerült is,  de iszonyatosan röstellem, hogy nem jelentkeztem :$ A friss vagy ma későn este, ha elkészülök vele, vagy pedig holnap este jön. :) Nagyon szépen köszönöm a komikat, meg sem érdemlem, amiért ilyen vagyok. Na de remélem azért attól függetlenül jöttök még olvasni, és nem utáltatok meg. 

Puszi, Bella

2011. május 15., vasárnap

Új kinézet :)

Sziasztok!
Mint ahogy látjátok, új fejléc került fel a blogra, ami 1/2-ed részben Minnie-nek köszönhető <3 Nagyon szépen köszönöm neki itt is!  <3 <3 
És addig is kuksoljatok be a blogjára, ha eddig még nem tettétek :)  www.rs-pygmalion.blogspot.com

2011. május 14., szombat

27/1.fejezet

Sziasztok! Itt lenne a következő fejezet. Most eltekintettem a komiktól, mert valami hiba volt a rendszerben, és eltűnt mind, de kíváncsi lettem volna azért a reakciótokra és a véleményetekre a történt eseményekről. De azért a komikat most is várom ide is! Jó olvasást!
Puszi, Bella


27.fejezet/1

Kristen szemszög


Csak süllyedtem bele a szenvedésbe, ez még rosszabb volt minden kínnál. Ahogy éreztem a karokat magam mögül, nem kellett felnéznem, hogy tudjam, ki az. Egyből belebújtam ölelésébe, és nyakát átkarolva döntöttem fejemet vállára, és olyan szorosan húztam magamhoz, hogy majdnem megfojtottam szegényt.

-Kristen, hallottam, mi történt, annyira sajnálom, részvétem. –mondta Rob
-Rob, kérlek ne hagyj el, maradj itt velem!-öleltem még szorosabban, ő pedig hátamat simogatta.
-Sshhh.. nyugodj meg, itt vagyok veled, és soha nem hagylak el. Ígérem! Gyere, menjünk be, mert megfázol itt kint!

Felhúzott, és kinyitva az ajtót bevezetett az ajtón, és én leültem a kanapéra, ő pedig a konyhába ment, és egy 10 perc múlva vissza is ért egy gőzölgő pohárral a kezében, plusz egy fehér pirulával.

-Tessék, hoztam neked teát, és egy aszpirint, vedd be, és egy kicsit lenyugszol tőle. –mondta Rob.

Nagyon kedves volt tőle, hogy így gondolt rám, de sehogysem tudtam meg nyugodni. Újra előbuggyantak a könnyeim, és Rob egyből mellettem termett, és leült mellém az ágyra, a bögrét pedig letette az asztalra a bogyóval együtt, és ismét szorosan magához vont. Nem tudom, hogy fogok túllépni ezen az időszakon. Abban biztos vagyok, hogy nélküle biztosan nem fog menni. Szükségem van rá.

-Rob, nem tudom mit csináljak. Én ezt nem bírom. Temettem arcomat a kezembe, és mostmár zokogtam.
-Én itt maradok veled. Nem maradsz egyedül. Ott vannak a bátyáid, a nevelőapád, én, mindenki. –mondta Rob
-Annyira szeretlek. –mondtam.
-Én is téged.

Majd Rob megfogott, és az ölébe húzott szemből, én pedig szorosan hozzábújtam, és tudtam, hogy most nem a vágy vezérli, hanem hogy minnél közelebb lehessen hozzám, és hogy nekem segítsen. Éreztem, hogy a szemeim nagyon felvannak dagadva, a még most is tartó folyamatos sírástól. Felvettem a bögrét és a pirulát az asztalról, és egy hajtásra meg is ittam mindet. Éppen langyos volt még, így nem égette le a torkomat.

-Mióta vártál rám odakint? –kérdezte
-Nem tudom, olyan 7-8 felé jöttem át, hívtalak meg csöngettem, de nem voltál itt.
-Annyira sajnálom. –mondta – Anyuéknál voltam egész este, ne haragudj, hogy nem szóltam róla. Épp Cameron hívta fel a nővéremet, hogy mi történt. Egész jóba lettek.
-Örülök neki.

Rob szemszöge

Délután miután elment Kris, anyu hívott, hogy nem e ugornék át ma este hozzájuk egy kicsit. Egyből igent mondtam, és miután odaértem, jutott eszembe, hogy Krisnek nem szóltam, és beszéltük, hogy majd találkozunk később, de észrevettem, hogy otthon hagytam a telefonom. Gondoltam, hogy majd Kris próbál hívni, és aggódni fog, de úgy döntöttem, hogy majd sietek haza. Anya egy puszival üdvözölt, és rengeteget beszélgettünk, hogy mi van velünk mostanában Kristennel. Azt mondta, hogy szerinte Kris teljesen megváltoztatott engem. Én is így éreztem. Épp a nappaliban ültünk, amikor Lizzy beállított elég sokkolt állapotban, és látszott, hogy már a sírógörcs kerülgeti.

-Jézusom Lizzy, mi történt? –kiabálta anya, de még nyugodt volt a hangja.
-Jules…. Kristen anyja… autóbalesetet szenvedett…..
-És… mondd már, mi van vele? Mennyire súlyosan sérült meg?
-Nem tudták megmenteni. Meghalt. –mondta Lizzy, és egyből elkezdett sírni.
-Úristen…. Ez biztos nem igaz. Kris tudja már?
-Igen, már mondták neki.
-Akkor én most azonnal indulok haza. Ne haragudjatok, de látnom kell.
-Persze fiam, menj csak. –mondta anya.

Gyorsan adtam neki egy puszit, és padlógázzal hajtottam egészen hazáig. Gyorsan beakartam még menni hozzám is, hogy kihozzam a telefonom, ám amikor kiszálltam a kocsiból, megláttam, hogy valaki fekszik az ajtó előtt. Egyből odarohantam, és láttam, hogy Kristen fekszik ott, és rázza a sírás. Két karommal magamhoz húztam őt, és átöleltem. Vacogott már, így jobbnak láttam bemenni. Csináltam gyorsan egy teát, és amikor bevittem, láttam meg, hogy a szemei teljesen felvannak duzzadva a rengeteg sírástól. És ismét rátört egy ilyen pillanat, én pedig leülve mellé szorosan magamhoz húztam. Egész este ugyanígy ült az ölemben, miután odahúztam, és végig éreztem, ahogy rázkódik felettem, én pedig nyugtatgatni próbáltam, és közben hátát simogatva dúdoltam neki valamit, amitől egy kissé kezdett már megnyugodni. Kicsit kezdte élezdgetni az alsó részemet, de most nem gondolhattam semmi ilyenre. Ahogy ott fogtam a kezemben törékeny és szenvedő testét, én magam is szenvedtem, és átéreztem a fájdalmát. Egyszer csak megéreztem,hogy egyenletesen szuszog a vállamon, így tudtam, hogy elaludt. Óvatosan felálltam vele, és felvittem a hálóba, ott levetkőztettem, hogy csak a bugyi és a felső maradjon rajta, ugyanis az alatt nem volt semmi, majd befektettem az ágyba, és betakartam, majd én is levetkőzve bebújtam mellé az ágyba. 

:S ://

Sziasztok! Nem tudom, mi történt a komikkal, de akik írtak, én hármat láttam még mielőtt elmentem, na mindegy, a lényeg az az, hogy eltűntek a komik, és nincs meg most ennél a fejinél egy sem :S Ha most jöttök ide a blogra, írják már vissza azok a komikat, akik írtak! Köszönöm, és bocsánat! 
Puszi, Bella

2011. május 11., szerda

26.fejezet

Sziasztok! 
Hát nem tudom, mit fűzzek hozzá ehhez a fejihez. Azt hiszem, nagyon sok mindenkit meg fog most lepni, ami történik, és nagyon sok minden változásban közre játszik ez a dolog. Várom a kommenteket ismételten, és kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jó olvasást!
Puszi, Bella

26.fejezet


Kristen szemszög

De örültem, hogy Rob bizonyította, hogy valóban rosszul gondolkodom, de még akkor is elgondolkodtam, de immár magamban, hogy mivel érdemeltem én ki őt. Szorosan hozzábújtam, ő pedig magához vont, és így feküdtünk még egy ideig, majd mivel még a fél nap előttünk állt, így nagy nehezen, de kikeltünk az ágyból. Nehéz szívvel ugyan, de muszáj volt haza is mennem, mert anyámnál lekell jelentkeznem. Szomorú búcsút vettünk, és megbeszéltük, hogy majd hívom, ha végeztem, és akkor majd megint találkozunk. Sűrű csókokat váltva engedtük csak el egymást, majd elindultam haza. Mikor hazaértem, nem volt itthon senki még. Így fogtam magam, és beálltam a zuhany alá, és elég sokáig folyattam magamra a forró vizet, amitől egy kissé el is lazultam. Megmostam a hajamat is, így még jobban felfrissültem, és egy törölközőbe csavarva kimentem a szobámba, és eldőltem az ágyon. Végigpörgettem magamban az eseményeket, amik mostanában történtek velem, és elkönyvelhetem, hogy nagyon boldognak érzem magam most. És mindez Rob miatt. Ahol régen laktunk, nem sok barátom volt, itt pedig pikk pakk szereztem sokat, és ráadásul még barátom is lett, akit nagyon szeretek, és ő is viszont, és neki adtam magam testileg is, amitől még boldogabb voltam. Mostmár mindenhogyan passzoltunk. Sosem voltam ennél boldogabb. Ilyen gondolatokkal a fejemben el is nyomott az álom ott az ágyon, és arra ébredtem föl, hogy valaki a vállamnál fogva rázogat, és a nevemet ordibálja. Felpattintottam szemeimet, és Taylort láttam meg az ágyam mellett állni.

-Kristen, az isten szerelmére, végre felkeltél.-mondta Taylor szaggatottan, mikor észrevettem, hogy könnyes a szeme, amit nagyon furcsának találtam, és egyből valami rossz érzés kapott el.
-Taylor, mi történt?-ültem fel gyorsan az ágyon, és magamra szorítottam a rajtam lévő törölközőt.
-Anya…..-kezdett bele..
-Taylor, a fenébe is, mondd már mi történt. Mi történt anyával? – vált hisztérikussá a hangom.
-Anya autóbalesetet szenvedett, amikor jött haza, és mire… és mire kiértek a mentők, már nem tudtak rajta segíteni, mert olyan szinten megsérült.
-Mi…mi…micsoda?? Hogy mondtad? –kérdeztem, és mostmár én is zokogni kezdtem.
-Anya meghalt Kristen! –mondta mostmár ki Taylor azt, amitől a legjobban féltem.
-Nem, nem, NEEEEM, az nem lehet. Ez biztos csak egy rossz álom, ébredjek föl belőle. Ez nem lehet a valóság.
-De, hidd el Kris, ez a valóság, és nem lehet visszacsinálni.

Nem nagyon akart, de nagy nehezen elért a tudatomig, hogy ez tényleg a valóság, és Taylor most ezt tényleg közölte velem. Még jobban feltört belőlem a zokogás, és egyből Taylor nyakába ugrottam, hogy legalább érezzem, hogy ő velem van. Szorosan magához ölelt, és most már ő is jobban kezdett sírni. Nem, nem, nem. Miért történik ennyi rossz velem mostanában? Mire minden rendbe jön, és boldog vagyok, valami rossz mindig történik.

-Anya!!!! Kérlek gyere elő, és ne szórakozzatok velem, kérleeek… Csak anyát ne!!!! –ordítottam.

És összerogytam a padlón, és csak sírtam sírtam és sírtam. Nem tudtam, mit csináljak. Próbáltam kizárni a világot a tudatomból, és csak egy dologra koncentrálni. Hogy anya nincs többé. Órákig nem is mozdultam a földről, és már éreztem, hogy a szemeim már teljesen felvannak dagadva. Észrevettem már közben, hogy Taylor elment a szobából. Magamra kaptam valamit a szekrényből, ami a kezembe akadt, és lementem, mikorra kissé megnyugodtam, de aztán újra egyből potyogni kezdtek a könnyeim. Lent ült mindenki a nappaliban, Taylor, Cam, és Luke is. Luke-on kívül senkink sem maradt. Apám 15 éve elhagyott minket. Csak Luke-ra számíthattunk ezentúl. Eddig úgy tűnt, szeret minket, remélem ezután sem fog cserben hagyni minket. Luke felállt, és idesétált hozzám, majd megkérdezte, hogy minden rendben van e.

-Jól vagy Kris? –kérdezte
-Szerinted?! Nem, nagyon nem vagyok jól. Kérlek mondd, hogy ez csak egy rossz álom.
-Nem, nem az. Kristen, annyira sajnálom! –mondta, majd magához ölelt.
-Most átugrom egy kicsit Robhoz. Szükségem van most rá is. –mondtam, majd magamra kaptam egy kabátot, mert már sötét volt, és fújt a szél is.
-Rendben. Ott maradsz estére?
-Nem tudom, lehet. Majd szólok.
-Oké. Vigyázz magadra.

Kiléptem az ajtón, és szinte futó lépésben tettem meg azt a kis távolságot, amennyire laktunk egymástól.  Nem nagyon láttam a könnyektől, de hamar oda értem, de sötét volt az egész házban. Talán már alszik, vagy nincs is itthon?! Megnyomtam a csengőt, de reméltem, hogy nem keltem föl. De nem volt semmi válasz. Nem jött senki. Még vagy ötször megnyomtam, de még mindig semmi. Valószínűleg nincs itthon. De gondoltam, megvárom, így leültem a lábtörlőre, és ott vártam. De eközben ismét előtörtek belőlem az emlékek, és ismét elkapott a sírógörcs, ami nem is maradt már abba. Átöleltem a térdeimet, és úgy sírtam tovább. Miért?! Miért?! Miért?!

-ISTENEM, MIÉRT????

Eldőltem közben a padlón, és nekidöntöttem a fejem a hideg fémnek az ajtón. Nem is figyeltem a külvilágra, csak a belső fájdalmat éreztem. Mert már csak azt éreztem, ahogy két kéz megfog, és magához húz, és szorosan magához ölel. 

2011. május 5., csütörtök

25.fejezet/2

Sziasztok! 
Köszönöm az 5 komit ismét :) Egy pöppet csúsztatok, de egyszer az én jószívem fog a sírba vinni, amilyen kedves vagyok XD :D na de visszaterelve a szót a frissre. Jó olvasást!
Puszi, Bella

25.fejezet/2

Rob szemszög

Besétáltam, és a tálcával a kezemben leültem szerelmem mellé, aki egyből feltérdelve jött hozzám közelebb, és hátulról a nyakamba harapott, de csak éppen hogy. Hátrafordítottam a fejem, hogy megtudjam csókolni, és közben a tálcát letéve az ágyra, mielőtt elejtem, rántottam az ölembe Kristent, aki rossz kislány módjára szépen hozzá dörgölődzött éledező férfiasságomhoz, mire ő is és én is felnyögtünk. Attól függetlenül, hogy még csak most volt először férfival, azaz velem, egész jól csinálja a dolgokat. Bár nem panaszkodom. Derekánál megragadva nyomtam az ágyra, és fölé tornyosulva borítottam be mindenhol, ahol szabad bőrfelület volt. De hiába kívántam már meg ismét, gondolnom kell arra, hogy éhes.

-Na nézd mit hoztam neked-mutattam a tálcára, miután lemásztam Krisről, ő pedig felült, és az ölébe húzta a tálcát.
-Hm.. nagyon jól néz ki… és a virág. Köszönöm, annyira édes vagy. –mondta Kris, majd nyomott egy puszit az arcomra, és kezébe véve a villát falatozni kezdett.

Közben egyszer-egyszer a szám felé kanyarította a villát, és így ketten ettük meg a reggelit. Bár most sem panaszkodtam. Majd miután végeztünk, Kristen lehajtotta a kávét is, én pedig kikapva a kezéből a tálcát száguldottam le a konyhába, majd ugyanígy vissza. Kristen kinyújtotta értem a kezét, én pedig nem voltam rest odamenni, lerántott maga mellé az ágyra, és derekamra ült.

-Rossz kisfiú voltál? –kérdezte
-Mire készülsz?-kérdeztem elfúlt hangom, miközben folyamatos csípő körzésekkel mozgott rajtam, amivel kezdett az őrületbe kergetni.
-Az meglepetés. Légy jó fiú, és akkor megtudod.

Nem tudom, honnan jött ez a kis játék, de minden esetre élveztem.

Kristen szemszög


Miután befejeztem a reggelit Robbal karöltve, amíg leszáguldott, eszembe ötlött, hogy játszadozzunk egy kicsit. Sosem csináltam még ilyet, de az ösztöneimre hagyatkozva belevágtam. Amint visszaért, lehúztam az ágyra, és csípőjére ülve kezdtem el izgatni, miközben hangomat megtalálva kezdtem bele a játékba. Csak egy ing volt rajta, amit egyszerűen kigomboltam, majd széttárva rajta ajkaimmal végig csókoltam egész felső testét, le indulva egészen a hasa aljáig, és ugyanígy vissza is. Vissza érve le, kezemmel kigomboltam nadrágját, és lehúztam róla, majd kibújtatva boxeréből már eléggé meredező férfiasságát egyből kezembe véve kezdtem még jobban kényeztetni. Lehajolva egyből számba vettem, és heves iramban kezdtem rajta mozgatni a szám, fel és le, majd nyelvemmel is besegítve az édes kínzásba. Rob elfúló hangokkal próbálta tudtomra adni tetszését, és alig bírta kinyögni, hogy hagyjam abba, mert nem bírja, de nem figyeltem rá, hanem tovább folytattam, amit elkezdtem. Akciómnak meg is lett a gyümölcse, ugyanis már csak azt éreztem, hogy Rob élvezetének nedvei a számba lövellnek, én pedig egyből odahajoltam hozzá egy csókra, majd amilyen gyorsan végeztem, ő olyan gyorsan gyűrt maga alá, hogy már csak azt érzékeltem, hogy magára húz. Egyszerre nyögtünk föl az ismerős érzésektől, és mikor végre újra egyek voltunk, megállásra kényszerítettem, hogy most az óvszerről ne feledkezzünk meg, így gyorsan kivett egyet a csomagból, magára húzta, és ismét belém temetkezett. Heves lökésekkel hajtott minket a csúcs felé, ami nem is olyan soká el is jött. Még legalább háromszor értük el a célt, mire pihegve feküdtem a mellkasára, ugyanis időközben fölülre kerültem. Nagy nehezen sikerült szabályoznom a levegő vételt, és miután sikerült a hangomat is megtalálni, kimondtam Robnak a legszebb a szót a világon.

-Szeretlek –mondtam.
-Én is szeretlek, mindennél jobban. –viszonozta vallomásom, majd egy csókkal meg is pecsételte.

Vagy órákat feküdhettünk így, egymást ölelve, már nem is tudom, de nagyon jó érzés volt így, a karjaiban feküdni. Itt biztonságban éreztem magam. Ha vele voltam, nem féltem semmitől sem. Nem tudom, mire föl érdemeltem ki őt magamnak, pont én, aki egy egyszerű lány vagyok csak. 100 és 100 másik bombázó nőt megkaphatna magának, akit csak akar.

-Ne beszélj hülyeségeket, én csak téged szeretlek. És minden vagy, csak nem egyszerű. – mondta Rob, majd rájöttem, hogy hangosan gondolkodtam az imént. 

Judas

Na, amíg itt serényen várakoztok a frissre, megleshetitek Mother Monster új alkotását  :))) <3

!

24 perc :))

:)

Ha este 20:00-ig összegyűlik az 5 komi, akkor dupla részt teszek nektek :))
Hajrá!
Pussz, Bella

2011. május 4., szerda

!

Na, hát olyan sokan nem jeleztétek, hogy mi van, hogy van, stb. Pedig elég korán feltettem a fejit... :/ Így második részt csak holnap kaptok. Ez van, bocsánat.
Bella

25.fejezet/1

Sziasztok! Most hozom nektek a 25.fejezetet, bár megint kicsit megkésve, de ez most még csak part 1, a part 2-őt pedig még ma később felteszem, csak nekem még kell csinálnom egy prezentációt itt közben, bár ez nem ide tartozik, de közben azt is csinálom, és nincs időm a kettőre egyszerre, így ha azzal végeztem, megírom a part 2őt, és még ma este felteszem! Köszönöm ismét a nem várt 10 komit.. Ne váljatok meg a jó szokásotoktól :D
Jó olvasást!
Puszi, Bella

25.fejezet

Kristen szemszög

Rob felrohant velem az ölében a lépcsőn, és belökve a hálószoba ajtót derekamnál fogva ledobott az ágyra. Tetszett, hogy ennyire vad lett hirtelen, így én sem tétlenkedtem, pólójánál fogva rántottam vissza magamhoz, és egyből ajkait kerestem fel enyéimmel, majd nyelvemmel bebocsájtást kértem szájába, és vadul faltuk egymás ajkait. Ám ebben a pillanatban valami megzavart minket, amit most a pokolra kívántam volna. Piruló arccal hajoltam el Robtól.

-Hozok neked valami reggelit. –mondta Rob, a hasam hangos korgása után.
-Ne haragudj! És köszönöm. De lemegyek veled. Nem kell felhoznod.
-Maradj itt! –parancsolt rám, én pedig kénytelen voltam szót fogadni neki.

Amint ott hagyott, én addig megszabadultam a felesleges ruhadaraboktól, és csak a fehérneműt hagytam magamon, majd végignyújtóztam az ágyon, és úgy vártam Rob-ot.

Rob szemszög

Amikor Kristen elment, egész végig azon izgultam itthon, hogy vajon milyen eredményekkel jön haza. Nem mentem vele, mert tudtam, ha mindketten csak ott halálra izguljuk magunkat, attól csak mindketten idegesebbek leszünk. Még visszaaludtam egy 1,5 órát, utána pedig kikeltem, és kikeltem az ágyból, és vártam, hogy Kristen vissza jöjjön. Ígyis alig bírtam nyitva tartani a szememet, a kávét is alig bírtam feltenni főni. Rá is borultam az asztalra, és el is aludtam, mert már csak azt hallottam, hogy Kristen megjött. Azonnal kérdeztem is tőle, hogy mi volt, de ő még húzta is az agyamat vele, míg végül kibökte, hogy még nincs veszély. Ezt letudtuk, én pedig rögtön el is indultam kedvesem felé, majd ő a falig hátrálva előlem, Megcsókoltam, és feneke alá nyúlva emeltem fel, ő pedig lábait derekamra fonta, így még jobban magához szorítva már tettre kész vágyamat, amit így már ő is érzett. Felsétáltam vele a lépcsőn, közben egy milliméterre se engedtem messzebb magamról, majd mikor beértünk a hálóba, le dobtam az ágyra, és ő pedig pólóm után nyúlva rántott vissza, és tapadt ajkaimra. Ám ekkor hasa korogni kezdett, így én hülye, mert eszembe jutott, hogy csak így letámadtam, és nem kérdeztem meg, hogy éhes e.

Lerohantam a konyhába, és nem sok mindent találtam a konyhában, csak tojást a hűtőben, így kivettem 4 db-ot, és elővettem egy serpenyőt, majd olajt öntve vele beletettem a tojásokat, és amíg az ott sült, addig főztem egy kávét. Majd kirohantam az utcára, és a ház előtt lévő bokorról téptem egy szál virágot, majd bent mindent egy tálcára pakolva felsiettem fele kedvesemhez, ám amikor beléptem az ajtón, majdnem eldobtam a tálcát, mert ugyanis amikor rápillantottam Krisre, azt hittem, ott mentem leteperem. Csak egy szál fehérnemű volt rajta, semmi más, és ott feküdt végig az ágyon. 

2011. május 3., kedd

2 db díj :))

Sziasztok!!

Kaptam még 2 db díjat, mindkettőt Noémitől :) <3 Köszönöm!!

 

1. Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad! 
2. Tedd ki a logót a blogodra
3. Írj magadról 7 dolgot.

7 dolog: 

1) Szeretek történeteket írni.
2) Szeretem Robsten-t. Bár sztem ez nem is kérdés :D
3) Amerikába szeretnék menni. 
4) Barna hajú, és szemű vagyok
5) Imádom a kuyákat.
6) Már várom a nyarat.
7) Fagyi minden mennyiségben :P

Add tovább 7 embernek, belinkelve a blogjukat!



Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad! 
Tedd ki a logót a blogodra! Ez is meg van!
Írj magadról három dolgot:

1) 16 éves leszek nyáron.
2) Van 2 óriás kutyám.
3) Nem tudok 3.dikat, hetet is nehéz volt összeszedni XD

Add tovább 3 embernek:

2011. április 25., hétfő

Észrevételek

Sziasztok :) Na mint észrevettem, sokatoknak nem tetszett az, hogy Rob így viselkedett ebben a babás dologban. És köszönöm, ha leírjátok, ha valami nem tetszik. Amúgy higgyétek el, mindennek van valamilyen oka, és most sokan azt gondoljátok, hogy Robnak Kristen csak a szexre kell, hát ebben most nincs igazatok, mert Rob tényleg szereti Kristent, és aggodalomra semmi ok, ezt az ügyet meg majd szépen lerendezem, hogy visszatérjünk a romantikus Rob-hoz, és ne csak a kanos férfi látszódjon/érződjön belőle. A friss szerdán este jön majd egyébként :) 
Puszi, Bella

2011. április 24., vasárnap

24/2

Sziasztok. Nem fűznék most hozzá semmit, ne utáljatok, amiért ilyen soká jött a friss :$ Köszönöm a 10 komit :) Jó olvasást!
Puszi, Bella

24.fejezet/Part 2

Kristen szemszög

Reggel éreztem, hogy Rob ujjait végig húzza gerincem mentén, és így oda-vissza csinálta ezt még párszor, mire kezdtem ébredezni. Felemeltem fejemet, és belenéztem gyönyörű szemeibe, elvesztem bennük, rámosolyogtam, majd felé nyújtóztam, hogy megkaphassam a reggeli csókomat. Ajkaimat övére nyomtam, és már kezdtünk belemelegedni a dolgokba, és már csak azt éreztem, ahogy fölém tornyosul, én pedig lábaimat dereka köré fonva húzom magamhoz közelebb. Úgy faltuk egymás ajkait, mintha az életünk múlna rajta, de nem élvezhettük sokáig, ugyanis levegő hiány miatt elkellett szakadnunk egymástól. És amúgy is, ma elkellett mennem a nőgyógyászhoz, hogy kiderüljön, lett e valami következménye a tegnapi kis dolognak. Én nem bántam volna, de nem  most, hanem majd pár évvel később. Nem akartam úgy járni, mint akiket a tvben mutatnak, a tini szülők.

-Rob, elkéne mennem a nőgyógyászhoz. –mondtam
-Ühüm…. –dünnyögte, miközben nyakamat borította be apró puszikkal.
-Rooob, nem is figyelsz rám. –mondtam kissé mérgesen
-Dehogy is nem, figyelek én. El kell menned a nőgyógyászhoz, és, mi tart vissza?
-Hát, hogy mi?! Te!-mondtam mostmár mosolyogva
-Így nem fogok eljutni odáig, ha nem kelünk ki az ágyból. Majd utána folytatjuk. Ígérem!
-Hmm, nem hangzik rosszul. Írass fel valami bogyót. –mondta
-Nem fogom elfelejteni.

Lassan kikeltem az ágyból, de Rob még mindig ugyanolyan lista volt. Bár éhes szemekkel követte végig, amíg összeszedem a szanaszét hajigált ruháimat. Haza rohantam még előtte. Itt még azt sem tudtam, hol van a kórház, nem hogy nőgyógyászom lenne. Gyorsan fellapoztam a telefonkönyvet, hátha találok benne valakit, és szerencsére sikerült is. Egyből telefonáltam, és azt mondta, egy fél óra múlva tud is fogadni. Remek, már csak oda kell találnom. És rendbe szedni magamat. 10 perc alatt végeztem is, majd a neten gyorsan megnéztem, hol is van a kórház. Kb. egy 15 perc séta. Elindultam, és szerencsémre könnyen oda is találtam. A recepción megérdeklődtem, hanyadikon találom a nőgyógyászatot, és a nő kedvesen eligazított. Beszálltam a liftbe, és benyomva a 2-es gombot, egyre idegesebb lettem. Eddig nem voltam, de mostmár kezdtem az lenni. Mi van, ha már túl késő, és megtörtént a dolog? Lassú léptekkel szálltam ki a liftből az üres folyosóra, és leültem egy székre. Idegesen doboltam a kezemmel a térdemen, mire végre kinyílt az ajtó, és kijött rajta az asszisztens, és behívott.

-Kristen Stewart? –kérdezte
-Igen.
-Kérem fáradjon be.

Bementem a rendelőbe, ahol a doktornő (szerencsére nő) üdvözölt, és egyből kérte, hogy üljek fel a székbe. Közben felvette az adataimat, amit bediktáltam neki, így felkerültem a betegek listájára. Majd miután ezt befejezte, teljes figyelme az enyém volt, és vagy 20 féle kérdést felsorolt.

-Mi a probléma? –kérdezte
-Hát szóval – nem tudtam, hogy kezdjek bele, de mivel ez egy nőgyógyász, így talán jobban megtudok nyílni – amikor először voltunk együtt a barátommal, elfelejtettünk védekezni, és hát, aggódunk, hogy esetleg ennek lett valami következménye. És azért jöttem, hogy ezt most kiderítsük.

-Értem, hát, akkor most elvégzünk egy ultrahangos vizsgálatot.

A nő bekente a hasamat, és ráhelyezte az ultrahangos fejet, és elkezdett vele a hasamon körözni. Már majd megevett az idegesség, mikor bejelentette, hogy még nem volt késő, a baba nem fogant meg, és most abban az időszakban vagyok, hogy még nincs megtermékenyíthető petesejt. Elégedettem fújtam ki a levegőt. Még elvégzett néhány vizsgálatot, hogy tényleg igaz legyen, majd felírt nekem egy fogamzásgátlót, amit a patikában ki is váltottam, miután eljöttem a kórházból. Boldogan rohantam haza Robhoz, aki még mindig egy alsógatyában ült mostmár éppen a konyhában, és bögre kávét szürcsölgetett éppen, bár szegény nehezen találta a pohár szélét.

-Szia –köszöntem be neki.
-Szia –köszönt vissza, és mostmár élénkebb volt, mert egyenes ülőhelyzetbe vágta magát, és kíváncsian méregetett.
-Na mi volt? –kérdezte
-Hát…. –kezdtem bele lehajtott fejjel – kicsit húzni akartam az agyát.
-Na szóval….
-Bökd már ki Kristen!!!
-Na szóval nem vagyok terhes.

Ekkor egy elégedett sóhaj kúszott ki a száján, mint nekem a rendelőben.

-Na most megkönnyebültem. –mondta
-Gondolj bele, én milyen ideges voltam egész végig.
-Elhiszem. Na de hol is tartottunk, mielőtt elmentél? –kérdezte, közben már felém közeledett.
-Nem hiszem el, hogy lehetsz egyfolytában ilyen kanos? Eddig nem voltál ilyen.
-Mert eddig nem tudtam, hogy mit tudsz.
-Hát bazd meg Pattinson!! Csak erre kellek? –kérdeztem
-Nem. –mondta, de közben már addig hátrált velem, hogy a hátam a falnak nyomódott, így már nem volt menekülésre lehetőség.
-Nekem te kellesz. Mindenben. Mindenkor. Csal te kellesz nekem Kristen. –súrolta ajkaival nyakam hajlatát, majd arcomat, majd ajkait enyémekre tapasztotta. Karjaimat nyaka köré fonva húztam még közelebb magamhoz, még egy papír lap se fért volna közénk. Nyelvünk vad táncot járt, közben Rob fenekem alá nyúlva megemelt, és ismét felfelé tartott a hálóba. Ezt a lépcsőt úgy látszik, sosem kell megjárnom egyedül….

Újabb díj :)

Kaptam egy újabb díjat, szám szerint a másodikat Noémi-től. 


Írj magadról 7 dolgot!

1.Hatalmas Robsten rajongó vagyok.
2.Mindenféle zenét szeretek. 
3.Szeretem az állatokat
4.Egyszer szeretnék eljutni Amerikába, azon belül is Los Angelesbe. 
5.Szeretek blogolni. 
6.Szeretek olvasni.
7.Kedvenc évszakom a nyár

Add tovább 7 embernek, belinkelve a blogjukat!