24/2

Sziasztok. Nem fűznék most hozzá semmit, ne utáljatok, amiért ilyen soká jött a friss :$ Köszönöm a 10 komit :) Jó olvasást!

Puszi, Bella

24.fejezet/Part 2

Kristen szemszög

Reggel éreztem, hogy Rob ujjait végig húzza gerincem mentén, és így oda-vissza csinálta ezt még párszor, mire kezdtem ébredezni. Felemeltem fejemet, és belenéztem gyönyörű szemeibe, elvesztem bennük, rámosolyogtam, majd felé nyújtóztam, hogy megkaphassam a reggeli csókomat. Ajkaimat övére nyomtam, és már kezdtünk belemelegedni a dolgokba, és már csak azt éreztem, ahogy fölém tornyosul, én pedig lábaimat dereka köré fonva húzom magamhoz közelebb. Úgy faltuk egymás ajkait, mintha az életünk múlna rajta, de nem élvezhettük sokáig, ugyanis levegő hiány miatt elkellett szakadnunk egymástól. És amúgy is, ma elkellett mennem a nőgyógyászhoz, hogy kiderüljön, lett e valami következménye a tegnapi kis dolognak. Én nem bántam volna, de nem  most, hanem majd pár évvel később. Nem akartam úgy járni, mint akiket a tvben mutatnak, a tini szülők.

-Rob, elkéne mennem a nőgyógyászhoz. –mondtam

-Ühüm…. –dünnyögte, miközben nyakamat borította be apró puszikkal.

-Rooob, nem is figyelsz rám. –mondtam kissé mérgesen

-Dehogy is nem, figyelek én. El kell menned a nőgyógyászhoz, és, mi tart vissza?

-Hát, hogy mi?! Te!-mondtam mostmár mosolyogva

-Így nem fogok eljutni odáig, ha nem kelünk ki az ágyból. Majd utána folytatjuk. Ígérem!

-Hmm, nem hangzik rosszul. Írass fel valami bogyót. –mondta

-Nem fogom elfelejteni.

Lassan kikeltem az ágyból, de Rob még mindig ugyanolyan lista volt. Bár éhes szemekkel követte végig, amíg összeszedem a szanaszét hajigált ruháimat. Haza rohantam még előtte. Itt még azt sem tudtam, hol van a kórház, nem hogy nőgyógyászom lenne. Gyorsan fellapoztam a telefonkönyvet, hátha találok benne valakit, és szerencsére sikerült is. Egyből telefonáltam, és azt mondta, egy fél óra múlva tud is fogadni. Remek, már csak oda kell találnom. És rendbe szedni magamat. 10 perc alatt végeztem is, majd a neten gyorsan megnéztem, hol is van a kórház. Kb. egy 15 perc séta. Elindultam, és szerencsémre könnyen oda is találtam. A recepción megérdeklődtem, hanyadikon találom a nőgyógyászatot, és a nő kedvesen eligazított. Beszálltam a liftbe, és benyomva a 2-es gombot, egyre idegesebb lettem. Eddig nem voltam, de mostmár kezdtem az lenni. Mi van, ha már túl késő, és megtörtént a dolog? Lassú léptekkel szálltam ki a liftből az üres folyosóra, és leültem egy székre. Idegesen doboltam a kezemmel a térdemen, mire végre kinyílt az ajtó, és kijött rajta az asszisztens, és behívott.

-Kristen Stewart? –kérdezte

-Igen.

-Kérem fáradjon be.

Bementem a rendelőbe, ahol a doktornő (szerencsére nő) üdvözölt, és egyből kérte, hogy üljek fel a székbe. Közben felvette az adataimat, amit bediktáltam neki, így felkerültem a betegek listájára. Majd miután ezt befejezte, teljes figyelme az enyém volt, és vagy 20 féle kérdést felsorolt.

-Mi a probléma? –kérdezte

-Hát szóval – nem tudtam, hogy kezdjek bele, de mivel ez egy nőgyógyász, így talán jobban megtudok nyílni – amikor először voltunk együtt a barátommal, elfelejtettünk védekezni, és hát, aggódunk, hogy esetleg ennek lett valami következménye. És azért jöttem, hogy ezt most kiderítsük.

-Értem, hát, akkor most elvégzünk egy ultrahangos vizsgálatot.

A nő bekente a hasamat, és ráhelyezte az ultrahangos fejet, és elkezdett vele a hasamon körözni. Már majd megevett az idegesség, mikor bejelentette, hogy még nem volt késő, a baba nem fogant meg, és most abban az időszakban vagyok, hogy még nincs megtermékenyíthető petesejt. Elégedettem fújtam ki a levegőt. Még elvégzett néhány vizsgálatot, hogy tényleg igaz legyen, majd felírt nekem egy fogamzásgátlót, amit a patikában ki is váltottam, miután eljöttem a kórházból. Boldogan rohantam haza Robhoz, aki még mindig egy alsógatyában ült mostmár éppen a konyhában, és bögre kávét szürcsölgetett éppen, bár szegény nehezen találta a pohár szélét.

-Szia –köszöntem be neki.

-Szia –köszönt vissza, és mostmár élénkebb volt, mert egyenes ülőhelyzetbe vágta magát, és kíváncsian méregetett.

-Na mi volt? –kérdezte

-Hát…. –kezdtem bele lehajtott fejjel – kicsit húzni akartam az agyát.

-Na szóval….

-Bökd már ki Kristen!!!

-Na szóval nem vagyok terhes.

Ekkor egy elégedett sóhaj kúszott ki a száján, mint nekem a rendelőben.

-Na most megkönnyebültem. –mondta

-Gondolj bele, én milyen ideges voltam egész végig.

-Elhiszem. Na de hol is tartottunk, mielőtt elmentél? –kérdezte, közben már felém közeledett.

-Nem hiszem el, hogy lehetsz egyfolytában ilyen kanos? Eddig nem voltál ilyen.

-Mert eddig nem tudtam, hogy mit tudsz.

-Hát bazd meg Pattinson!! Csak erre kellek? –kérdeztem

-Nem. –mondta, de közben már addig hátrált velem, hogy a hátam a falnak nyomódott, így már nem volt menekülésre lehetőség.

-Nekem te kellesz. Mindenben. Mindenkor. Csal te kellesz nekem Kristen. –súrolta ajkaival nyakam hajlatát, majd arcomat, majd ajkait enyémekre tapasztotta. Karjaimat nyaka köré fonva húztam még közelebb magamhoz, még egy papír lap se fért volna közénk. Nyelvünk vad táncot járt, közben Rob fenekem alá nyúlva megemelt, és ismét felfelé tartott a hálóba. Ezt a lépcsőt úgy látszik, sosem kell megjárnom egyedül….