27/1.fejezet

Sziasztok! Itt lenne a következő fejezet. Most eltekintettem a komiktól, mert valami hiba volt a rendszerben, és eltűnt mind, de kíváncsi lettem volna azért a reakciótokra és a véleményetekre a történt eseményekről. De azért a komikat most is várom ide is! Jó olvasást!

Puszi, Bella

27.fejezet/1

Kristen szemszög

Csak süllyedtem bele a szenvedésbe, ez még rosszabb volt minden kínnál. Ahogy éreztem a karokat magam mögül, nem kellett felnéznem, hogy tudjam, ki az. Egyből belebújtam ölelésébe, és nyakát átkarolva döntöttem fejemet vállára, és olyan szorosan húztam magamhoz, hogy majdnem megfojtottam szegényt.

-Kristen, hallottam, mi történt, annyira sajnálom, részvétem. –mondta Rob

-Rob, kérlek ne hagyj el, maradj itt velem!-öleltem még szorosabban, ő pedig hátamat simogatta.

-Sshhh.. nyugodj meg, itt vagyok veled, és soha nem hagylak el. Ígérem! Gyere, menjünk be, mert megfázol itt kint!

Felhúzott, és kinyitva az ajtót bevezetett az ajtón, és én leültem a kanapéra, ő pedig a konyhába ment, és egy 10 perc múlva vissza is ért egy gőzölgő pohárral a kezében, plusz egy fehér pirulával.

-Tessék, hoztam neked teát, és egy aszpirint, vedd be, és egy kicsit lenyugszol tőle. –mondta Rob.

Nagyon kedves volt tőle, hogy így gondolt rám, de sehogysem tudtam meg nyugodni. Újra előbuggyantak a könnyeim, és Rob egyből mellettem termett, és leült mellém az ágyra, a bögrét pedig letette az asztalra a bogyóval együtt, és ismét szorosan magához vont. Nem tudom, hogy fogok túllépni ezen az időszakon. Abban biztos vagyok, hogy nélküle biztosan nem fog menni. Szükségem van rá.

-Rob, nem tudom mit csináljak. Én ezt nem bírom. Temettem arcomat a kezembe, és mostmár zokogtam.

-Én itt maradok veled. Nem maradsz egyedül. Ott vannak a bátyáid, a nevelőapád, én, mindenki. –mondta Rob

-Annyira szeretlek. –mondtam.

-Én is téged.

Majd Rob megfogott, és az ölébe húzott szemből, én pedig szorosan hozzábújtam, és tudtam, hogy most nem a vágy vezérli, hanem hogy minnél közelebb lehessen hozzám, és hogy nekem segítsen. Éreztem, hogy a szemeim nagyon felvannak dagadva, a még most is tartó folyamatos sírástól. Felvettem a bögrét és a pirulát az asztalról, és egy hajtásra meg is ittam mindet. Éppen langyos volt még, így nem égette le a torkomat.

-Mióta vártál rám odakint? –kérdezte

-Nem tudom, olyan 7-8 felé jöttem át, hívtalak meg csöngettem, de nem voltál itt.

-Annyira sajnálom. –mondta – Anyuéknál voltam egész este, ne haragudj, hogy nem szóltam róla. Épp Cameron hívta fel a nővéremet, hogy mi történt. Egész jóba lettek.

-Örülök neki.

Rob szemszöge

Délután miután elment Kris, anyu hívott, hogy nem e ugornék át ma este hozzájuk egy kicsit. Egyből igent mondtam, és miután odaértem, jutott eszembe, hogy Krisnek nem szóltam, és beszéltük, hogy majd találkozunk később, de észrevettem, hogy otthon hagytam a telefonom. Gondoltam, hogy majd Kris próbál hívni, és aggódni fog, de úgy döntöttem, hogy majd sietek haza. Anya egy puszival üdvözölt, és rengeteget beszélgettünk, hogy mi van velünk mostanában Kristennel. Azt mondta, hogy szerinte Kris teljesen megváltoztatott engem. Én is így éreztem. Épp a nappaliban ültünk, amikor Lizzy beállított elég sokkolt állapotban, és látszott, hogy már a sírógörcs kerülgeti.

-Jézusom Lizzy, mi történt? –kiabálta anya, de még nyugodt volt a hangja.

-Jules…. Kristen anyja… autóbalesetet szenvedett…..

-És… mondd már, mi van vele? Mennyire súlyosan sérült meg?

-Nem tudták megmenteni. Meghalt. –mondta Lizzy, és egyből elkezdett sírni.

-Úristen…. Ez biztos nem igaz. Kris tudja már?

-Igen, már mondták neki.

-Akkor én most azonnal indulok haza. Ne haragudjatok, de látnom kell.

-Persze fiam, menj csak. –mondta anya.

Gyorsan adtam neki egy puszit, és padlógázzal hajtottam egészen hazáig. Gyorsan beakartam még menni hozzám is, hogy kihozzam a telefonom, ám amikor kiszálltam a kocsiból, megláttam, hogy valaki fekszik az ajtó előtt. Egyből odarohantam, és láttam, hogy Kristen fekszik ott, és rázza a sírás. Két karommal magamhoz húztam őt, és átöleltem. Vacogott már, így jobbnak láttam bemenni. Csináltam gyorsan egy teát, és amikor bevittem, láttam meg, hogy a szemei teljesen felvannak duzzadva a rengeteg sírástól. És ismét rátört egy ilyen pillanat, én pedig leülve mellé szorosan magamhoz húztam. Egész este ugyanígy ült az ölemben, miután odahúztam, és végig éreztem, ahogy rázkódik felettem, én pedig nyugtatgatni próbáltam, és közben hátát simogatva dúdoltam neki valamit, amitől egy kissé kezdett már megnyugodni. Kicsit kezdte élezdgetni az alsó részemet, de most nem gondolhattam semmi ilyenre. Ahogy ott fogtam a kezemben törékeny és szenvedő testét, én magam is szenvedtem, és átéreztem a fájdalmát. Egyszer csak megéreztem,hogy egyenletesen szuszog a vállamon, így tudtam, hogy elaludt. Óvatosan felálltam vele, és felvittem a hálóba, ott levetkőztettem, hogy csak a bugyi és a felső maradjon rajta, ugyanis az alatt nem volt semmi, majd befektettem az ágyba, és betakartam, majd én is levetkőzve bebújtam mellé az ágyba.