10.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 10.fejezet! Köszönöm a komikat! :) Jó olvasást! 

Puszi, Bella

10.fejezet

Kristen szemszög:

Már nem tudom, mióta állhatunk ott, mint egy szobor, de nem akaródzott abba hagyni egyikünknek sem a dolgot, szinte izzott a bőröm, ahol hozzám ért. Még közelebb húzott magához, én pedig egyik kezemmel hajába túrtam. Már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a háttérben a torkát köszörüli, és mi pedig szétrebbentünk.

-Azt kértük, csak egy csók, nem azt, hogy rögtön egymásnak essetek itt. De a feladatot teljesítettétek. Rob, te jössz!

Még mindig a hatása alatt voltam, felnéztem Robra, aki szintén engem nézett, és csak úgy perzselt a tekintetével. Visszament a helyére, én is, és pörgetett. Most Nikki jött ki.

-Felelsz, vagy mersz?

-Felelek!

-Hát, akkor, lássuk csak….. Mikor vesztetted el a szüzességed?

-Micsoda? Milyen kérdés ez?? Kapd be!

-Na, csak egy számot kérek.

-16 voltam.

Ekkor elfogott a pánik. Gondolom, itt már mindenki legalább túl volt az első együttléten valakivel. Csak én lógtam ki a sorból. Csak ne tudódjon ki, mert ez nekem égő. Tudom, hogy nem az a lényeg, hogy az első pasival, akit találsz, bújj az ágyba egyből, de már vágytam arra az érzésre. Hogy valaki szeressen.

-Szerintem hagyjuk abba ezt a játékot, mert nem lesz belőle semmi jó, csak egymás szivatjuk-mondta Jackson

-Ez szerintem is jó ötlet, bár nem minden része volt szívatás- mondta Rob

Na vajon ezt most hogy értette?! Még mindig a számon éreztem ajkait, ami repetáért kívánkozott, de tudtam, hogy ez lehetetlen. És csak egyszeri alkalom volt.

A csajok magukkal húztak, bele vissza a medencébe. Én pedig egy félóra után kiszálltam, mert elkellett mennem wc-re, és gondoltam, ha jövök vissza, hozom ki valami nasit is, és valami üdítőt is. Épp a konyhában pakolásztam, mikor megéreztem a derekam körül hátulról egy ölelést, és valaki belecsókolt a nyakamba. A sok száz közül is megismertem volna, hogy ki az.

-Mit csinálsz?-kérdeztem

-Kristen…..-mondta

Bár jól esett az érintése…

-Kérlek szépen, engedj el!-mondtam neki

Most még szorosabban ölelt magához, és hátulról arcát belefúrta a hajamba. És azután elengedett.

-Köszönöm.-mondtam, de mire megfordultam, már nem volt ott.

Egy kicsit szomorúnak éreztem magam emiatt. De nem akartam semmi komolyat. És reméltem, hogy ő sem. Bár akármennyire vonzott is, tudtam, hogy ez csak barátság marad. Felpakoltam a nasit egy tálcára, és vittem ki egy üveg üdítőt. A srácok bent voltak a vízben a lányokkal, és láthatóan jól érezték magukat. Csak Rob ült kint a széken, és bámult maga elé, de látszólag kissé szomorúnak tűnt. Letettem mindent az asztalra, és leültem mellé a székre.

-Figyelj Rob-kezdtem, de nem tudtam folytatni. Nem tudtam, mit mondhatnék. A csók óta ilyen furcsa. Csak nem tudtam, hogy miért.

-Figyelj, ami délután történt, az csak játék volt. Felejtsd el, én már rég megtettem-hazudtam most.

-Elfelejtette-mormolta az orra alatt, gondolom, úgy akarta mondani, hogy ne halljam.

Rob szemszög:

Elfelejteni?! Hogy lehetne ezt elfelejteni. Ezt lehetetlen. Leírni ezt az érzést. Éreztem, hogy mit váltok ki belőle, nem felejthette csak úgy el. Nem lehet. És mikor a konyhába mentem utána, éreztem, ahogy összerezzen a karjaimban. Nem mondhatja csak azt, hogy felejtsem el. Jól tudtam, hogy ő sem, csak ezt próbálja mondani.

-Igen, és próbáld meg te is!-úgy látszik, hangosan gondolkodtam, és kimondtam az előbb.

Karomra simította a kezét, én pedig felsóhajtottam, és felálltam, majd otthagyva őt, beugrottam a vízbe a többiekhez. Ott legalább egy kicsit lenyugtatom magam.

Ő nem jött vissza, de néha-néha rápillantottam a vízből, és láttam, hogy most ő ül szomorúan a széken, lehajtott fejjel, és láttam 1-2 könnycseppet csillogni az arcán. Fájt ilyen szomorúnak látni, és most tudtam, hogy ez miattam van. Legszívesebben odamentem volna, és olyan szorosan ölelem magamhoz, amennyire csak tudom, csak hogy megnyugodjon. De tudtam, hogy nem rám van szüksége. Nem akartam ezt a kezdődő barátságot elrontani, márha ebből több nem lehet. És úgyéreztem, hogy ebből nem lesz több. Már kezdett sötétedni, és a srácokkal úgy gondoltuk, ideje lenne menni. Kimásztunk a vízből, összepakoltunk. Kristen pedig kikísért minket. A srácok adtak neki 1-1 puszit az arcára, és én is kaptam egyet. Elég közel a számhoz. Ahogy én csináltam a múltkor is. És akkor nem reménykedtem még többen.

Kristen szemszög:

Miután Robék elmentem, a csajokkal összepakoltunk kint, és utána bejöttünk, bebújtunk a takaró alá a kanapén, és betettünk egy filmet. Én kimentem, és csináltam popcorn-t. Még mindig a délután történteken zakatolt az agyam. Nem tudtam kiverni a fejemből. Elfelejteni sem tudtam. És mostmár tudtam, hogy ő sem fogja.

Visszabújtam a lányok mellé.

-Tudod, ami délután volt….-kezdte Ashley

-Nem akarok róla beszélni!-válaszoltam egyből.

-Tudod, én csak gondoltam, szeretnél beszélni róla, de ha nem, nem.

-Nem, nem szeretnék. Ne haragudj.

-Nem, semmi baj.

Tovább folytattuk a filmet. Mikor véget ért, a lányok nem sokkal később el is mentek haza. Még pakolásztam egy kicsit, majd anyám is lejött.

-Kedvesnek látszanak a barátaid, örülök, hogy ilyen hamar találtál barátokat-mondta anyám.

-Igen, én is nagyon örülök. Sokkal jobb itt. –mondtam

-Gyere, készítek valami vacsorát.

Bementünk a konyhába, én pedig felültem a pultra. Anyám gyorsan összeütött valamit, majd gyorsan meg is ettük.

Taylorék is hazaértek, és leültem velük a nappliba. Olyan régen beszéltünk már így.

-Mizujs hugi?

Sóhajtottam egy nagyot, és belekezdtem a mondókámba, ami eddig történt. Tudtam, hogy ők meghallgatnak, és tudnak nekem tanácsokat adni. Főleg, ha pasiügyről volt szó. Bár eddig nem kellett sokszor ilyen ügyben kérnem a segítségüket, hiszen még csak álmodoztam a pasikról, barátom még nem volt.

Mindketten szorosan magukhoz öleltek.

-Figyelj hugi, ezt megkell szoknod, hogy a pasik néha tudnak hülyék lenni. És ezt tapasztalatból mondjuk. Volt időnk kitapasztalni ezt a lányoknál, és későn nőtt be a fejünk lágya. Hidd el, minden rendbe fog jönni. Bár ez a Rob, ahogy most meséltél róla, jobb fejnek tűnt, mint amikor az utcán találkoztunk vele. Na de mindegy is. Ez nem a mi dolgunk. Csak egyet kérünk, hogy vigyázz magadra!

-Köszönöm, annyira szeretlek titeket!-mondtam, és már a könnyek is odagyűltek a szemembe, csak úgy mint délután. De ott remélem, senki nem vette észre.

-Mi is téged!

-Na de én felmegyek, nem szeretnék nektek itt egész este panaszkodni!

-Ugyan, tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz, és bármit megbeszélhetünk!

-Köszönöm!

El is indultam fel a szobámba, és beálltam a zuhany alá. Nem akartam most sokáig fentlenni, bár hétvége volt. Tudtam, hogy ígyis egész éjjel fentleszek. Hallgattam egy kis zenét az ipodomról, és álomba sírtam magam.