12.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a beígért második fejezet! Bár egy kicsit belecsúsztam vele a holnapba/mába, de remélem, nem haragszotok meg! Jó olvasást!

Puszi, Bella

12.fejezet

Kristen szemszög:

Claire az asztalhoz invitált minket, mi pedig leültünk. A lányok azonnal el is kezdtek faggatni, mindenről, amiről csak lehetséges. Később Claire tálalta a vacsorát, és mondta, hogy még jön a fiuk is csak egy kicsit késni fog. Csak minket nem akart megváratni a vacsorával. Nagyon finom volt minden. Már lassan pukkadásig voltam. És még csak ezután jött a desszert. Ami tiramisu volt. Az egyik kedvencem. A vacsora után a nappaliba mentünk át, ahol leginkább anyámék beszélgettek, én pedig a lányokkal voltam elfoglalva. Ahogy Cameronék is. De ők teljesen más okokból kifolyólag. Nagyon jól elbeszélgettünk a lányokkal, és mostmár tudtam, hogy velük is jóban leszek. Mennyivel más Los Angeles, mint ahol eddig laktunk.

Rob szemszög:

Miután eljöttünk Kristenéktől, teljesen a fiúk agyára mentem, így egyedül is hagytak otthon, ahol néhány üveg sörbe fojtottam bánatomat. Meg is látszott, hiszen reggel hatalmas fejfájással ébredtem. Anyám hívott később, hogy menjek át hozzájuk este, mert vacsoravendégek lesznek, és szeretné, hogyha én is ott lennék. Nem nagyon vágytam most társaságra, de mivel amúgy is régen láttam anyáékat, azt mondtam, elmegyek. Próbáltam emberibb külsőt varázsolni magamra, és mivel anyám azt mondta, a barátnője, a lánya, és annak két fia, meg férje jön, gondoltam, nem megyek üres kézzel, így elugrottam a boltba gyorsan, és vettem két csokor virágot. Benyomtam magamba valami ebéd féleséget. Azután beálltam a zuhany alá. Még mindig a gondolataim között csak Kristen járkált. Szegény lány előtt is annyira akartam tartani a bunkó arcomat, amivel csak eltvolítottam magamtól, bár „barátok” voltunk, mégsem kerültem elég közel hozzá. Mindent szépen lassan fogok csinálni. Megváltozni szeretnék. Érte talán képes lennék. Bármire. És talán ha megmutatnám neki az igazi énemet, mint aki vagyok, amikor vele vagyok. Kiszálltam a zuhany alól, megtörölköztem, és felvettem a fekete farmerom, és egy kék inget, alá pedig egy fehér pólót. Még volt kb. 2 órám. Addig elszívtam legalább 5 szál cigit, és megittam egy sört is, csak hogy valamivel megpróbáljam legalább egy pillanatra is kiűzni Kristent a gondolataim közül. Fél 6 volt, és mivel tudtam, hogy legalább 20 perc az út anyámékhoz, el is indultam. De már épp kanyarodtam ki a főútvonalra, mikor eszembe jutott, hogy a virág otthon maradt. Gyorsan visszafordultam érte, bár azt mondják, balszerencsét hoz, ha már visszakell menni valamiért, de én nem voltam babonás.

5 percen belül ismét a kocsiban ültem., de már ígyis késésben voltam, mert már 6 óra volt, ugyanis mikor máskor lenne dugó, ha nem most. Legalább 20 percet álltam még, mikor végre megindult a sor. Mire odaértem, már tudtam, hogy túlvoltak a vacsorán, mivel a nappaliból hallottam kiszűrődni a hangokat, amikor beléptem az ajtón. Egyből egy ismerős hang kúszott a fülembe, de azthittem előszőr,  hogy csak képzelődöm. Ám amikor beléptem a nappali ajtajába, rájöttem, hogy nem csalt a fülem. Kristen volt az. Háttal ült nekem, és a lányokkal beszélgetett. És megpillantottam a bátyjait is. Reméltem, nem lesz semmi konfliktus köztünk azok után, ami történt még a múltkor.

-Öcsiii!!-kiáltotta Lizzy, és elindult felém, és már csak azt érzékeltem, hogy a nyakamba ugrik, és magához szorít.

Vicky ugyanígy tett, és ennek a hangzavarnak következtében Kristen is megfordult, és amikor meglátott, láttam, hogy kikerekednek a szemei, és abban a pillanatban el is fordította a fejét.

Anyám is odajött üdvözölni, és mivel már régen látott, percekig ölelt magához. Majd pedig bemutatott Kristen családjának. Eléggé meglepődtem, hogy ők azok. Üdvözöltem Kristen édesanyját, és átadtam neki a csokrot, amit megköszönt. Ugyanígy tettem Kristennel is, aki fülig volt pirulva.

-Fiam, ő itt Jules. A kolleganőm a cégnél. Ők pedig itt a családja. Kristen, Taylor, Cameron, és John.

-Örülök, hogy megismerhetem önöket. –mondtam

Kristen bátyjaival kezet fogtam, és egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint akik utálnának, így egy kissé megnyugodtam.

Kristen elvette a csokrot, és megköszönte, majd tőle is kaptam egy puszit az arcomra. Anyámék meglepődtek, hogy ismerjük egymást, de azután mondtam, hogy egy iskolába járunk.

Ő pont kiment a mosdóba, én pedig mint jó vendég(látó), mentem, és megmutattam neki, merre találja. Eszméletlenül nézett ki ma is, csak úgy, mint ma is. Az illata amolyan drog volt a számomra, amiből ha parfümként árulnák, biztos mindet megvenném. Megköszönte, hogy elkísértem, de én megvártam még kint őt. Beszélni szerettem volna vele. A sötétben álltam, mivel lámpát nem kapcsoltunk, így amikor kijött az ajtón, elkaptam a karját, és behúztam az egyik szobába.

-Mit csinálsz Rob?!-kérdezte egy kissé ijedten. Lehet azt hitte, épp megerőszakolni készülöm, de nagyon tévedett.

-Csak beszélni szeretnék veled. Négyszemközt.

Leült az ágyra, én pedig a szemben lévő fotelbe ültem, nehogy elmenjen, és tényleg azt higgye, hogy letámadhassam.

-Miről szeretnél beszélni?-kérdezte, és közben a földet fixírozta.

-Rólunk-mondtam. Bár olyan még nem volt.

-Rólunk?! Nincs is olyan, hogy rólunk. Bökd már ki végre, hogy mit szeretnél.

Kristen szemszög:

Valamit nagyon elszeretett volna mondani, de nem tudtam, mit. Nekem is elég sok mondanivalóm lett volna. De amikor azt mondta, rólunk, a szívem erős vágtába kezdett, csoda, hogy nem ugrott ki a helyéről. Annyiszor elterveztem már ezt a pillanatot. Azon kívül, mikor már annyiszor azt mondtam magamnak, CSAK BARÁTOK!

-Na, ha nem kezdesz bele, nem jutunk a végére-próbáltam bíztatni….

Kezei a térdén pihentek, és azon támasztotta meg a fejét.

-Figyelj Kristen…… már nem tudom, mivel bizonyítsam, vagy meddig titkolhatnám, de szerintem te is tudod, hogy én többet érzek irántad mint barátság.

Ekkor koppant az állam a földön. Azt már érzékeltem, hogy nem vagyok közömbös a számára, de álmomban nem gondoltam, hogy szerelmet vall.

-Tudom, hogy az elején mindent nagyon rosszul kezdtem………