4.fejezet

Sziasztok! Köszönöm a komikat megintcsak. Itt is lenne a 4.fejezet :) Örülnék, ha most is írnátok 1-2 komit, hogy legalább tudjam a véleményetek. Vagy pipálgassatok a feji alján :) Na de nem húzom el az időtöket ezzel.

Jó olvasást!

Puszi, Bella

4.fejezet

Kristen szemszög:

Még mindig sajgott a kezem, mivel elég erőset sikerült lekevernem neki.

-És talán előbb kérdezz, és azután állíts!-ordítottam még a képébe

-És csak hogy tudd, ők a bátyáim, te bunkó állat. Még is mit képzelsz magadról?!

-Figyelj, ne, ne haragudj, igazad van.-persze hogy nem találta a szavakat, dadogott itt össze-vissza. Csak hogy én nem veszem be. Túl jól ismerem már a fajtáját.

-Figyelj, szerintem hagyjuk.

Azzal karjuknál megragadva a srácokat indultunk el tovább. Már egy kicsit messzebb jártunk, amikor hirtelen megálltam, és szembefordultam bátyjáimmal.

-Mégis miért álltatok ott csak úgy? Miért nem csináltatok valamit?!-kérdeztem kiakadva

-Hugi, mit csinálhattunk volna vele rosszabbat azon a pofonon kívül?!

-Hát pont ezt, megérdemelte volna. Mégtöbbet.

-Mégis mi bajod van vele?

-Áh, semmi, azon kívül, hogy gerincre akar vágni. De hanyagoljuk a témát. Egy betűvel többet sem szeretnék róla beszélni. És egyébként köszi, hogy kiálltok mellettem-vetettem még oda nekik.

-Hugi, tudod hogy te vagy a mindenünk. Ez most rosszul jött ki.-mondta Tay

-Na gyere ide.-mondták egyszerre

Magukhoz öleltek. Én pedig őket vissza szorosan. Majd elindultunk tovább. És mikor hazaértünk, már jócskán sötétedett. Megvacsoráztunk, megnéztünk még itthon is egy filmet, amin már majdnem elaludtam, így felmentem, megcsináltam a leckémet, megfürödtem, és be is vágódtam az ágyba.

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, és alig bírtam nyelni. Hurrá, még beteg is lettem. Letámolyogtam anyámhoz, és vázoltam neki a helyzetet. Ő pedig egyből már is nagy drámát csinált ebből az egészből.

-Ugye jól vagy? Gyere ülj le, csinálok neked teát, meg kapsz gyógyszert. Megmérted már a lázad?-hadart anyám összevissza.

-Igen, anya, jól. Minden rendben. Nem a halálomon vagyok, nem kell mindent túldramatizálni.

-Már az is baj, ha aggódom érted?-kérdezte anyám

-Nem, egyáltalán nem baj. Csak néha túlaggódod a dolgokat.

-Ne haragudj, tudod, hogy csak óvni szeretnélek.

-Igen, tudom.

Megittam a finom gyümölcsteát, és anyám írt nekem mára igazolást, így nem kellett bemennem a suliba. Hála az égnek.

Mivel ígyis eléggé levagyok maradva ezzel a sulis anyaggal, így nekiálltam tanulni az anyagot. Egészen jól belelendültem, már nem is volt sok hátra. Közben lementem ebédelni is, anyám mielőtt elment dolgozni, hagyott nekem enni. Már egészen jól éreztem magam, nem is fájt se a fejem, sem a torkom. Visszamentem a szobába, és a gépet bekapcsolva böngészni kezdtem a képeket. Valahogy felkeveredtem a suli honlapjára is, ahol voltak képek a tegnapelőtti bálról. Végigpörgettem az összeset, és megtaláltam a képen magamat is, ahol a titokzatos idegennel táncoltam. Most még alaposabban szemügyre tudtam venni. Szőkés-barna haja van. De ezen kívül sehogy máshogy nem tudtam azonosítani. A suliban a legtöbb srác barna, vagy szőkés-barna volt. Még mindig megborzongok, ahogy visszagondolok arra az estére, és az álmomra. Az én saját „hercegem”.

Még eléggé a délután elején járt az idő, és elég napos is volt, így gondoltam, kipróbálom a kertben található medencét. Átvettem a fürdőruhámat, elővettem egy törülközőt, és le is mentem. Lepakoltam a székre, és a lábammal leellenőrizve a víz hőmérsékletét, ugrottam egy fejest. A víz épp elfogadható hőmérsékletű volt, és a kinti 30C°csak még jobban melegítette. Úsztam néhány kört, azután csak úgy feküdtem a víz tetején. Egy félóra múlva ki is szálltam, és kifeküdtem a napágyra. Jó érzés volt, ahogy a nap melegítette a testemet. És nem is ártott volna, ha egy kis színt felszedek magamra. Ígyis olyan halványfehér volt a bőröm. Majd ezt is megunva bementem. Mivel nem tudtam mit csinálni, lefeküdtem aludni. Ismét a titokzatos idegennel álmodtam....

most már nem a tengerparton voltunk, hanem egy kis házban. A ház televolt pakolva gyertyákkal, és virágszirmok vezettek körbe a házban. Az asztalon szépen megvolt terítve, és ami rajtav olt, az illata nagyon jó volt. Kihúzta nekem a széket, majd ő is leült. Hiába volt már teljesen velem szemben, még mindig nem tudtam kivenni az arcát. Az étel nagyon finom volt. Utána felállt, és agához húzott, és ajkait enyémekre tapasztotta. Megint az az ismerős, bizsergető érzés járta át egész lényemet. Combomnál fogva emelt fel, és fenekem alá nyúlva tartott meg, én pedig dereka köré kulcsoltam lábaimat. Ő pedig elindult velem felfelé .Gondolom a háló felé........

…...felriadtam, és teljesen levoltam izzadva. Ez az álom már megint. Ránéztem az órára, már este 7 óra volt. Nem szerettem volna már lemenni. Így ismét beálltam a zuhany alá, és csak folyattam magamra a vizet. Beraktam egy filmet, és bebújtam az ágyba, Lola pedig az ölembe vackolta magát. A történet szerint egy emberlány és egy vámpír egymásba szeret. De a fiú megakarja óvni a lányt, ezért elmegy. Szegény lány pedig csak szenved. Én is szenvedek, csak én más miatt. A magány miatt. Míg a másik suliban már mindenkinek volt pasija, csak nekem nem. Bár igaz ami igaz, megvoltam én pasi nélkül is, csak magányos voltam. Jó lett volna valakihez csak úgy hozzábújni, valaki, aki szeret. Valaki, aki ott van, ha valami baj van. Aki ott van mellettem, amikor egyedül érzem magam. De nem volt senki ilyen a családomon kívül. Ilyenkor mindig magamba voltam fordulva. Nem gondoltam, hogy itt pasiügyben máshogy járnék. Kinek kellenék én?! Átlagos, normál alkatú csak vagyok. Ezen gondolkozva nyomott el ismét az álom. Reggel korábban felébredtem, így még volt időm rendesen elkészülni. Összepakoltam, és indultam is volna el, de amikor kinyitottam az ajtót, meglepődtem....

-Hát te meg mit keresel itt?-kérdeztem