1.fejezet

Sziasztok! Üdv itt az új blogon! Mint láthatjátok, itt is egy újabb RS sztori kerül írásra, remélem elnyeri a tetszéseteket majd, és kapok pozitiv, esetleg negativ véleményeket. Mindegyikre kíváncsi vagyok, hogy tudjam, miben kéne fejlődnöm. Ez lenne a bevezető a sztoriba, megtudunk 1-2 tulajdonságot az emberekről. Örülnék, ha kapnék 1-2 komit is! :) Jó olvasást!

Puszi, Bella

1.fejezet

Kristen szemszög:

Ma volt annak a napja, hogy Chicago-ból Los Angeles-be költöztünk anya új munkahelye miatt. Nagynehezen mindenemet sikerült összecsomagolni, és bepakolni a költöztető autóba. Majd visszamenve régi szobámba, elgondolkodtam. Nem fog hiányozni innen semmi. Barátaim nem nagyon voltak itt, nem volt ami idekössön. Felemeltem lábamnál ugrándozó kiskutyámat, és ölembe véve elindultam vele lefelé. Én és bátyáim bevágódtunk a hátsó ülésre, előre pedig anyám, és nevelőapánk ült. Az út körülbelül 5 óra lesz. iPodomat hallgatva aludtam el, fejemet az ablaknak döntve. Arra ébredtem, hogy Taylor ébresztget, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, és amikor megláttam a házat, tátva maradt a szám. Egy iszonyat nagy családi ház előtt álltunk meg. Nem tudtam, honnan futotta nekünk erre, nem tudtam, hogy ennyire jól állnánk anyagilag. Úgylátszik, anyámnak jó állása lesz itt. Fogtam a kocsiból kiugró kutyámat, és elindultunk be a házba. Belül is elég tetszetős volt, de még a a szolidabb formában. Az emeletre egy falépcső vezetett fel, onnan pedig volt még egy szint, vagyis egy galéria, ahová pedig egy csigalépcső. És egy ajtó is volt a lépcső előtt. Jó ötlet volt, hogy akár be is zárkózhatok, ha úgy adódik.

-Az enyém lesz az a felső galéria.-mondtam egyből

-Rendben, a fiúknak úgysem kellene az a rész-mondta anyám.

-Iszonyatosan gyönyörű ez a ház-adtam hangot tetszésemnek.

-Örülök hogy tetszik szívem!-kiabálta anya, ugyanis én már egészen fent voltam.

Teljesen be volt rendezve, ágy, szekrény, tv, minden. Egyszerűen gyönyörű. Egy álom. Letettem Lola-t az ágyra, és eldőltem én is az ágyon. Elaludhattam ismét, mert ugyancsak bátyáim kiabálására ébredtem fel.

-Hugi, gyere le a csomagjaidért.-ordította fel Cam

-Annyira imádom, amikor hagyjátok aludni az embert.

-Tudod, hogy mennyire szeretünk- ölelt az oldalához Taylor, majd a kezembe nyomta a két bőröndöt.

-Micsoda segítőkészek vagytok-morogtam az orrom alatt.

Majd elindultam vissza fel. Ledobtam a bőröndöket az ágyra, és elkezdtem kipakolni belőlük a szekrénybe. A szobához volt fent egy külön fürdőszoba is. Imádom már ezt a szobát. Már eléggé késő este volt, és holnap kezdődött a suli. Anyám már beiratott, így nem kellett foglalkozni ezzel itt. Féltem. Én leszek az új lány. Rájuk mindig rossz sors vár. De meglátjuk, mit hoz a holnap. Egy kiadós zuhanyzás után ágyba bújtam, Lola mellém kuporodott, és perceken belül el is nyomott az álom.

Reggel 7:30-kor csörgött az ébresztő óra.

-Hurrá-morgolódtam.

Nagy nehezen felkeltem, rendbe szedtem magam a fürdőben, egy kis szempillaspirált felkentem, beletúrtam a hajamba. Felvettem egy sötétkék csőszárú farmert, a fekete conversemet, és egy szürke mickey egeres felsőt. Összepakoltam a táskát, és indulásra készen voltam. Mivel bátyáim már rég kijárták az iskolát, így csak nekem kellett menni. A suli 10 percre volt innen gyalog, és mellette mentünk el, így tudtam hol van. Gyors léptekkel kb. oda is értem 10 perc alatt, és még bőven volt időm a becsöngetésig. Ahogy sétálgattam befelé az udvaron, a padnál ült egy 5 tagból álló fiú csoport, akik nagyon méregettek engem. Különösképpen az egyik. Hisz én vagyok az új lány. Gondoltam magamban.

Az első órám történelem volt. A folyosón egy 3 tagú lánycsoport állt, és a szekrények előtt beszélgettek. Ők is végigmértek, akárcsak a fiúk az előbb kint. Majd az egyik lány odasietett hozzám

-Szia! Biztos te vagy az új lány. Én Ashley vagyok-nyújtotta a kezét.

-Szia! Kristen vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.

-Én is! A többiek Nikki és Dakota-mutatott a két másik lányra

-Sziasztok!

-Szia-kiáltották kórusban

Nagyon kedves lányoknak tűntek, és gondoltam, vagyis reméltem, hogy megtalálom velük a közös hangot. Velük indultam el történelemre, ugyanis nekik is az volt az első. Még volt egy szabad hely az osztályban, és az pont Nikki mellett volt. Amíg nem jött a tanár, ő csak beszélt és beszélt és beszélt. Nagyjából próbáltam ráfigyelni, ugyanis a suliról beszélt. Majd bejött a tanár, és kezdetét vették az unalmas órák. Már az ötödik óra után jártunk, mikor az ebédlőben kötöttünk ki, és beállva a sorba pakolgattam a salátát, az öntetet, és egy üveg vizet a tálcámra. Majd éppen fordultam meg, mikor a tálcámmal nekiütköztem valakinek, és a rajta lévő öntetes tál nekicsúszott, és ráborult a pólójára.

-Nem tudsz jobban vigyázni??-ordította a képembe a srác, akinek a felsőjén landolt az ebédem.

-Ne-ne haragudj!-mondtam kissé megszeppenve, ugyanis nem voltam ehhez hozzászokva.

-Mástól kérjél bocsánatot.-mondta, majd félrelökve engem, ment tovább a pulthoz.

Könnyek kezdték mardosni a szemem, és elgondolkodtam, hogy miért volt ilyen. Véletlen volt basszus. Nem tehetek róla. Sikerült totálisan elcseszni a mai napot!

-Gyere!-ragadta meg Ashley a kezem, és elkezdett húzni az asztalukhoz.

-Ne is foglalkozz vele! Rob egy bunkó állat-mondta Nikki.

-Nem is akartam, de miért ennyire ellenszenves velem? Véletlen volt! Mindenkivel ilyen??

-Általában igen!

Általában igen, hurrá, most megnyugodtam. Ezek szerint másokkal nem szokott ilyen lenni. Arra jutottam, hogy nem fog érdekelni, egy hülye srác miatt nem fogom magamba zuhanni, csak mert leordította a képemet. Elfogyasztottam a megmaradt ebédemet, immár szósz nélkül, és mivel vége volt a mai napnak, el is indultam haza. Amint kiléptem a kapun, a parkolóban ott állt a kocsijánál ez a Rob, azthiszem így hívják. Elég szúrós szemekkel nézett rám, és már megint nem értettem. Mi a francot csináltam, amiért ennyire utál??! Hazaérve egyből felrohantam a szobámba, és az ágyon eldőlve kezdtem el gondolkodni. Kicsit megbántva éreztem magam a mai nap után. A lehető legrosszabb első nap, de legalább szereztem barátnőket. Megírtam a leckét, megnéztem a leveleimet, azután elmentem zuhanyozni. Hajat is mostam, és olyan 8 óra körül már mentem is aludni. Lola ismét befeküdt mellém, és így nyomott el az álom. Másnap reggel ugyancsak korán beértem a suliba, a lányok most kint ültek, így egyből az ő asztalukhoz mentem oda. A fiúk szintén kint voltak ma is, de most csak hárman. Rob nem volt köztük. De hát ez miért érdekel engem??!

-Szia csajszi! Minden rendben?-kérdezték

-Igen, persze!-mondtam egy mosolyt erőltetve a számra.

-Gyertek, menjünk órára.

Elindultunk az épület felé, és a folyosón sétálva az egyik szekrény mögül valaki elkapta a karom.

-Jössz egy körre cica?-rántott be magához, én pedig kezeimet mellkasára téve löktem el magamtól.

-Menj a francba!-köptem a szemébe.

Tegnap leordít, most meg gerincre akar vágni. Most már tényleg könnyek szöktek a szemembe, amiért finoman szólva így megalázott, méghogyha így négyszemközt is. Mi vagyok én, ribanc?! Hát nem. Bementem a mosdóba, és bezárkóztam az egyik fülkébe, ahol egy kicsit lenyugtattam magam. 

A miki egeres póló :)

a cipő

ez pedig a ház :)

a kék farmer