5.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne az 5. fejezet, és ez most egy meglepi fejezet, és kedden jön a folytatása. Remélem, kapok 1-2 komit is majd hozzá, bár így este szerintem egy picit elkapkodtam, de remélem nem rontottam el nagyon, és tetszeni fog. Na de nem húzom az időt.

Jó olvasást!

Puszi, Bella

5.fejezet

Rob szemszög:

A mai nap is úgy indult ahogy a többi. csütörtök reggel, fél-kómás állapotban. Ugyanis tegnap volt Kellan születésnapi bulija. Iszonyatos fejfájással. Felébredtem, és valaki feküdt az ágyban. Ránéztem, valami szőkés-barna hajú lány volt az, akinek perpill még a neve sem jutott eszembe. Úgylátszik, ismét sikerült kifognom valami egyéjszakás kalandot. Kikeltem az ágyból, nem foglalkozva a csajjal, és elmentem lefürdeni, és megmosakodni, és hogy emberibb külsőt varázsoljak magamra. Kimentem, de a csaj még mindig ott feküdt. Felkeltettem, és mondtam neki, hogy menjen haza. El is ment, majd mondta, ha szükségem lenne valamire, hívjam még. Kössz nem-gondoltam magamban. Elég volt belőled egyszer is. Azóta csak az egyéjszakás kalandok híve vagyok, mióta a barátnőm 2 év után a legjobb barátomért dobott. Azóta én teljes mértékben lemondtam a szerelemről. Nem hittem benne. Összepakoltam, bevágtam magam a kocsiba, és indítottam is a suliba. Útközben összeszedtem a srácokat. Elég hamar beértünk a suliba, és mentünk a szokásos törzshelyünkre kint a padokhoz. Egyszercsak megpillanottam egy barna hajú lányt, aki most lépett be a kapun. Ránkpillanott, majd szembetalálkoztam a szemeivel. Furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudtam, mi volt ez. Elfordította tekintetét, majd fejét, és elindult be az épületbe. A lány iszonyatosan gyönyörű volt. De nem. Ő is ugyanolyan mint a többiek. Nem leszek SOHA többet szerelmes.

-Láttátok ezt a csajt?-kiáltott fel Kellan.

-Azok a lábak, apám.-mondta Xavier

-Te mit gondolsz róla Mr. „egyéjszakáskalandokhíve” Pattinson?

-Mit gondolnék? Úgyanolyan mint a többi lány.-hazudtam

Mert az már biztos volt, hogy nem olyan, mint a többi lány. Megváltoztak róla a gondolataim.  De ilyen hamar?!

-Gyertek, menjünk órára.-mondta Kellan

-És nehogy azt hidd, hogy ezen túlvagyunk, az arcod nem hazudik Rob!

-Fogd be!-kiabáltam a képébe.

-Jólvan, én csak az igazat mondtam

Az első óránk tesi volt. Egész reggel nem láttam sehol az új lányt. Aztán délben megpillantottam, és ott állt a sorban. Én is beálltam, csak hogy a közelébe lehessek. Épp a sorban álltunk a srácokkal, és mi jöttünk volna. Én megfordultam, mert háttal álltam, ám ekkor valaki nekem ütközött, és a kaja, ami a tálján volt, a pólomon landolt.

-Nem tudsz jobban vigyázni?-ordítottam a képébe.

-Ne, ne haragudj-mondta a lány kissé megszeppent hangon, bár a hangja gyönyörű volt.

-Mástól kérjél bocsánatot-és ekkor rápillanottam.

Ez az új lány volt. Közelről még gyönyörűbb. És én meg egyből beleordítottam a képébe. Ügyes vagy Pattinson.  Ashley-ék rángatták el mellőlem a megszeppent lányt, aki már majdnem el is sírta magát.

-Mi történt veled?-kérdezték majdnem egyszerre mikor már a helyünkön ültünk.

-Semmi.

-Nem szoktál te így ordibálni.

-De, most nézd meg a felsőmet.- próbáltam még adni az ártatlan dühös önmagamat, nehogy lebukjak.

-Szegény kiscsajt jól megijesztetted már az első napján.

-Kit érdekel, szokja a környezetet.

Ezzel le is tudtam a beszélgetést. Mivel vége volt a napnak, egyből haza indultam. Egyedül éltem, szüleimtől már 3 éve elköltöztem. Kivettem egy sört a hűtőből, és levágtam magam a kanapéra, majd el is aludtam. Késő délután, mikor felébredtem, ránéztem a leckére, majd megfürödtem, és még magam is furcsálltam, de bevágtam magam az ágyba.

Reggel ismét elég korán felébredtem. Úgylátszik, kezdek megőrülni teljesen. Gyorsan összekaptam magam, és ndultam is a suliba. A srácok nélkül most, kint nem voltak, így bementem. Nem láttam az új lányt megérkezni, még a nevét sem tudtam. Láttam jönni a lányokat, így gondoltam hogy ő is velük van. Kívűlről akartam szemlélni, nem akartam leleplezni az eddig jól fenttartott távolálló, bunkó stílust. Megakartam érinteni. Nem tudtam, mit csinálok, de amikor ő jött, elkaptam a karját, és magamhoz rántottam a szekrény mögé.

-Jössz egy körre cica?-kérdeztem tőle

Ő pedig ellökte magát tőlem, és a képembe ordította:

-Menj a francba.-azzal el is ment

Miért vagyok én ilyenkor ennyire hülye?! Jó, az egy dolog, hogy nem akarom egy nő miatt levenni a bunkó maszkot.  De vele nem tudom ezt játszani. Annyira elvarázsolt, hogy ez nem fog menni. És már volt is egy ötletem.

Elindultam órára, a többi lány már bent volt, de a lány még sehol. Majd megláttam belépni az ajtón. Kerülte a tekintetem. Meg is értettem valamilyen szinten. Órán titokban egész végig csak őt bámultam.

Vége volt ennek a napnak is, és eszembe jutott a holnapi álarcos bál. Talán így sikerül valahogy közelebb kerülni hozzá. A srácokkal ma nem is találkoztam. Sikerült szereznem egy normális ruhát, és egy maszkot is, ami elég rendesen takarta az arcomat, hogy ne ismerjen fel senki. Meg is volt minden. Ma este elívtam a srácokat a közeli klubba, de nem mertem sokat inni, nehogy úgyjárjak, ahogy szoktam általában ilyenkor. Éjjel 3kor estem haza, de szerencsére most egyedül.

Délben sikerült fölébrednem, majd egy duplaadagnyi kávéval próbáltam életet varázsolni magamnak. Beültem a tv elé, és ment valami film. Gondoltam, talán figyelemelterelésnek jó lesz. Hatkor kezdődött a bál. Már 5 óra volt. Így gondoltam, elindulok. A srácokat egyből megtaláltam. Azután már csak azt vártam, hogy az ismeretlen lány mikor toppan be. A lányokat nagynehezen sikerült felismernem, így gondoltam, hogy ő is velük lesz majd. Nem is tévedtem. Amikor belépett, elállt a lélegzetem. Iszonyatosan gyönyörű volt. Az a fekete ruha, és a hosszú fürtökbe lehulló hullámos haja a vállain, és a hátán. Gyönyörű volt. Ezek után már eldöntöttem. Nekem Ő kell. De tudtam, hogy ezek után a bunkó viselkedések után semmi esélyem. De talán így igen.

Bemondták, hogy kezdődik a közös nyitótánc. Nekem nem volt párom, de mindenki most választotta, akit talált. A lánynak még nem volt párja, így odamentem hozzá, megfogtam a kezét, és derekára csúsztattam a kezem, és a zene kezdetével egyidőben elkezdtünk ütemesen mozogni. Ahogy a karjaimban tartottam, és illata az orromba kúszott, teljesen elvesztem benne. Nagyjából én irányítottam, bár elég kétballábas voltam. Úgylátszik, ő nem ismert fel engem,  különben gondolom nem lenne most itt a karjaimban. Ahogy véget ért a szám, sajnos ő elszakadt tőlem, és láttam hogy az italpult felé megy. Így én egyedül maradtam. De nem terveztem sokáig. Láttam, hogy a lányokkal beszélt, de az új szám kezdetével odaléptem hozzá, és visszahúztam a terem közepére, és ismét összesimulva táncoltunk. 


-Ki vagy te?-kérdezte


Ekkor hirtelen megijedtem, most mit mondjak?!


-Az titok-feleltem kissé elváltoztatott hangon. 


Még egy ideig tartott a zene, ott volt, de amikor véget ért...


Mennem kell-mondta. Megborzongtam a hangjától. És lemegy.
-Jó éjszakát széphölgy.-mondtam ismét egy kissé elváltoztatott hangon. 
-Jó éjszakát.
És el is ment. Én is elindultam haza, és még mindig éreztem, ahogy a karjaimban van. És az illata még mindig az orromban volt. Késő este ismét hazaérve bedőltem az ágyba, ruhástúl, mindenestül, és el is nyomott az álom. A lánnyal álmodtam. Idegesített még mindig, hogy nem tudom a nevét. Reggel jó szokásomhoz híven ismét dél körül ébredtem fel. Összedobtam magamnak valami ebédet.
Hétfő délután:


Suli után gondoltam, benézek a városba. Éppen sétálgattam a  járdán, mikor megláttam a lányt két sráccal az oldalán. Féltékenység kapott el. Hogy talán van barátja. Ilyenkor mindig magamon kívüli állapotba kerülök. Szemben megálltam velük, mire ők is megálltak, és odakiabáltam.
-Mivan, egy már nem elég, rögtön kettő kell??


A lány odalépett elém, és lekevert egy hatalmas pofont.


-Csak hogy tanulhass-és csak úgy köpte felém a szavakat…
-És talán előbb kérdezz, és azután állíts!-ordította még
-És csak hogy tudd, ők a bátyáim, te bunkó állat. Még is mit képzelsz magadról??!
-Figyelj, ne, ne haragudj, igazad van.-persze hogy nem találtam a szavakat.
-Figyelj, szerintem hagyjuk.-mondta, majd közre fogta a két bátyját, akik 
végiaszisztálták a helyzetet, majd elmentek.


Még mindig nem tudtam felfedni előtte az igazi énemet. Nem csalódhatok megint. De így még őt is csak eltávolítom magamtól ezzel a bunkó stílussal. Egy maszkban igazán önmagamat adhatom….