18.fejezet

Sziasztok. Iszonyatosan sajnálom az egy hétnyi kihagyást. De itt van a feji, és ez a lényeg. Jó olvasást! És köszönöm a komikat! :)

Puszi, Bella
u.i: nem biztos, hogy MA lesz friss, mert későn fogok hazaérni. Szóval előre sorry, bár lehet, hogy még este későn megírom, és felteszem. Ha nem, akkor holnap lesz rendesen... :)

18.fejezet

Kristen szemszög:

Csodálatosan éreztem magam az este folyamán Robbal. Kéz a kézben andalogtunk az utcákon, és már sötét is volt, mire hazaértünk. Haza kísért előbb engem, ugyanis nem akart addig egyedül hagyni, amíg be nem léptem az ajtón. Azóta az eset óta sokkal elővigyázatosabbak vagyunk. Az ajtóban legalább 10 percen keresztül búcsúzkodtunk, hol egymás ajkain lógtunk, hol pedig csak hozzábújtam Robhoz. Minden egyes pillanatban megremegek, ha csak meglátom, de még úgy, ha a karjaiba kerülök. Még mindig a titokzatos idegennel azonosítottam, hiszen ugyanezek az érzések jártak át akkor is, amikor  ő ölelt át ugyanúgy, mint most Rob. De hát miért is töröm én ezen a fejem?! Nekem itt van Rob, én eközben meg más pasikon gondolkodom. Ügyes vagy Stew.

-Ideje lenne bemennem-mondtam két puszi között..

-Én ráérek-villantotta rám ezer wattos vigyorát, amitől a földig olvadtam.

-Még tanulnom is kell… ne haragudj, tudod, hogy bármikor a rendelkezésedre állok, de majd hétvégén.

-Hát, akkor szia-mondta lebiggyesztett ajkakkal, amin nem tudtam nem nevetni.

-Szép, még ki is nevetsz. –mondta ismét szomorúan, de tudtam, hogy csak hülyéskedik.

-Én, ugyan, sose. Szia kis morci. –mondtam

-Most tudod mikor kapsz búcsúpuszit ezek után-azzal el is indult.

Én pedig utána rohantam, és hátára ugrottam, és belecsókoltam a nyakába, majd nehezen, de magam felé fordítottam az arcát, és ajkaimat rányomtam az övéire.

-Te kis boszorkány-mondta

-Én mindig megkapom azt, amit akarok.

-Ennek örülök-mondta

-Mostmár elmehetsz- azzal lemásztam a hátáról, és bementem a házba.

Annyira boldog voltam. Végre éltem. És ezt mind Robnak köszönhetem. Megmutatta, milyen az, ha szerelmes az ember, és hogy milyen szeretni valakit. Én mindezt éreztem, amikor Robbal voltam. Anyám az előszobában várt rám.

-Szia kicsim. Annyira örülök nektek. Jó téged végre ilyen boldognak látni.

-Szia Anya. Igen, és az is vagyok. Nagyon nagyon boldog. És szerelmes.

-Én is boldog vagyok, hogy így látlak téged. Na de menj, mert már késő van.

Én felmentem a szobámba, és mentem is egyből zuhanyozni. Egész este a mai nap járt a fejemben. És hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy félisten a pasim. Még ahogy rágondoltam, attól is remegtem, magamon éreztem ölelését, csókjait.

Kimásztam a zuhany alól, megmostam a fogam, felvettem a pizsamám, és befeküdtem az ágyba.

* * *

Egy elhagyatott házban jártam. Senki nem volt ott rajtam kívül. Nem volt se lámpa, se külső világítás, ami egy kis fényt bocsátott volna a házba. Próbáltam kijutni a házból, de sehol nem találtam a kijáratot. Pánikolni kezdtem. Féltem. Lekuporodtam az egyik sarokba, és összehúzódva ültem ott, mígnem valami zaj jött lentről. A hang egyre közeledett felém, és pedig remegtem, mint a kocsonya. Egyre közelebb, és közelebb jött felém, mígnem elém nem lépett.

-MEGVAGY!!-mondta

-Mióta várom már ezt a pillanatot. Végre csak mi ketten, és senki nem zavar meg minket.

-Kérem, kérem, ne bántson-nehezen, de megtaláltam a hangomat.

-Ugyan, én nem akarlak bántani. Csak játszunk egy kicsit.

Megragadta a karomat, és úgy húzott fel. Egy szobába vezetett be, ami egy hálószoba lehetett, ugyanis ott volt egy ágy.

-Ne, ne, ne!!! Kérem.

-Nyugodj már meg! Nem fog fájni.

Én próbáltam kitépni kezemet az övéi közül, de nagyon erősen szorította, így esélyen sem volt a menekülésre. Rálökött az ágyra, és felém tornyosult, én pedig mellkasára téve kezem próbáltam eltolni magamtól, de ő bizonyult ismét erősebbnek. Nyakamat kezdte el szívogatni, engem pedig a hányinger kerülgetett. Összeszorítottam szemeimet, hátha csak egy álom, és nem a valóság. De nem tűnt el. Egyre lejjebb haladt testemen………….

* * *

Hirtelen riadtam fel szörnyű álmomból. Körülnéztem, de szerencsére csak én voltam a szobába. Mostmár álmaimban is kisérteni fog ez az egész dolog. Nem mertem újra elaludni. Inkább magamhoz húztam Lola-t, aki segített egy kissé lenyugodni.