Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet! Nem fűzök hozzá semmit, kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jó olvasást!
Puszi, Bella
14.fejezet
Rob szemszög:
Kimondhatatlan boldogságot éreztem. Végre magam mellett tudatom a világ legcsodálatosabb nőjét, aki létezik a világon. Végre újra megérinthettem ajkait, és immár hivatalosan is. Ő lesz az én drogom. Az íze, illata elveszi az eszem teljesen.
Lizzy berángatott minket eközben a nappaliba, és ő újságolta el a nagy hírt a többieknek, akik anyámmal az élen velünk együtt örültek. Kristen bátyáival is sikerült békét kötnöm azután a bizonyos délután után. Gondoltam, hogy velük is jó barátságban leszünk, és én meg eközben észrevettem, hogy nővéreimmel elég jól megtalálták a közös hangot. Kristennel leültünk a kanapéra, és karjaimat dereka köré fontam, ő pedig belebújt ölelésembe. Néha-néha elvetve egy-egy puszit adtam az arcára aminek hatására megborzongott a karjaimban. Örültem, hogy ezeket az érzéseket én váltom ki belőle.
-Annyira örülök nektek-mondta még anyám, amikor már mindenki indulni készült.
-Köszönöm anya!-mondtam, majd szorosan magához ölelt, és így tett Kristennel is, aki szokás szerint fülig volt pirulva.
-És gyertek ám sokszor!
-Fogunk!-vágtam rá egyből.
Imádtam anyámat. Nem is ezért költöztem el itthonról, hanem hogy legyen egy kicsit szabadabb életem. És mostmár nem is bántam meg. Legalább közelebb lehetek Kristenhez. Ugyanis csak néhány házzal lakik messzebb. Már éppen menni készültek, de megkértem Kristen anyját, hogy hagy vigyem őt haza én. Úgyis ott lakom, mint ők. Beleegyezett, így mi el is indultunk egy kicsit hamarabb.
Elköszöntünk anyáméktól, és az ajtón kilépve egyből kezét kerestem, és kézen fogva tettük meg a lépéseket az autómig, ahol kinyitottam neki az ajtót, de előtte még magamhoz rántottam egy csók erejéig, majd pedig elengedtem, hogy beszálljon a kocsiba, egy kissé kótyagos fejjel, amit jót nevettem. Beültem én is, és indítottam is az autót. Kezeinket összekulcsoltam a két ülés között. Mivel már elég sötét volt, így muszáj volt koncentrálnom a vezetésre.
-Nagyon jó volt ez az este, nagyon kedvesek a szüleid és a tesóid is. –mondta Kris.
-Szerintem is, az egyik legjobb este volt egész életemben-itt egy kissé megszorítottam a kezét- A tieid is, és legalább a bátyáiddal is normális kapcsolatban vagyunk. Azt hittem, utálni fognak.
-Ők nem olyanok. Nem is voltak mérgesek rád. Csodálkoztam is rajtuk. De azt mondták, a pasikat nehéz megérteni.
-Mert a nőket olyan könnyű-nevettem fel.
-Haha…. De hanyagoljuk ezt a témát, hogy ki ért meg kit, inkább az útra figyelj, különben nem sokáig fog tartani ez a boldogság, ha egyből egy fán kötünk ki.
-De ne kritizáld az én vezetésemet édes, tudod, én több mindenre is tudok egyszerre figyelni.
És ezzel egy időben odahajoltam hozzá, hogy egy csókot nyomjak ajkaira, majd egyből vissza is ültem, nehogy tényleg valami baj legyen.
Az út hátralévő részét csendben tettük meg. Megakartam kérni, hogy esetleg átjöhetne este, és nálam aludhatna, és együtt mehetnénk suliba holnap. De reméltem nem érti félre, hogy máris megdönteni készülök. Mert nem erről volt szó. Csak hogy aludjon nálam.
-Kristen, kérdezhetek valamit?-kérdeztem
-Persze, bármit-mondta, és megajándékozott édes mosolyával.
-Nincs kedved ma este nálam aludni?-kérdeztem egy kissé félénken.
-Hát…öhm… de, szívesen, csak anyámnak elkell engednie. De holnap iskola van.
-Tudom, hozd át a cuccaidat, és mehetnénk reggel együtt.-mondtam
-Rendben!
Épp ebben a pillanatban álltam meg a házuk előtt a feljárón. Kiszálltam, hogy kinyithassam neki az ajtót. Kiszállt, és szembefordult velem.
-Akkor ha anyámék hazaértek, megkérdezem. Mikor menjek át?
-Hát, amikor tudsz.
-Rendben! Akkor majd találkozunk.-mondta
-Remélem minél hamarabb. –mondtam, és ajkaimat ismét övéihez nyomtam. Ismét remegett, mint a nyárfalevél.
-Szia!
-Szia!
Ő elindult be, én pedig beültem a kocsiba, és hazahajtottam.
Kristen szemszög:
Azthiszem, ezt az estét elkönyvelhetem az egyik legjobbnak az életemben. Az enyémnek tudhatom a földkerekség legédesebb pasiját. Még mindig azthittem, hogy csak álom az egész, de megcsíptem magam, és rájöttem, hogy nem, ez bizony a valóság. Még mindig érzem ajkai ízét, pedig már egy jó félórája, hogy elment tőlünk. Anyámék is pont ebben a pillanatban értek haza.
-Szia kicsim-köszönt be anyám, ugyanis én a nappaliban ültem.
-Sziasztok!
Anyám lepakolt, és egyből hozzám jött oda.
-Kicsim, nagyon örülök nektek. –mondta – De ugye tudod, hogy egy kínos beszélgetést sosem lehet elkerülni.
-Anya, kérlek ne. Tudok arról mindent, amit te most mondani akarsz. Kérlek, ne menjünk bele!
-És még akartam kérdezni, mert Rob kérdezte, amikor hazaértünk, hogy nem-e aludhatnék ma ott nála, és reggel együtt mennék suliba?
-Hát, figyelj kicsim, tőlem elmehetsz. De vigyázzatok!
-ANYAAA! Semmi olyan nem fog történni. Én még nem szeretném.
-Jólvan, csak szóltam kicsim, nem szeretnék ilyen korán nagymama lenni.
Na egy kicsit meguntam ezt a témát, így anyámat otthagyva, felmentem a szobámba, hogy összecuccoljak. Tettem el pizsamát, fogkefét, meg fehérneműt. Törölközőt. Nem akartam sok mindent vinni, hiszen csak 1 éjszakára megyek. Gyorsan bepakoltam a holnapra a sulis cuccot is, készítettem gyorsan valami kaját Lolanak, és indultam is le. Anyámtól elköszöntem, és mondtam, hogy holnap késő délután jövök majd. Már eléggé sötét volt, kb. 8 óra volt. De már sötét. Éppen az úton sétáltam, már kb. 1 háznyira Robétól, mikor valaki elkapta a karomat.
-Nocsak, újra találkozunk-suttogta fülembe, és megismertem a hangját. Az a férfi volt, aki a múltkor a klubban próbált megerőszakolni.
Nem tudtam, mit csináljak. Még nem fogta be a szám, ezért azonnal kiabálni kezdtem, majd ahogy hangom engedte, sikítottam egy nagyot.
-Segítség!!-ordítottam
-Fogd be a szád!-kiabálta a képembe.
És be is fogta kezével a számat, majd pólómat kezdte el felfelé gyűrni. Most nem volt részeg, mert nem éreztem rajta a pia szagát. Csak azt vártam, hogy valaki végre halljon meg. Megharaptam számat fogó kezét, amit elkapott hirtelen, és én ismét sikítani kezdtem. Ő pedig csak egy pofont adott.
-Ha mégegyszer ilyet csinálsz, azt nem úszod meg-mondta, és az arcomon kezdtek el folyni a könnycseppek
-Kérem, engedjen el.
-Még nem végeztem.- Elkezdett magával húzni valamerre.
Rob szemszöge:
Nem tudtam már, hogy Kristen merre jár ilyen sokáig, már 8 is elmúlt. Már tűkön ültem, mikor kintről ordibálást és sikítást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és amennyire a fény engedte, hogy lássam, megláttam Kristent, amint ismét annak a férfinak a karjaiban van, aki a múltkor a klubban támadta le. Gyorsan kezdtem el rohanni felé, és téptem le róla azt a mocskot.
-Mi a fenét kézelsz magadról?-ordítottam a képébe. –Ha még egyszer meglátlak a közelében, azt nem teszed zsebre!
-Most azthiszed, annyira félek tőled?-kérdezte
-Ajánlom…-előkaptam a telefonom, és hívtam a rendőrséget, és mondtam, hogy jöjjenek, de gyorsan. Bediktáltam a címet.
Ő próbált volna elmenni, de nem hagytam. Erősem szorítottam, hogy ne tudjon elmenekülni. Közben Kristent kerestem a szememmel, aki a járdán ült, összekuporodva, és láttam, hogy a sírástól rázkódott. És nem tudtam odamenni hozzá, mert különben ez az őrült elmenekült volna. Már hallottam a sziréna hangját, és a rendőrök, ketten voltak, odajöttek. Megkérdezték, hogy miért lettek kihívva.
-Ez az ember itt, már másodjára próbálja megerőszakolni a barátnőmet, az elsőnél még fogható volt az ittasságára, de most egyáltalán nem az. Ha nem jövök, ki tudja, mit csinált volna vele.
-Hol van a lány?-kérdezte az egyik.
Rámutattam Kristenre, aki immár felfelé nézett, egyenesen ránk. A rendőr megkérte, hogy jöjjön ide, ő pedig felállt, és remegő lábakkal odajött hozzánk. Azt a mocskot már elengedtem, gondoltam, innen már csak nem rohan el. Kristen pedig hozzám jött oda, és szorosan oda bújt hozzám, én pedig szorosan magamhoz öleltem őt.
-Elmesélné kérem, hogy mi történt? Az ön verzióját is szeretnénk hallani.
-Ép….pen ide tartott…am-mutattott a házam irányába- Amikor hirtelen ez a….férfi elkapta a karomat, és magához rántott. Én pedig sikít….ottam, és segítségért kiáltottam, de előszőr nem jött senki. Utána pedig befogta a számat. És elkezdte felfelé húzni a pólómat. Utána pedig kénytelen voltam megharapni a kezét, hogy végre elengedje a számat, és ismét sikítottam. Utána pedig megpofozott. Utána pedig jött Rob, és a többit már önök is tudják..-mire ezt végig mondta, szemeiből ismét patakokban kezdtek hullani a könnyek, és arcát mellksomba fúrta.
-Értem, köszönjük szépen. Önt pedig-fordult a pasas felé-bevisszük, és kihallgatjuk, és okunk van testi bántalmazás alapos vádjával előzetes letartóztatásba helyezni. –mondta
-Ezt még megbánjátok!-mondta felénk fordulva most, és szemei iszonyatos dühöt tükröztek, amitől Kristen csak mégjobban remegett.
A rendőrök rátették a bilincset, és beültették a kocsiba. Megköszönték a segítséget, mi szintén, majd ők is beülve a kocsiba, elhajtottak.
Kristen ahogy csak tudott, átölelt a karjaival, és szorosan hozzám bújt. Én pedig védelmezően karoltam át, és simogatni kezdtem a hátát. Rázni kezdte a zokogás, én pedig csak csitítgattam, hogy mostmár nincs semmi baj, elment, vége van.
-Rob….., én…én.. félek.-itt elcsuklott a hangja- Ez már másodjára volt. És nem hallottad mit mondott a végén??!
-Amíg én itt vagyok, senki nem bánthat. Úgy fogod rád vigyázni, mint a szemem fényére. Ne félj!-öleltem még szorosabban.
-Gyere, menjünk be - mondtam, majd felvettem a járda széléről a táskáját, és elkezdtem húzni befelé.
Amikor beértünk a lakásba, a nappaliba húztam magammal, én leültem a kanapéra, és az ölembe húztam, ő pedig még most is úgy bújt hozzám, mint egy kiscica. Meg is értettem. Reméltem, hogy az a rohadék nem szabadul ki onnan egykönnyen. Ki tudja, még hány lánnyal csinálhatta ugyanezt.
-Jobban vagy már?- kérdeztem.
-Igen, azt hiszem. –motyogta.
-Nyugodj meg, mostmár semmi baj nem lesz.-mondtam. Végre a szemembe nézett, és arcával enyém felé közelítve ajkait enyémekre nyomta. Óvatosan kóstolgattuk egymást, mikor nyelve bebocsájtást kért számba, amit én szívesen adtam meg neki. Nem akartam semmit, de óvatosan végigdöntöttem az ágyon. Nem akadályozott meg, így folytattam, nyakát borítottam be apró csókokkal, majd visszatértem ajkaira. Lábait derekam köré kulcsolta, és már kezdett a vágy éledezni bennem, de most visszaakartam fogni magam. Kényeztetni akartam egy picit, hogy elfelejtessem vele ezt az ezért karjaimba kaptam, és elindultam vele fel a háló felé, ő pedig lábait derekam köré kulcsolta, és úgy tettem le óvatosan az ágyra.
