15/1.fejezet

Sziasztok! Na most lehet utálni. Ugyanis egy iszonyatosan rövid fejezetet hoztam csak nektek, egy félfejezetet, de ez még a félnél is rövidebb, szóval holnap kapjátok a másik felét. Ez most olyan semmilyen. Megsem érdemlem érte az 5 komit, szóval most ezúttal ennél a fejinél nem várom el. :) Jó olvasást!

Puszi, Bella

15/1.fejezet

Kristen szemszög:

Nagyon megijedtem. Nem tudtam, mit csináljak. Ha Rob nem jön, ki tudja, mit csinált volna ez az örült. Miután végre elvitték, és én Rob karjaiba bújhattam, nagyjából sikerült lenyugodnom. Amikor apró csókokkal hintette be nyakam tájékát, és végigdöntött az ágyon, nagyon élveztem, amit csinált, de nem akartam még azt. De nem állítottam meg. Felemelt, és így vitt fel a hálószobába, én pedig automatikusan fontam lábaimat a dereka köré. Ez a jelenet teljesen hasonlított ahhoz, amit az álmomban láttam. Beérve, óvatosan letett az ágyra, én pedig nem eresztettem el őt lábaimmal. Rám borult, és úgy kezdett el csókolni. Nyelve bebocsájtást kért, amit én meg adtam neki. Éreztem testemhez nyomódó vágyát, és csodálkoztam, hogy lehet ekkor önuralma. Nekem pedig újak voltak ezek az érzések, de mégis ismerősként kezeltem őket. De nem akartam még. Nem az első napon. Így amikor már egy kicsikét továbbment, eltoltam magamtól.

-Rob, kérlek….-mondtam elfúló hangon.

-Nem fog történni semmi, amit nem szeretnél. Nem csinálok semmit. Csak hagy érezzelek még. Hagy tartsalak a karjaimban, hagy csókoljalak, és hagy kényeztesselek téged. Kérlek.

Erre nem válaszoltam, csak tovább élveztem az eddigi dolgokat, amiket félbeszakítottam. Tehát ő sem most gondolta, örültem neki. Még nem álltam rá készen. Mozdulataival és érintéseivel apró sóhajokat csalt ki belőlem. Kezeit oldalam mentén húzta végig, és hasamat apró puszikkal borította be, amitől kirázott a hideg. De jó értelemben. Megborzongtam minden érintésétől. Pólómat óvatosan feljebb gyűrte, és ez most nem volt ellenemre, nem úgy, mint annál a pasasnál, de még mindig magamon éreztem annak a mocsoknak az érintéseit, és hiába próbálta velem Rob elfeledtetni a rossz élményeket, még bennem voltak.

-NEE!-kiáltottam, mire Rob azonnal elhúzódott tőlem.

-Ne haragudj-kért azonnal bocsánatot, mert ő azthitte, ő csinált valami rosszat.

-Nem, nem te. Csak bevillant a jelenet, amikor ő csinálta ugyanezt. És ez most felelevenedett bennem. Ne haragudj-mondtam. – Nem mehetnék el zuhanyozni? Szeretném magamról lemosni.

-De, persze. Felhozom a táskád.

-Köszönöm-mondtam

Rob el is tűnt az ajtó mögött, de 10 másodperc múlva már meg is jelent az ajtóban.

-Tessék.

-Köszönöm!

-Mindent megtalálsz ott bent, ha csak kell valami. –mondta

-Rendben- azzal el is tűntem a fürdőszobában, majd becsuktam az ajtót.

Örültem, hogy nem akart velem tartani, ugyanis egy kicsit egyedül szerettem volna lenni.

Levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Kicsit sok ideig folyattam magamra a vizet, és közben szabad utat engedtem a könnyeimnek. Beszappanoztam magam, majd lemosta azt, kiléptem a fülkéből, és magamra tekertem a törölközőt. Megtörölköztem, és magamra vettem a pizsamámat. Megmostam az arcomat, hogy ne legyen annyira piros, bár a szemeim még mindig azok voltak. Kiléptem, és Rob már az ágyban fekve várt engem. Szerencsére sötét volt, így nem látta, hogy sírtam. Bebújtam mellé, ő pedig szorosan magához ölelt, és nyomott egy csókót a számra, aztán az arcomra, majd mindkét szememre. Ezek szerint észrevette.

Rob szemszög:

Amikor Kristen bement a fürdőbe, nem mentem utána. Tudtam, hogy egy kis egyedüllétre van szüksége. Nem akartam, hogy az a pasas nyomott hagyjon benne, és akárhogyan nyúlok hozzá, ő jusson eszébe. Azt akartam, hogy felejtse el a rémségeket, amik történtek vele. Segítek neki mindenben. Elég sokáig állt a zuhany alatt, és elképzeltem, ahogy a vizcseppek végigcsorognak a testén. Rob, elég, fejezd be! Szóltam magamra. Hallottam, amikor elzárta a csapot, és vártam, hogy mikor jön. Én már befeküdtem az ágyba, és őt vártam. Nem is sokkal később kilépett az ajtón, és egy elég rövid pizsamanadrág volt rajta, meg egy pántos felső. Bár ha belegondolok, láttam már őt kevesebb ruhában is. Idejött, és bebújt mellém az ágyba, én pedig adtam ajkaira egy puszit, majd ahogyan a holdfény bevilágított, megláttam, hogy pirosak a szemei. Tehát sírt. Szemeire is adtam egy-egy puszit, és szorosan magamhoz ölelve nyomott el minket az álom egymás karjaiban.

Másnap reggel én ébredtem hamarabb, és Kristen még mindig ugyanúgy feküdt, a karjaimban. Csak néztem, ahogy alszik. Olyan gondtalan arca van. Apró puszikat adtam arcára, és kedvesem elkezdett ébredezni. Kipattantak csodaszép szemei, és rámpillanatott. És egyből el is mosolyodott. Ajkaival enyémek felé nyújtózott, én pedig nem voltam rest viszonozni.

-Jó reggelt-mondta 2 puszi között.

-Bár mindig ilyen jó lenne-mondtam.